2010. november 17., szerda

Éneklés helyett kirakózás

Az úgy volt, hogy félnapon keresztül Blanka nyakában lihegtem, hogy végre felvegyem az újonnan tanult dalocskánkat. Egyébként édesen szépen énekli, de ha meglátja a kamerát, egyszerűen menekül, esze ágában sincs énekelni.
A végén dalolás helyett felvettem, hogyan puzzlezik, idáig ezt sem tudtam videóra venni, mert nem hagyta. Bár ez nem a legügyesebb próbálkozása, általában egyedül rakja, itt persze nyöszörög, hogy segítsek :-)

2010. november 16., kedd

Játék - könyvmolyoknak

Újabb játékra hívtak, ezúttal a Könyvesem blogról Niki. Először is köszönöm, hogy gondolt rám, mert ugye a legnagyobb jóindulattal sem lehet a blogunkra azt mondani, hogy könyvekkel foglalkozó. De imádom a jó könyveket, nincs mit tenni :-))) Remélem Ti is, így könnyű lesz benneteket játékra invitálni. :-))

A kérdés pedig:

Melyik általad olvasott könyvben vállalnál szerepet, ki lennél, és miért?

Amint elolvastam a kérdést első gondolatom az volt, hogy tuti valamelyik vámpírregény főhőse szeretnék lenni. Mostanában olvastam pár ilyet. Természetesen a befutó Bella Swan lett a Twilight-sagaból. Még is ki más? :-)) Versengjenek értem a vámpír-farkasember tinédzserek. Mindig legyen egy izompacsirta aki megvéd, és soha ne öregedjek meg :-)) Nem semmi élet, ugye? Bár hosszútávon halálra unnám magam, hogy mindennap ugyan az a forgatókönyv. Vadászunk, halászunk, 200 km/h-val futkározom az erdőben és 100 éve ugyanaz az ábrázat néz velem szembe ha a tükörbe nézek :-))) Az egész már ott hibádzik, hogy utálok futni :-)
Ja és a 4. könyv végére eléggé kifogyott az ötletekből az írónő így befejezte egy számomra harmatgyenge happy enddel. (SPOILER!) házasság, nászút, szex, gyerek, majd a végén legyőzik v. meggyőzik közös erővel a "rosszakat". :-))) Szóval nem, még sem a kedves Bellát választom.

De annyi kedvenc könyv van még, és ha félreteszem a most divatos romantikus, misztikus, varázsvilág vonalat, akkor csak valami izgalmas krimiben vagy ereklyevadászatban vennék részt.
Azt hiszem legszívesebben Robert Langdon lennék (igaz ő férfi, de ettől most vonatkoztassunk el).
Méghozzá az egyik legizgalmasabb 24 óráját szeretném átélni. Felbecsülhetetlen értékű műtárgyak után nyomozni vagy a testközelbe kerülni ezekkel.
A világ nyüzsgő városaiban úgy jönni-menni és a legimpozánsabb épületeibe észrevétlenül besurranni ahogy más soha sem tudna. Robert Langdon - Dan Brown-nak nem egy könyvében főszereplő, így azt hiszem a legjobbat választom, A Da Vinci-kódot. Mert ez a könyv nem csak a pörgőssége, fikciója, témája miatt fogott meg egykor, hanem mert életemben először (és azóta sem) éreztem magam könyv olvasása közben büszkének és boldognak, hogy IGEN én nő vagyok! És ez valami csúcs dolog. Sajnáltam, de egyúttal büszke voltam azokra a nőkre, akik annyit szenvedtek egykor. Oh kár ragozni fantasztikus könyv és olyan szar filmet csináltak belőle, hogy az már szinte fáj :-(

Tovább küldeném ezt a játékot Melinek, aki a legnagyobb könyvmoly akit ismerek, hogy a Zümmögőjén kivesézhesse a témát :-)) És minden kedves blogger barátunknak, aki szereti a jó könyveket :-)))

2010. november 9., kedd

Solymár

Hétvégén Apucika keresztszüleinél jártunk Solymáron. Éva és Marci már nagyon vártak minket, régen jártunk náluk.
Éva finomat főzött, így jókat ettünk, beszélgettünk, kicicáztuk és játszottuk magunkat és egy olyan szó szaladt ki a számon, amit már nagyon régen nem mondtam Blankára: demógyerek :-)

S milyen a demógyerekünk? = Egy angyal, jól viselkedő, nem hisztiző, nagy kanállal egyedül borsólevest evő. Mielőtt megkóstolta volna az ételt, már jelezte is, hogy milyen finom. Ettől kellőképpen olvadozott a házigazda a boldogságtól.





2010. november 8., hétfő

Pár kép ...

Brúnóval, Blankával és Samuval

Keresztfiam Samuka


Blanka ajándékot bont



Gyurmázik


2010. november 4., csütörtök

Közelmúlt

Az elmúlt hetekben sokat gondolkoztam azon - mivel nincs időm írni - hogy befejeznem Blanka blogjának írását. Aztán mindig van 1-2 apróság amit szívesen megosztanék a családdal, veletek így elvetem az ötletet. Csak sajnos napi szinten ez a blogírás már nem megy.
Nem mintha idáig így lett volna. De heti 1-2 post azért született régebben.
Szóval csak azt szeretném minden kedves ismerősömnek ezúton is jelezni, hogy a jövőben ritkábban fogunk jelentkezni. Igaz semmi sincs kőbe vésve, ha úgy alakul és időm engedi írok és igyekszem mindenkit olvasni és persze kommentelni is :-))

Blankáról azért néhány szót ejtenék:
A hisztizéseket leszámítva, ami minden nap van legalább 1x, nagyon cuki lett. Vannak már édes megjegyzései Pl: ne fésüljem meg, mert: fáj a hajam.
Imádom, ahogy beszél, ahogy összerakja a szavakat, ha telefonál. Mindenkivel akar legalább 1 szót váltani telefonon, a vonal túlsó végén pedig elalélnak csicsergő hangjától.
Az alvása mostanában szót sem érdemel, mert az óraátállítás óta 5:30-kor kel. Királyság, nem?
Én meg, alvajáróként megyek át hozzá, ő pedig így fogad: Na henóóó (helló) v. Hóóó cumi?(hol a cumi) :-)) Feltúrom az ágyát, felkapom az ölembe és átbaktatok a sötét lakáson a hálónk meleg ágyikójába és bedobom közénk.
Így el van még, akár vissza is alszik egy órára, fél órára. Milyen kedve van.

Evésünk ugyancsak csapni való, almán él ... és banánon is ellenne ha hagynám, ja és kekszen persze. Reggelizni szerencsére szeret. Ebédelni meg csak azt ami a fogára való. A rántott húst sült krumplival v. a tésztákat minden nap megenné. Szóval ha nem ez a menü akkor örülök, ha néhány falat lecsúszik.

Napközbeni alvás szintén elromlott. Max. másfél óra. És akkor már sokat mondtam. Egyik nap a saját ágyában egy szó nélkül, másik nap a hálónkban összebújva velem ... itt szerintem a fáradtság mértéke a döntő.
Egyébként szó mi szó, rákapott a délutáni alvásnál, az összebújós változatra.
Nem bánom, nem zavarja be az éjszakai alvását, este szépen nyugovóra tér egyedül a saját ágyában. Éjjel csak akkor kel föl, vagy kell hozzá menni, ha beteg és mondjuk az orrát szívjuk.

A névnapját családilag ünnepeltük a hétvégén, nagyon jó hangulat volt és baromi sok ajándékot kapott. Pedig megmondtam mindenkinek, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni, mert ez nem egy szülinap(!) A legnagyobb durranást az új gyurmája keltette. Megállás nélkül formázza, gyúrja. Tetszik neki, nekem is :-) nagyon jó fajta gyurma, nem zsíros, a fehér szőnyegből simán kiszedem, nem hagy nyomot se ruhán se semmi. És jó a tapintása is.
Aztán megkapta az első Barbie babáját :-) még ismerkedik vele, a pici Barbie gyerekeket simán levetkőzteti a nagyot nem meri. Megkapta a kedvenc meséje figuráit (Csingiling). Utóbbi volt szerintem a nap fénypontja, mert azóta is ezekkel a picike babákkal molyol, sőt együtt fürdik velük.
Egyébként amennyire nem érdekelte őt a babázás, most nagyon megszerette. Hajnalban nyomja a kisbabák ruháját és egyéb kiegészítőit az arcomba: szoknya, cipő felkiáltással, hogy adjam rá a babára. Mert jelenleg az a játék, hogy ő vetkőztet, én öltöztetek - mindegy hány óra van :-)
Sok-sok szép ajándékot kapott még Babó: sapka, cipő, harisnyák, színes ceruzák, emlékkönyv, verseskönyv, micimackós dominó, haj-ékszerek ... stb :-))
Egyszerre sok is volt neki, mert nem tudta mivel játsszon, minek örüljön. Egyébként sem vagyunk hívei a gyakori játék/ajándékvásárlásnak. Tök felesleges. Így is halmokban állnak a szobában a játékok, és a felével sem játszik. Egyetlen dologra fogunk rágyúrni idén karácsonykor, az pedig a LEGO DUPLO lesz. Ez a top játék, a megunhatatlan. Hiába kezdett el babázni, a lego mindennap előkerül és épít. Imádja. Nagyon jó kis kreatív játéknak tartom az építőkockázást, a Lego pedig a legjobb minőség.

Annyi minden volt még a fejemben amiről írni szerettem volna, hogy Blanka már csak rendes pohárból iszik vagy megtanult szívószállal inni (idáig nem volt hajlandó a szájába venni a szívószálat) megtanulta kifújni az orrát. És még sok minden másról ami szívemet nyomja (pl. mindenszentek, életem első nov.1-je ami nagyon megviselt. Nagyi sírjának elhanyagoltsága és a feltörő emlékek édesanyám miatt, az hogy a világvégén van eltemetve és nem jutok el hozzá amikor szeretnék) de most nem akarom túl hosszúra nyújtani a bejegyzésemet, meg nem is ide való téma :-)

Majd teszek fel képeket is, hiszen voltunk kiállításon, vagyis TerraPlaza börzén barátainkkal. Készült 1-2 aranyos kép. Bruncsi és Samu apukája hívott meg minket, mert ők is kiállítottak ... és elfogulatlanul mondhatom, de a legeslegjobb standdal büszkélkedhettek :-))
Aztán még Blanka névnapjáról is jövök néhány fotóval :-)


Mindenki vigyázzon magára ebben a takonykóros időben, mi egymás után 2x voltunk betegek :-(