Úgyhogy ha Blankával vagyok minden percet igyekszem kihasználni és annyi időt együtt lenni amennyit csak lehet. És másképp ... valahogy sokkal összebújósabban, sokkal inkább egymásra figyelve.
Mintha ő is érezné, hogy már nem tart örökké ez a sülve-főve együttlét velem, anyásabb, bújósabb lett.
Szóval ha az időjárás kegyes, kint vagyunk pocsolyázni, hapci-virágot szedni, követ gyűjteni, bújócskázni ... ha pedig bent vagyunk akkor olvasunk, beszélgetünk együtt főzünk, játszunk ... stb.
Azt viszont észrevettem, hogy beszéde, ha nem is ennek köszönhetően, de napról napra fejlődik ... szinte mindig mond valami újat. Ma például ebédnél, bámulok ki az ablakon és mondom:
- Jaj már megint esik az eső!
Erre Ő: Eső esik? - és fordul ki az etetőszékéből, próbál kibámulni az ablakon.
Azon gondolkoztam, hogy ez az első komoly kérdőmondata :-))
Bár hasonló 1-2 szavas mondatai azért voltak már, de egyre értelmesebb és lassan eljön az a nap is amikor tudunk végre beszélgetni. Már alig várom ...
Hisztizése viszonylag jól kezelhető, leginkább az a baja, nem engedjük, hogy kedvére szaladgáljon arra amerre ő akar. Viszont van remény, mert azt vettem észre, hogy elég jól engedte magát egy idő után "kézen fogva ráncigálni" a hétvégén :-) Leguggoltam hozzá és próbáltam elmagyarázni neki, hogy minden kisgyerek fogja az anyukája kezét ... persze az elején volt nagy üvöltés ... de a végére mintha megértette volna. Vagy beletörődött? Nem tudom. Bár ebből a szempontból rendíthetetlen vagyok, nem engedek, ugyanis képes fél másodpercen belül egy réten átszaladni :-) Egy pillanatra sem lehet, nem odafigyelni rá, mert azonnal eltűnik ...
Ezt leszámítva egy tünemény, mindenkivel barátságos, mindenkire mosolyog, nagyon önálló szinte mindenben, mindent maga akar csinálni, jól alszik (már nem tudom mikor kelt föl éjszaka utoljára), szerelmes az apjába, úgy szólítja meg, úgy ejti ki a nevét ahogy semmi mást. Ezzel szemben, az anyát üvölti :-) hogy miért? fogalmam sincs.
Az elmúlt napok/hetek képei:
hanem mindannyian hűtöttük magunkat :-)