Happy Birthday Meli :-)

Drága Melinda!
Szülinapod alkalmából nagyon sok puszit küldünk ... és egy Dave bácsit :-))

Tesók

Öcsém szabadságát tölti Magyarországon. "Első" útja hozzánk vezetett és persze hozta a húgomat is. Annyira jó volt, hogy együtt voltunk. (Bár beszélgetni alig tudtam velük, mert az időm nagy részét a konyhában töltöttem, nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne amerikai konyhánk)

Mi nagyon jó testvérek vagyunk, és régen is azok voltunk. A kötelező gyermekkori 1-2 rúgás/ütés/hajtépésen kívül soha semmilyen problémánk nem volt egymással. Sőt! Mindig csodálkoztam amikor a barátnőim titkolóztak a tesóik előtt, jaj meg ne lásson a húgom/öcsém, mert elmondja anyunak ... stb. Nálunk ilyen nem volt. Panna talán 5 éves lehetett mikor rajtakapott, hogy titokban cigizek az udvaron. Megkértem, hogy ne árulja el apuéknak, és soha nem is mondta el nekik. Az öcsémmel ugyanez a helyzet, csak pepitában :-) Mindig megvédtem az iskolában, ha bántani akarták később pedig ő védett meg engem. :-)) A húgomnál már nem kellett testőrt játszanom, más volt a helyzet a 12 év korkülönbség miatt. Viszont rengeteget babusgattam, teljesen más a testvéri viszonyunk.
Nekem nem volt nyűg a tesóm, egyik sem. Soha nem voltunk féltékenyek egymásra!
Nagyon ésszel neveltek minket, ha elakadok valamiben, vagy nem vagyok biztos magamban, mindig próbálok visszaemlékezni: vajon otthon ez hogy működött, a húgomnál hogy csinálták? Az is összekovácsolt bennünket, hogy a legrizikósabb időszakban (mi tinik, húgom ovis) egy szobában "laktunk" mindhárman. Ezért esténként nagyon sokat beszélgettünk, röhögcséltünk. Amikor az építkezés előrehaladtával mindenkinek lett külön kuckója, Panna még sokáig bekéredzkedett hozzám aludni, hogy este beszélgethessünk :-))

Szóval nem azért voltunk jó tesók, mert azt mondták legyünk azok ...
Ahogy felnőttünk, egyre inkább megértettük, hogy egymásra számíthatunk. (a közhelyek néha nagyon igazak) Főleg öcsémmel, hiszen nekünk vérszerinti rokonunk alig van. Ezért nagyon jó érzés, hogy Blankához is olyan szeretettel közelednek, mintha a saját kis testvérük lenne. Babusgatják, puszilgatják, húgom pelenkázza, fürdeti ... mivel elég romantikus meg szentimentális alkat vagyok torok szorító érzés látni, ahogy Blanka is viszont szereti őket :-))

Ezekről a képekről pedig ez a dal jutott eszembe:

Halász Judit: Ne legyen többé testvérháború

Egyedül voltál sokáig, de a helyzet változott
Neked is lett egy testvéred, és ez csodálatos dolog
Valaki más, aki nem te vagy és mégis hasonló
Es látnod kell, hogy milyen helyes, de gyakran bosszantó

Hogy őt is ugyanúgy ölelgetik, ahogy téged is ölelnek
És azt mondják, hogy szeretni kell, mert ő a testvéred
De néha furcsán viselkedik, és annyi baj van vele
Hogy mérgedben már arra gondolsz, hogy bárcsak ne lenne

refr.:
Pedig a testvéreddel együtt sokkal többet érhetsz el
A veszekedéstől bánatos és rosszkedvű leszel
Aki nem tud együtt játszani, az mindig szomorú
Én azt kívánom, ne legyen többé testvérháború

Tudod, ha lenne testvérem, én nagyon szeretném
Ha véletlenül elbukna, én felsegíteném
És azt hiszem, hogy szándékosan nem bosszantanám
Es örülnék, ha érezném, hogy szüksége van rám

Igen, ha lenne testvérem, én jól bánnék vele
Megvédeném bárkitől, ne bántsa senki se
És mindig megosztanám vele az örömöt, bánatot
Mert torzsalkodni nemcsak rossz, de haszontalan dolog

refr.:
Hiszen a testvéreddel együtt sokkal többet érhetsz el
A veszekedéstől bánatos és rosszkedvű leszel
Aki nem tud együtt játszani, az mindig szomorú
Én azt kívánom, ne legyen többé testvérháború

Jó testvérnek lenni, hidd el, igazán felemelő
És mindenféle rosszaság is könnyen legyőzhető
A jó testvér nem verekedős, nem önző és irigy
S ha bajba kerülsz, a jó testvér mindig megsegít

refr.:
Tudod, a testvéreddel együtt sokkal többet érhetsz el
A veszekedéstől bánatos és rosszkedvű leszel
Aki nem tud együtt játszani, az mindig szomorú
Én azt kívánom, ne legyen többé testvérháború

(Bródy János)

Erről is arról is :-))

Most nagyon nincs időm írni, így csak pár képpel jövünk :-))

Ja, mielőtt jönnének a fotók, gyorsan megírom: az új szavunk SZÉÉ-TÁÁ (séta) :-)) Viszonylag szépen ejti, szerintem:-) legalábbis mindenkinek érthető volt idáig. És tudatosan mondja. Teljesen önállóan, magától mondta ki először, amikor megfogtam a kezét és elindultam vele sétálni :-))

Sugar cukiban:




A fárasztó bevásárlás után egy kis pihi, Blanka még itt is kukucsol :-))

És az új fürdőjáték, úszóxilofon :-)) (asszem egyezik a véleményünk apával, hogy fogékony a zene és a tánc iránt, érdemes lenne később majd ilyen irányba terelgetni. mindenesetre az biztos, hogy a zene szeretete a vérében van)

Xilofonozás közben:

Apai dédnagyapja a hawaii gitáros Balogh Géza :-)

Elmaradt fotók ...

Jöjjenek a múlthét termései:

Nagymamáék még nagyon lelkesek, így készült 1-2 bilizős. Persze nuku produktum ... sebaj ... szerintem legközelebb akkor számolok be bilizős mutatványról, ha már lesz eksön ... na jó nem azt fogom mutogatni, tudom bizarr lehet a "gyermektelen" szemnek, de mindenképpen fontos állomás a szülő-gyerek párosnak.
Pl.: engem nem zavarna :-) soha nem felejtem - akarom mondani, retinámba égett :-)- Brúnó első bilibe sikerült "barna macija" amit mms-n küldtek drága szülei, hát igen, boldogok voltak :-))

A pénteki ünneplős kiruccanáson készültek, elég rossz minőség, bocsi.
Sajnos ebből nem derül ki milyen csinik voltunk :-)))

Bálint-nap a családdal :-))

Tündérbogyó:-))

Hétvégéről, névnapozásról, v-day-ről, blogról ... satöbbi

Február 14 ... van aki számára semmit sem jelent, giccses, átvett mű-ünnep. Asszem valahogy én is így voltam ezzel, úgy 7 évvel ezelőttig. Aztán megismertem Bálintot, és a névnapja miatt is fontos lett ez a dátum :-) Aztán 5 évvel ezelőtt ezen a napon kérte meg a kezem, így újabb jelentőséggel bír ez a nap. És milyen furcsa, de pont 2 éve írom a blogomat is, pont 2008. február 14-én nyitottam a pocakosnaplót. (erről még később)

Szóval erre a hétvégére már készültem egy ideje. Igazi meglepetést szerettem volna Bálintnak. Először is nagy volt a szervezkedés, mert egy olyan napot terveztem kettőnknek, amikor kettesben is vagyunk, szórakozunk és a végén még pihenni is lehet ...

Hetekkel ezelőtt pont kapóra jött Claudia ajánlata, mert színházjegyes ismerősétől remek ajánlatot kapott, így február 12-én pénteken egy szuper darabra vittük el közösen a fiúkat (Tháliába). A legjobb az volt, hogy egyik fiú sem sejtett semmit a meglepetésből. Bálint még azt sem tudta, hogy Blanka nem lesz itthon, ha hazajön. (Külön köszönet a nagyszülőknek, akik ügyesen próbáltak füllenteni) Annyit mondtam Bálintnak, hogy 17 órára mindenképpen érjen haza, mert meglepi lesz :-)
1. számú meglepetés az volt, hogy kettesben voltunk ... bár hozzá kell tennem, amikor belépett a lakásba, csak a gyereket kereste: A gyerek? Hol van a gyerek? Kinél van a gyerek?
Amikor azt mondtam: anyukádéknál van, akkor nyugodott meg:-)) Persze örült, meg minden, de annyira furcsa volt, tényleg kezd teljesen, ízig-vérig apává változni :-)))
2. számú meglepetés a színházjegy volt, amit az orra alá dugtam, Páratlan páros c. darab a Tháliában.
3. számú meglepetés - ezt csak a színházban két felvonás közt árultuk el - hangulatos vacsora egy jó kis étteremben :-))

Hát szerintem fantasztikusra sikerült az este, legalábbis én nagyon jól éreztem magam. A színdarab hatalmas volt, ennyit nem nevettem színházban, a könnyem is hullott közben, és a 850. jubileumi előadás volt, most már értem, hogy élhet meg egy darab ilyen hosszú életet. Vicces, szórakoztató és nem mellékesen jók a színészek, 1985 óta játsszák, aki teheti nézze meg!
Vacsorázni a Jókai utcába mentünk a Dzsungel/Crazy Caféba ahol már voltunk egyszer Clauval a lánybúcsúján. Mivel jó emlékeink voltak a helyről, most is valami furcsa öröm ült az arcunkon. Asszem egyszerűen csak boldogok voltunk. Én legalábbis nagyon, annyira vártam már ezt a napot, és örültem, hogy Bálint is jól érzi magát. :-))

Ezt követő események már top secret kategória :-) hmm a randizós korszakunkat idézte, és először aludtunk úgy otthon kettesben, hogy reggel 7-kor nem kellett Blankához szaladni, nem keltünk Bachra, Mozartra vagy Beethovenre. Furcsa is volt, tudom ez már nem az első, hanem a 3. ilyen éjszaka nélküle, de az első hogy otthon vagyunk, otthon ébredünk, nem kell sietnünk haza, nem kell időben felkelni ... hiányzott Bogyó, de nagyon jó volt pihenni. Annyira fel voltunk dobva, nem hittem volna, de rengeteg energiát ad egy ilyen "házas-hétvége". :-)

Szombat délelőtt a nagymamáékhoz mentünk, ott ünnepeltünk tovább :-) persze már reggel hívtuk őket, hogy mi volt éjszaka, Blanka hogy viselkedett ... ???
A válasz: egy angyal volt. Este 8-kor lefektették, és reggel 7-ig a hangját sem hallották :-) Király! Úgy látszik csak minket boldogít a hajnali ébredéssel :-))

Mivel ebédre mentünk, még dunakeszin beültünk egy jót kávézni a kedvenc éttermünkbe, a Part Café-ba ahová szintén csak szökőévben egyszer jutunk el :-)
Mire megérkeztünk budára, a nagyszülők már vártak minket - Blanka a délutáni sziesztáját töltötte - apa névnapi köszöntése nagyon jó hangulatban telt, volt finom hami, persze tésztás, apa fogára való és fincsi torta. A vasárnap már nyugisabb, Blankásabb volt, együtt voltunk, pihentünk, vásároltunk ... stb. ja és megsütöttem a vatikáni szerencsekenyeret ami szerintem isteni finom lett :-))

És akkor a blogolásról, az online naplónkról ha már a 2. szülinapja van :-))

Avagy ami felgyülemlett bennem két év alatt :-)) (sértődékenyeknek nem ajánlom)

Szeretek blogot írni ... bár közel sem érzem olyan lelki szemetesládámnak, mióta nem az Nlcafé-n írok. Ott valahogy sokkal őszintébben tudtam írni. Nem tudom miért, de így érzem. Sok embert ismerhettem meg a blogolás által, de azt hiszem túl sokat olvasok. Anyukám mondta mindig, mikor Blankát vártam: NE OLVASS ANNYIT! és milyen igaza volt. Minél többet olvasok annál jobban érzem, nem tudok semmit, rossz, béna anya vagyok nem vagyok képes a gyereknek bizonyos dolgokat megtanítani ... időben. :-)) Mostanában kezdek másképp viszonyulni ehhez a blogolás dologhoz is, már csak egy jó időtöltés, hobby ... amire ha van időm jó, ha nincs nem érdekel ...
A blogolás miatt sok mindent másképp láttam, sőt megfelelési kényszerem is volt ...
Rá kellett jönnöm Blanka más, mint ahogy minden gyerek más .... és pokolba a nevelési elvekkel, könyvekkel és a sok hülye ezt kell tudni a gyereknek ennyi-annyi hónaposan cikkel. Blanka egy önálló személyiség ... olyan amilyen és ilyennek szeretem.

Más dolgok is voltak amelyek nem tetszettek a blogban pl: hogy nyilvánvalóan hazudnak egyes emberek azért, hogy írhassanak valamit, vagy a semmit feltupírozzák, ötleteket lopnak vagy szándékosan bántják egymást. Soha nem kommentelem ezeket a bejegyzéseket, úgy vagyok ezekkel, hogy semmi közöm sincs hozzá, így hát nem alkotok véleményt. Persze van véleményem, mert a barátokkal szóban megbeszéljük és egyértelműen azon az állásponton vagyunk: akinek nincs önálló gondolata az ne írjon blogot! A másik bajom sokáig az volt, hogy mindenféle véleményt, magamra vettem: állatgyilkos,- környezetszennyező,- erdőirtó, gyermeknevelés és anyaság tekintetében pedig egyáltalán nem illek bele a mostani trendekbe ...
Aztán a blogolás örökös kérdése: nyitott vagy zárt? Bár hazudnék, ha az én fejemben nem futott volna át ilyen gondolat. Volt, hogy zavart, hogy mennyi idegen olvas. Erre apa, mint általában a hülye eszmefuttatásomra csúnyán reagál, de ő már csak ilyen. "aki kurvának áll, az ne sírjon ha ba...ák". Először mérges voltam, komolyan ez a véleménye? De igaza volt. Nem a francia kockás spirál füzetben írogatok, ilyen az INTERNET, bizony más is olvassa.
Ha pedig nekem nem tetszik valami nem olvasnom el. Olyan mint a tévé, ha nem érdekel a műsor ott is tovább kapcsolok :-))
Minden negatívuma mellett szeretem a blogot, bloggert, mert nagyon felhasználóbarát, szuperul szerkeszthető, élvezem készíteni a fotómontázsokat, a videókat. Szeretek Blankáról írni ... őszintén! Ami nagyon jó, hogy olyan családtagokkal tarthatom ezáltal a kapcsolatot akik messze élnek tőlünk és nem láthatnak mindennap!

u.i: a hétvégéről képek később :-))

Apának szeretettel!

Ez egy (elő)névnapi és valentin-napi figyelmesség neked. Mert nagyon szeretlek, mert mindig számíthatok Rád, mert igazi Apuka vagy, mert melletted igazi Nő lehetek, mert Szeretsz!

Nem ragozom tovább úgy is tudsz mindent, szeretlek! Csoook!
Meglepetés ... folyt.köv. este :-))

A legújabb kedvenc

Károgás

SomDere SomDara, SomVessző, Kikereki Pókokat Ébresztő, Pitteg a Pattog a Bekereki Bokorág, Hejehuja Szélnek Tél ad Parolát.
Rezgő, Zizegő Zabsarjú, Doboraki Dombon Vakvarjú, Károgat, Kéreget, Keresi a Kék eget, A kereki Keresztútnál Somot szedeget.

Játékra fel! ... avagy ki szeretne tőlünk ajándékot kapni?

Marcipánéknál és Mayáéknál is vigaszdíjasok lettünk, ebben a jó kis játékban. Ám ez nem szegte kedvünket, úgy hogy nálunk is bárki csatlakozhat. Csak siessen, hogy le ne maradjon :-))
Mert játszani, adni és persze kapni is jó. :-)

Szabályok:
- Bárki játszhat akinek blogja van.
- Az első 3 ember, aki kommentet ír ehhez a bejegyzéshez, ajándékot kap tőlünk. (mi készítjük)
- Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napban kell eljuttatni a szerencsés nyerteshez. (ez benne a klassz, hogy van egy évünk elkészíteni)
- Az első három kommentelő (nyertes) azzal "fizet előre", hogy ezt a felhívást közzéteszi a blogján.

Mindenkinek jó játékot ...

Mostanság

Talán már nem is újdonság, hogy Blankánk magyarul még nem beszédes :-) viszont egy pár napja úgy érzem kezd valami megváltozni. Elsősorban hintáé az érdem. Ha hintázunk és most nagyon rákattant, szóval napi 2-3 órát simán, közben rengeteget beszélgetünk, és főleg énekelek. És a lényeg, ma már a csipp-csipp csókát is magától elkezdte énekelni. Olyan boldog vagyok, mert ezidáig csak mutatni tudta a kis kezével. A boci-boci-t, a boldog szülinapot is ismétli és a hinta-palinta is szerepel a repertoárban. Vagyis Blanka dalban mondja el a mondandóját :-)) igaz mindnek csak az elejét. De ez a legkevesebb ... :-)
És az új szó: SZIA!

Közben nálunk töltötte a húgom a hétvégét szombattól-hétfőig. Ami nagyon jó volt, sokat beszélgettünk - 18 éves lesz és elég alter kinézetű, azon filóztam, hogy ha Blanka haza állítana egy piercinggel aztán egy újabbal + tetkóval mit tennék? mert a húgom csinál ilyet. Legutóbbinál esélye sem volt anyumnak véleményt alkotni, mert mielőtt egyet szólt volna, már ott díszelgett Pannán egy újabb valami. Ja, a legújabb egy microdermal! eddig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik. Hmm, Blanka fog ilyet csinálni? Nem tudom, talán a szülők is puhulnak, mert ugyanaz volt az anyánk, még is nekem egy plusz lyukért a fülcimpámba évekig kellett könyörögnöm és talán ennyi is volt az összes extrémségem :-)) -
Mindennek dacára a világ legrendesebb húga az enyém, imádom és fura lehet egy tinitől de kérés nélkül segített nekem kiteregetett, felmosott, porszívózott, vasalt és még egy csomót Blankázott is. Blanka és Ő imádják egymást, sőt szerelmesek egymásba, állandóan puszilkodnak. :-))
Viszont most el is kélt a segítsége, mert megfázhattam múlthéten, vagy nem tudom mi van velem, mindenesetre szombat reggel enyhe torokfájással és kába fejjel ébredtem. Köhögök, tüsszögök, de az még nem is zavar, csak ne lenne tele az orrom és éjjel tudnék aludni!
Szóval tök jó volt, hogy itt volt a húgom, nem szeretek egyedül lenni, ha ilyen nyomi vagyok :-))

Tegnap délután pedig Bálint szülei is meglátogattak bennünket, igazából azért jöttek, mert elvittek minket ortopédiára. Kontrollra.

Utoljára 2008 decemberében voltunk, akkor "hagytuk el" a Bebax gyógycipőt. És azt beszéltük meg a doktornénivel, hogy ha már Blanka biztosan jár, akkor menjünk vissza. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen sokára mentünk vissza, de a doktornő azt mondta, hogy ez így volt jó, mert most figyelhető meg rendesen a járása. Mezitlábon végig kellett sétálnia a rendelőben és mint sejtettük kinőtte a varus nevű láb deformálódást. (befelé forduló lábfejjel született) (az asszisztens ezt mondta: szebben megy mint én :-)))
Szóval miután megvizsgálták Blanka lépéstechnikáját már indultunk is haza, hála az égnek, 10 perc alatt végeztünk. Egyébként megkockáztatom, hogy dunakeszi legjobb fej orvosa és asszisztense dolgozik az sztk ortopédiáján (bababarátok) mi legalábbis elég sokat jártunk ide és csak pozitív élményeink voltak.

Nos többet nem kell mennünk, azért arra felhívták a figyelmemet, hogy ha 3 éves koráig esetleg észlelnénk valamit a járásában pl: x-láb, o-láb ... stb. akkor érdemes vissza menni, de már nincs kötelező szűrés, szóval ez a szülő felelőssége.

Este még anyum is beszaladt hozzánk - jött húgomért - így Blanka igazán nem panaszkodhatott, mert nagymamák, nagypapa és keresztmami vették Őt körbe egésznap.

Keresztmamival színeznek:

Jéghátán is ...

Szombat délelőttre meghívást kaptunk Tomitól és Szilvitől, hogy a nyaralójuk horgásztaván csúszkáljunk egyet. Először nem nagyon volt kedvem hozzá, mert mindig féltem a természetes tavak befagyott jegétől, annyi rosszat hall az ember (beszakad).
Itt szerencsére nem kellett félnünk, legalább 40cm-es volt a jégvastagság. Úgyhogy fura is volt amikor azon gondolkoztam, hogy a tavon építünk hóembert (inkább hószörnyet:-))

Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk ... utána pedig - tiszta "retro"- forró teát ittunk és lilahagymás zsíros kenyeret ettünk :-)))

Tomi bácsi jégen húzta lányokat (engem nem, én csak biztosítok :-))

Az idei első ...

Maya találkáról:
se perc alatt telik el az a pár óra amit együtt töltünk Velük ... mondtam is Bettyónak, ha legközelebb meglátogatnak minket, korábban jöjjenek!

A lányok nagyon édesek voltak ... szeretgették egymást, rajzoltak, buborékot kergettek, Maya énekelt és mint mindig most is jól éreztük magunkat.

Ám azt hiszem, most inkább arról a gondolatról írnék ami tegnap szöget ütött a fejembe.

A lányok közt 9 hónap a korkülönbség. Amikor Blanci még pici volt akkor azt érzetem, hogy fényévekre vannak egymástól a gyerekek, de ahogy nőtt, fejlődött, értelmesebb lett Blanka mintha csökkent volna köztük a korkülönbségből fakadó távolság. Most viszont megint úgy látom az a 9 hónap mintha éveket jelentene. Maya hihetetlen sokat változott nagy lány és nagyon okos lett. Anyukája, sok anyukával ellentétben visszafogottan fogalmaz; ismerem őket, olvasom a blogjukat, még is tegnap ledöbbentem. Mayával játszani valami egészen új volt. (Valami hasonlót éreztem egyszer Brúnó barátunkkal is mikor kettesben "találd ki"-ztünk - ez egy társasjáték - na jó de Ő már 5 éves) Valószínű ez annak is betudható, hogy Blanka még nem beszél, nem tudja úgy kifejezni magát; ahogy Maya fogalmazott: Mért beszél összevissza Banga? (nem értette a halandzsáját).
Szóval lehet ez természetes egy 2 évestől, de számomra óriási tudásnak tűnt. Az ismeretlen forma kirakós játékok darabjait pikk-pakk a helyére illesztette, összefüggő értelmes mondatokban beszél. Ismeri a színeket, elmondja mi a családtagok kedvenc színe. Énekel, kedvenc dalait szinte tökéletesen végig énekli és nem csak a szöveg megy, de a dallam is stimmel. A járművek nevét vagy állatok nevét is keni vágja. De amitől azt hittem eldobom az agyam, az az volt, amikor a Micimackóval és barátaival úgy játszott, hogy egyik kezében az egyik figura a másikban a másik és beszélgetett a két állatka. Vagyis megy már a hagyományos értelemben vett "babázás".
Ahogy elnéztem tegnap Blankámat úgy éreztem, mi ettől tényleg fényévekre vagyunk, és asszem ebben csak akkor lesz forradalmi változás, ha közösségbe fog járni. Hiszem, hogy sokat számít a szülői foglalkozás, de az hogy napi szinten van kivel játszania Mayának (Marci) ez rengeteget számít. Sokszor el is vagyok szontyolodva, mert úgy érzem azáltal, hogy nekünk nincs velünk egy idős kis barátunk a közelben, Blanka valamiből kimarad.

Mindenesetre ami tőlem telik mindent próbálok megadni neki és szeretem az utolsó leheletemig.

Képek a tegnapi találkáról, köszönjük Bettyónak:

Alagligeti jegesmedve

Az utca jegesmacija :-)
annyira tetszik mindenkinek, hogy aki arra jár lefotózza.
A legkreatívabb társasház a lakóparkban :-))



és a lakópark télvíz idején:

Hahó pihe, hópihe :-)

Szombat óta megállás nélkül "havazunk"/szánkózunk :-)) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pénteken még Dobogókő volt az úti cél, de szombaton az intenzív havazást látva, eltekintettük tőle, hogy gleccsert másszunk :-))

Viszont annyira be voltunk sózva (értsd: ÉN voltam) hogy a legnagyobb hóesésben lementünk a Duna partra. Annyira gyönyörűséges volt minden, és az a sok hó. De aminek a legjobban örültünk, hogy Blanka nagyon élvezte, imád szánkózni, végig mosolyog ...
Ma is voltunk ebéd és alvás előtt ... kíváncsi leszek most mennyit fog aludni. Tegnap szánkózás után, 1 órától -5-ig aludt már ki kellett nyitnunk a szobaajtót, hogy ne aludjon annyit :-))

A lenti videó elég vicces, mert ez egy viszonylag meredek/lejtős utca, de sajnos akkora volt a hó, hogy lecsúszni magunktól nem tudtunk, pedig nagyon igyekeztem :-) itt egyébként megtekinthető, hogy milyen vagyok amikor be vagyok sózva :-) azaz teljes átéléssel visszamegyek gyerekbe :-)