Kellemes Karácsonyi Ünnepeket ...

... és boldog új évet kívánunk a családunknak,
barátainknak, olvasóinknak!

És kívánunk még:
sok-sok puszit, szeretetet, békességet, ajándékokat, finom ételeket, együttlétet, ölelést ...

Óévzáró bejegyzésként szeretettel küldjük ezt a karácsonyi egyveleget a tavalyi ünnepünkről ...

Viszlát 2010-ben :-))))))))

Pelenkatorta készítés

A csöpp (és itt a csöpp kifejezés nem csak amolyan jelző, szó szerint aprócska, egy játékbaba, egy baby born) szomszédunknak Balázskának készítettem saját két kis kezemmel :-))))) ajándékot.

Szerettem volna egy kis csekélységgel örömet szerezni a szülőknek, így arra gondoltam, hogy egy csomag pelenka ajándékba mindig jól jön. Viszont az olyan snassz dolog, hogy csak úgy átviszek egy csomag pelenkát ... ráadásul noném, mert a pelenkás kontaktomtól Krisztitől vettem, aki esküszik, hogy jó minőség, újszülötteknek, koraszülötteknek kiváló és sokan viszik ... hát megvettem ... egyébként az a fajta vevő vagyok, akire mindent rá lehet sózni ha elég jó az illetékes elvtárs kereskedővénája; legutóbb a 100 pelenka mellé még 3 pár zoknit is vettem ... pedig nem akartam :-))

Szóval a tetemes pelenka készlet mellé választottunk egy aranyos plüss figurát (a kockásfülű nyulat :-)) ahogy mondják, ez a hab a tortán, vagy a marcipán dísz(???)
És a pelenkákat egyesével elkezdtem összegöngyölni és kötözni.
A torta végleges formájának összeállításában segédkezett Claudia, és egyetlen leányom Blanka, utóbbi a mindent elcsenek az asztalról módszert választotta pl: 5 méternyi színes szalaggal a nyakában járkált a lakásban ... remekül nézett ki mondhatom.

Szerintem remek ajándék lett, szívem-lelkem benne van :-)

Íme a mű:

Isten éltessen Nagypapa!

Szombaton a budai nagypapa születésnapját ünnepeltük egy igazán családias, jó hangulatú étteremben a Hármashatárhegyen. Keresztpapi volt olyan drága és meghívta a családot egy finom ebédre. Nagyon jól éreztük magunkat, Blanka pedig életében először ügyesen, okosan végig ülte etetőszékben (egy nyikk' nélkül!!!) az éttermi étkezést.
A rendelés leadása elég viccesre sikeredett, mert mondtam a pincérnek, hogy mit hozzon Blankának és a lelkére kötöttem, hogy ez legyen az első fogás amit az asztalunkhoz hoznak... értelemszerűen ne várják meg vele az előételt, levest satöbbit.
Erre elrohant és hozott Blankának egy kis rágcsit (kenyeret) amit ő egy jó nagy HAMM-al jutalmazott. Közben leadta Blanka rendelését is, szóval míg mindannyiunk étel és ital vágyát papírra vetette, már készen is volt Babó ebédje.
Kisgyermekes szülő révén nem is kell ecsetelnem, hogy rögtön szívembe zártam az éttermet, és kiérdemelte a BABABARÁT címet, mert bizony nálunk döntő fontosságú, ha a gyerek ennivalójára nem kell órákat várni.

Szóval szuper volt a hely, csodálatos a táj, nagyon jó levegőn voltunk (picit sétáltunk az ebéd és a desszert között), finomak voltak az ételek, de a legfontosabb, hogy újra együtt voltunk ... szerintem nagypapa is nagyon jól érezte magát, és megvolt elégedve a szülinapi ünneplésével, még egyszer Isten éltesse Őt!

Apás 2.

Az előző témát követve, de sokkal viccesebb formában jöjjön két videó apukákról és csemetéikről :-) Szerintem nagyon cukik :-)) milyen érdekes, hogy a legmókásabb dolgokat mindig az apukáktól tanulják a gyerekek :-)

Apás ...

Pár napja vettem észre és nem mondanám, hogy nem voltam féltékeny ... váltig állítottam, hogy az én lányom nem apás és nem anyás, mindkettő egyszerre ... de azt hiszem módosítanom kell az állításom, Blanka inkább apás, de egyértelműen az lesz később. Talán szembetűnőbb lenne az apafüggőség, ha apa nem lenne annyit távol, de ez van, valakinek pénzt is kell keresni ... :-)

Szóval, már jó ideje az a szokás nálunk, hogy reggel apa megy Blankáért a szobába, ha felébred. Ilyenkor áthozza a mi ágyunkba, hogy még hármasban összebújunk egy kicsit. Jól is esik a lelkünknek az összebújás ebben cudar időben, korán reggel, sötétben (meg úgy egyébként is) ilyenkor semmi másra nem is vágyunk csak egymásra ...

Blanka viszont mostanában, úgy érkezik meg apával a szülői ágyikóba, hogy szorosan egymáshoz bújnak, arcuk a másik arcán pihen, Blanka karjai apa nyakát körbe fonják ... még ilyet nem láttam. Először betudtam, hogy még álmos, fáradt ... de másnap már csak csodálkozás maradt, harmadnap pedig csak bambultam ki a fejemből és azt néztem mennyire szépek így együtt. Persze kicsit rossz volt, hogy én kimaradok ebből az idillből ... mert ez a meghitt ölelkezés, nem csak pár másodpercig tart hanem sok percen keresztül ... de nagyon jó így látni őket ... jót tesz a lelkemnek, hogy a gyerekem szemmel láthatóan szereti az apukáját (szüleit). Kell is ennél több?

Angyalkánk

Kétség sem fér hozzá, ebben az évben fantasztikus fejlődésen ment keresztül Blanka ... megtanult felülni, feltérdelni, felállni, csúszni, mászni, állni, járni ... növesztett 12 fogat, hatalmas szempillákat és csini frizurának való alapot :-)
Imádja a könyveket, a meséket, dalokat, a gyerekeket főleg ha nagyobbak. Játék szétpakolásban király, profi az értékes/fontos holmik elrejtésében/elcsenésében, szeret fürdeni, ugrálni az ágyon, vendégségbe, játszóházba járni ... főzőcskézni, építő kockázni, kutyázni. Kedvenc játéka az alvós Tigris, enélkül egy tapodtad sem megyünk, kedvenc mesefilmje Cuddlies és a Teletubbies, nevet a vicces történeteken, mániákus fogmosó-fun. Ez mondjuk nem is baj, mert ropifaló kisiparos :-)
Megtanult gagyarászni, néhány szót mondani és egyre ügyesebben megérteti magát velünk, megmutatja vagy odahozza amivel valami sürgős dolga támad, vagy ha segítség kell a használatában pl: itatójának a kupak leszedése. Mindent megért, és ha van kedve bármit meg is csinál ... de nem bazári majom így nem produkálja magát csak úgy.

Ma szerda van, nagyszülős nap, nincs velem, és úgy hiányzik, hogy majd megőrülök ... csodálkozom? hiszen napról napra jobban szeretem/szeretjük, Ő a mi igazi angyalkánk :-)))