Blankázás

Olyan jó volt ez a hosszú hétvége ... együtt hármasban ... végre egészségesen ... újra fejest ugorva az életbe :-) A pénteki nap kirándulós volt, a szombat vásárolgatós, vasárnap pedig ünneplős. Blankám névnapját a budai nagyiéknál tartottuk, velünk voltak a keresztszülei és anyum is.
Babó eszméletlen sok ajándékkal gazdagodott és szemlátomást mindennek nagyon örült!!!:-))


Domonyvölgy: Annyira nyugis hely, és milyen tiszta a levegő ... Blanka 2 órán keresztül aludt a babakocsiban. Miután kisétáltuk magunkat életem legrosszabb hamburgerét ettem a strand felett álló csárda teraszán :-)) de még soha nem esett jól, ilyen rossz étel :-))

Blanka névnap: Babó nevében mindenkinek szeretnénk megköszönni az sms-eket, a telefonhívásokat, a családtól kapott sok szép ajándékot, nagyszülőknek a finom ebédet és a szép napot!

Kencefice

Én is grafikus leszek, mint apucika:

"Ebadta kölke"

Sok minden nem történt velünk az elmúlt 1 hétben, egyszerűen nem tudunk úrrá lenni az influenzán. Legalábbis apa 1 hete - hőemelkedéssel vagy néha annál többel - küzd. (Ma reggel eljutottunk arra pontra, hogy belátta meg kell látogatni a háziorvost munka után!)

Mi - Blanci és én - már viszonylag jobban vagyunk, igaz a fejem - és ezzel apa is így van - nem igazán akar kitisztulni. Blankánál volt egy hőemelkedéses visszaesés pénteken, de csak 1 napos volt, azóta sincs semmi baja kivételt képez ez alól: az orrfolyás, ami már nem akut, és az a bizonyos péntek éjszakai alvás, vagy inkább nem alvás.

Előjáróban elmondanám, hogy átálltunk a nappali egy alvásra. Hurrááááá!!!! Hogy ez milyen Isteni :-), igaz kicsit fárasztó volt az elején. (Főleg Blankának aki nem mindig bírta és egyszerűen elaludt a kanapén. kép lent) De ennyire kiszámítható nappalaink még nem voltak. Igazából 12-ig kell valahogy kihúzni (+, - félóra), de most már ez sem olyan vészes mint az elején, ekkor ebédelünk egy kicsit. És itt a lényeg a kicsi szón van, mert mivel extra fáradt nem eszi meg az egész ebédet, ez a módi furcsa volt az ő evési szokásaiból kiindulva. Most már egyáltalán nem bánom, 5-6 kanál főzelék után, irány az ágy. Kerek 3 óra alvás után pedig megeszi a maradék ebédet. Nekem így is jó :-))

Nos akkor az a péntek éjjel: Hát nem is tudom hol kezdjem :-)) először is senkinek sem kívánom azt az éjjelt ... a másnap reggel viszont igazi rémálom volt, úgy éreztem magam mit akit egész éjjel ütöttek.

Igazából már megszoktam, hogy este 11 körül néha megébred Blanka, ilyenkor azonnal ott vagyok - nálunk nem divat sírni hagyni a gyereket, hiába nem velünk alszik, a nyekkenését is meghallom. Azonnal szaladok, látom ül az ágyban, nyekereg.
Ki kell vennem, magamhoz ölelnem, dédelgetnem, ringatnom, kicsit megitatom, bekenem az ínyét ... stb. És már tehetem vissza az ágyába. Igazából szinte alszik míg ezt a rituálét végig csinálom. Talán ezért sem teher az éjszaka középén ugrani.
Ám most nem csak 1x fordult elő, hanem 11x. Kezdődött éjjel11-kor, majd mentem, fél12-kor, majd éjféltől-2-ig járkáltam a szobája és a mi szobánk között. Minden létező fegyvert bevetettem, de nem ment. Kettőtől az ágyunkban aludt ... hahaha, ha aludt volna, de még csak nem is imitálta. Konkrétan ebben a pár órában tökéletesen tovatűnt az álom a szeméből, sőt énekelt, megállás nélkül beszélt, járkált a fejünkön. Mi persze úgy tettünk mintha aludnánk, mintha nem érdekelne minket, hogy lássa milyen késő van, éjszaka van, sötét van ... stb. Ám ez nem vált be. Elmondtam neki, hogy mindenki fáradt, alszik, alszanak a játékai, Kamilla kutya, a szomszédok még az erkélyajtóba is kiálltam vele, hogy megnézze milyen korom sötét éjszaka van. De semmi sem hatott. Persze akkor már untuk az előadását. Esélytelen volt a köztünk való alvás, nem is tud, fél éves kora óta nem képes rá. Nem tudjuk miért? Pedig picinek még szoptattam úgy, hogy közöttünk aludt (fekve szopiztattam). Szóval a sok kötődéssel kapcsolatos nevelési tanács, miszerint magunk mellett altassuk a gyereket satöbbi ... nálunk nem állja meg a helyét, litániákat tudnék mesélni róla, hogy az a 6 napos újszülött (értsd: Blanka) aki éppen, hogy hazakerült a kórházból nem volt hajlandó elaludni a szülei mellett, pedig én a kórházban "megszokott" közelség, tapasztalatlanság miatt jobban örültem volna, ha ott alszik mellettem. Ezzel szemben, amit betettük az ágyába egy szó nélkül aludt ... én mindent megtettem ... de el kell fogadnom, vannak ilyen gyerekek is.
Visszakanyarodva a pénteki vagy is már szombat hajnali különszámához; ha se az ágyában, se köztünk nem megy az elalvás, akkor jöjjön a nappali, vagyis a kanapé. Mert egy ilyen kicsi gyereknek hajnali fél3-kor aludni kell! Oda feküdtem mellé, összebújtunk, persze átölelni nem lehet, csak azt szereti, ha a combom az ő lába alatt van, mert akkor van mit rugdosni. :-)) Közben beszélgetett, énekelt, hümmögött hangosan, néha felült mászkált az ágyon, piszkálta a szemem (akarom mondani majdnem kinyomta) Így valahogy, nehezen de elaludt. Fél4 után vittem be a szobájába, és tettem be az ágyába. Egy percet sem aludtam aznap éjjel, én naiv azt hittem, majd legalább reggel tovább alszik, de negyed9-kor már kuvikolt.

Viszont ezt a remek éjszakázást azóta sem ismételte, hála az égnek...

A nappalok sem olyan egyszerűek mostanában, nagyon zsivány lett Bogyóka, alig lehet vele bírni. A wc-be dobálja a játékait, vagy a cipőjét. Mindig mindent kipakol-lepakol, kitapasztalta, hogy melyek azok a fiókok amiket nem szabad, bár kitud húzni, mert nem gyerekzáras, ami viszont gyerekzáras, azzal már nem is próbálkozik. Minek ugyebár? :-)) Mindenbe belemászik, az etetőszék zsákjába, a dobozokba, puff aljába (vajon kitől örökölte??? kép lent) ... Bár tudom, ez nem rosszaság, de betegen elviselni azért nehezebb :-(( Kicsit egyébként is nyűgösebb vagyok a megszokottnál, türelmetlenebb és mindig azokat bántom meg akiket a legjobban szeretek.
Akinek az utolsó mondat szól, az tudja miről beszélek!

Blanka a "nappal 1x alszunk" korszak kezdetén:

A mindenbe belemászó gyerek, anyja lánya:

Így buliznak a 2 évesek ... és a kisebbek

Csiribiri foglalkozás volt Maya egyik szülinapi ajándéka, nagyon klassz volt, igaz mi (Blanka és én) még véletlenül sem azt csináltuk, amit kellett volna :-)) Nem ér nevetni!

Mayának szeretettel ...

Ezt a postot Mayának ajánljuk :-)

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Maya barátnőnknek, aki ma ünnepli 2. születésnapját.
Hihetetlen, hogy ez a kis picurka baba, már milyen nagy lány lett. Igaza van a nagymamáéknak, hogy az időmúlását leginkább a gyerekeink fejlődésén/növekedésén követhetjük nyomon. Így vagyok ezzel, ha Blankámra nézek és ha barátaink gyerekeit figyelem.

És akkor egy kis nosztalgiázás :-))

Mayával, 2007 novemberében akkor 1 hónapos volt :-))
(Blanka iciripiciri szíve, pedig ott dobogott az én szívem alatt)

Az első szülinapján, 2008-ban (Blankám 3 hónapos):

Maya második szülinapi zsúrjára szombaton voltunk hivatalosak, és nagyon jól éreztük magunkat, a gyerkőcök édesek voltak, mint mindig. Blankám igaz nem volt a toppon, mert még lappangott benne a csütörtöki oltás ... de azért elég jól viselkedett. De inkább beszéljenek a képek helyettem, mi pedig köszönjük, hogy ismét részesei lehettünk Maya ünnepének :-)))

Oltás után, másnaposan

Blanka kidőlt a tegnapi oltástól, szó szerint. Reggel picit meleg volt a homloka, van egy kis hőemelkedése. Szívni is kell az orrát. De jó a kedve, aranyos, nevetgélős, ágyon ugrálós ... mint mindig. Adagolom belé a Sinupret cseppet és a Cebion cseppeket.
Viszont még jóval 10 órai előtt fura dolgot csinált: állt a járóka mellett és nyekergett, hogy beakar jutni. Az a helyzet, hogy csak nosztalgiából áll még nálunk a járóka, na jó reggel míg össze szedjük magunkat, egy kicsit ott játszik Blanci. Szóval furcsálltam, hogy bekéredzkedik, de beültettem a járókába. Az ott felejtett cumi és a tigris kellett neki. Kb. 2 perc sem telt el - míg a pizsimet "otthonkára" váltottam :-)) - ez a látvány fogadott:

Restancia

Íme az elmaradt játszóházi fotók, Mayával töltött délutánról.
... és még egy nagyon fontos dolog: Nagyon Boldog Szülinapot kívánunk
Maya anyunak, Bettyónak. :-))

És egy pár fotó a 15 hónapos leányzóról :-)

15 hónapos státusz

A 15. hófordulónk - kedden - jó hangulatban telt, igazi csajos/játszós délutáni progival. Mayával és anyukájával elmentünk, a Dunakeszin nem régen nyílt játszóházba. Szerintem nagyon jól érezték magukat a csajok; úgy terveztük, hogy 6-ig maradunk, de még ráhúztunk egy kicsit, mert a végére jöttek csak igazán bele a játékba a lányok. (értsd: Maya és Bettyó :-))))))
Blankám is nagyon jól érezte magát, bár ő az a gyerek, akinek még nem kell sok a boldogsághoz :-)) egy rakás labda közt képes lenne órákig ellenni. Ezért neki muszáj volt megmutatni a többi játékot is ... :-))) A végére egészen önálló lett és jött ment a labdák, a játékok között egyedül. /képekkel majd később szolgálunk/

Hazafelé a kocsiban nagy volt a csönd hátul, rendesen kiütötték magukat a lányok, Blanka be is aludt, de ez nem nagy szám mostanában, hiszen próbálunk átállni a nappali 1 alvásra, és ettől a délutánok kicsit fáradtabbak. Az egy alvás kevés, a kettő sok! Nagyon nehéz ez, nem gondoltam volna!

Tegnap már annyira KO volt délután, hogy egyszerűen elviselhetetlen volt a viselkedése. Már alig vártam, hogy apa hazaérjen, és "friss idegekkel" foglalkozzon vele. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni, mert semmi sem volt jó. Ha abba hagytam a főzést és megölelgettem, leültünk a kupi kellős közepére akkor megnyugodott egy picit, de már ment is tovább. Fura ez az állapot, mert kellek is neki, meg nem is. Ha állok a konyhában és főzök, tol el a konyhaszekrénytől, és beáll "közénk" azt akarja, hogy vele foglalkozzak. Ha leülök vele játszani, nem is érdeklem. Ha énekelek neki, nem is néz rám, mással játszik. Önállóan akar játszani, de azért legyek mindig ott kéznél mellette. Talán picit kezd anyásabb lenni, de nem egy anyafüggő gyerek. Nála pont az az érdekes, hogy szó szerint ÖNÁLLÓ!

Ma igyekeztünk időben összekapni magunkat, mert reggel 8-ra jelenésünk volt a doktornéninél és a védőnőnél. 15 hós oltásra és méretkezni mentünk. Védőnő késett, így előbb az oltást adattuk be Blancinak. Kettőt kapott, a kötelezőt és a prevenart. Nagyon cuki volt, végig jól viselkedett, dumált, csak a szúri végén sírt ... a doktornő és az asszisztens is úgy megdajkálta, még puszit is kapott a karjára. Nagyon tetszik nekik Blanka, mondták is, hogy szemmel látható, hogy nincs baj az étvágyával és milyen szép formás "kölök" :-)) (nekünk is bejön ami azt illeti)

Aztán már szaladtunk is a védőnőhöz, aki oltás után pikk-pakk lemérte mindenhol, ahhoz képest, hogy előtte "csúnya tűkkel kínozták" :-) elég jól viselkedett, csak egy kis nyekergés volt, de az is a fekve pelenkázás miatt. (úgy utálja a pelenkázást :-)

Nos, a következő méretekkel rendelkezik Blanka babó:

Súly: 9400 gramm, magasság: 77 cm, fejkörfogat: 45 cm, cicibőség: 46 cm :-)) 8 fog + 4 db hatalmas dudor hátul a szájban :-))

Rólunk, zanzásítva

Elég régóta nem írtam egy sort sem, nem azért, mert nincs miről, egyszerűen nincs időm. Az elmúlt hét is bővelkedett tennivalókban, programokban (pl: grillparty a házunk lakóival /minek vége az lett, hogy kihívták ránk a rendőröket, mert hangosak voltunk ... no comment/, Samuci és Brúnó kisbarátaink látogatása Diósdon, nagymamás-nagypapás-keresztpapás vasárnap ... stb) de most nem ezekről fogok írni.

Itt az újabb hét ... már előre nyavalyogtunk apával, hogy jaj annyi dolgunk lesz.
Bár inkább csak neki, mert ősz beköszöntével mindig nagyon sok a munkája. Hál'Istennek! Még csak október 5-ét írunk, de már a karácsonyi kampányon dolgozik. Nekem pedig megjött az újabb elszámolás adag a karácsonyi bevásárló őrület időszakában megjelenő filmekről (mióta Blanci van itthon dolgozom). Neki kéne állnom megcsinálni, de Blanka ma kerek 55 percet aludt, és az ilyen munkáknak csak úgy tudok neki ülni, ha nyugi van. Bár ahogy most hallgatózom, végre elaludt. :-)

Szóval a mai nap nem állt másból mint mosásból, mosogatásból. :-)) Micsoda háziasszony vagyok. :-) Nem olyan rég azon nevettünk - imádott szomszédasszonyomból mára már egyik legjobb barátnőmmé lett - Claudiával, hogy hazaszaladt a munkából beindított egy mosást, meg a mosogatógépet és most itt van nálam és kávézik, erre én: hát akkor most házimunkát végzel, nem?
Ám visszakanyarodva az asszonyi teendőkhöz, főzni mit és mikor fogok fogalmam sincs??? Nem tudom, csak engem súlyt ez a teljes ihlettelenség? Szinte meg kell erőszakolnom magam, hogy kitaláljam az éppen aktuálisan készítendő est-ebédet. Tudom furcsán hangzik, de sok más asszonytársammal ellentétben, 4-5 körül állok neki főzni. Azért, hogy apát friss és meleg étel várja, és nem utolsó sorban, másnapra ne legyen rémes az állaga, hiszen ő azt eszi ebédre amit itthonról visz. Buzgón nézegetem a főzősblogokat, de sajnos nem igazán találok a szánk ízének valót. (Ha valaki tud olaszos, főleg tésztás, nem teljesen vega, könnyű ételeket - itt a könnyű alatt az elkészítést értem, és az alapanyagok beszerzése se legyen egy kalandtúra - felvonultató oldalt az ne kíméljen)

Na de csapongó gondolataimat kissé ráncba szedve a lényeg: holnap 15 hónapos lesz Blanka és bizony eljött az újabb orvos, védőnő látogatás ideje. Ettől még nem is nagyon félek, de attól már igen, hogy oly sok idő után egy újabb oltást fogunk kapni. Vagyis pontosítok, egyszerre kettőt. Blanka idáig nagyon jól tűrte az oltásokkal járó kellemetlenségeket, egy kis hőemelkedésen kívül nem volt semmi problémánk. Remélem most sem lesz.
Telefonon egyeztettem a doki néni asszisztensével és a védőnővel, hogy mikorra menjünk hiszen apának sietni kell tovább, vár rá a munka és persze pont csütörtökre jönnek hozzá ügyfelek. :-S

Kivételesen, doki néni asszisztense jobb lábbal kelt reggel, mert kedves volt. Általában mindig úgy beszél telefonon velem, mintha azt kérném tőle, hogy rendelési időn túl egy órát még várjanak ránk :-)) most is elmondta nyomatékosan, hogy minél hamarabb menjünk, mert 10 óra után elszabadul a pokol :-))))) Ezen a megjegyzésén jót kuncogtam magamban, nem is értem, mire ez a nagy sietség, hiszen aznap délután 2-ig rendelésük van. Meg is fordult a fejemben, hogy teszek egy epés megjegyzést, de megkíméltem magam a konfrontálódástól.

Egy csoda, hogy az ember a gyermeke érdekében mire nem képes!

Blanka egyébként olyan sok ügyes dolgot csinál, nap mint nap ámulunk és bámulunk apával. Persze most még a tudományok 100%-át csak nekem hajlandó megmutatni. Legújabb és legcukibb dolog: ha tüsszentek akkor bármit is csinál és bárhol is van, azt mondja egészségedre. Na jó, nem teljesen így:-) hanem így: ESS ... Először beképzeltem, hogy biztos csak én gondolom, vagy véletlenül mondja és hasonlít a felnőttek által oly gyakran használt: eks szóhoz/szlenghez. De most már minden tüsszentésemnél csinálja, és ha egymás után 2-3x tüsszentek akkor is. A másik újdonság, hogy ha azt mondom, köszönöm, akkor azt mondja: SZI (szívesen). Ez még nem olyan természetesen jön, mint az ESS, de nekem mondja ezt is.
Oh, most már van remény, hogy végre, talán beszélni fog a gyerekem!!! :-))))))))))))))

Aztán másban is történtek változások: 1-2 hónapja teljesen egyedül fürdik a nagy kádban, már semmilyen biztonsági berendezést (fürdőkarikát visszaadtuk jogos tulajdonosának, Mayának) nem használunk. Picit féltünk az elején, hogy jaj mi lesz, ha elesik a kádban, vagy megcsúszik (mert nem az az egy helyben ülős fajta, folyton kommandózik a kádban (is) és természetesen meg kell fürdetnie az összes samponos és tusfürdős flakont). Annyira önálló egy gyerek. Egy gond van ezzel az egyedül fürdéssel, hogy mostanában megtetszett neki, hogy milyen frankó dolog belekakilni a vízbe, mindezt guggolva prezentálja és közben nézi. :-)) Kicsit bajban vagyok, hogy mit tegyek? Leszidjam, hogy nem szabad, de akkor meg lehet, hogy később nem fog bilizni.

Rosszalkodásban egyébként egyre inkább nincs hiány. Huncut mosolya, akár egy fiúé is lehetne, a szeme sem áll jól :-))))) Ma például szétszedte a kis puff alját, ráült persze nem rendeltetés szerűen ült rá, hanem felfordította, így az a semmike vászon, amit oda tűzőgépeztek szétszakadt az alján. Ő meg csak ült a puff aljában, és vigyorgott rám ezerrel.
De a legnagyobb gaztettét is elkövette már, az LCD tévét megkarcolta :-((((((( Nem tudom mivel, nem láttam mikor csinálta, csak amikor ujjlenyomat mentesítettem a lakás üveg-berendezési tárgyait (fúúúúúj, soha többé nem kell üveg asztal!!!!!!!) és a tévét, akkor vettem észre. Isten bocsássa meg, de olyan dühös lettem, morogtam mérgemben. Szerencséje, hogy éppen aludt :-))))))) Igen ám, de leszidva nem lett, utólag? Tök felesleges! Így most különös figyelmet fordítok rá, ha dobverőjét a tévéállványon próbálgatja, mert ma egész délelőtt ezzel boldogított!

Holnap jönnek Mayáék, hurráááááááááááá, lesz ki lefárassza Blankát :-)) De most nem itthon szedik szét a kecót, hanem megyünk játszóházba. Mekkora találmány ez, bármivel játszhatnak, bármit le és szétszedhetnek, és még csak rendet sem kell utánuk rakni. :-)))))))