2010. október 25., hétfő
2010. október 23., szombat
Haverok, Buli, Blanka :-))
Na ez jó béna cím, de semmi más nem jutott eszembe :-)) Kiestem a gyakorlatból :-)
Régen nem írtam már, lefoglaltak az itthoni dolgok, tanulok. Voltunk taknyosak, ez inkább Blankát kezdte ki, főleg a sok orrszívás, nekem csak a torkom bánta a hideg idő beköszöntét.
Aztán jöttünk-mentünk, megfordultunk zsúron, moziban és mindezeket megspékelte Blankám, hogy a dackorszaka legnehezebb időszakába lépett :-) Utóbbitól pedig mindent lehetett, csak nem blogot írni. Így fordulhatott elő, hogy a héten 4 napig a számítógép sem volt bekapcsolva. Tiszta elvonás ... Nem?
Igaz mára tudom, hogy nem csak a gyermekkori dacolás okozta Blankánál a nagyon fárasztó/idegesítő hisztiket.
Kibújt ugyanis a 17., 18. és a 19. foga :-) A 20-dik még várat magára, legalábbis nem lehet látni. (Egyébként olyan cuki, ha kérem, hogy mutasd meg a szép fogaidat, hagy nézzem meg, hogy nőnek, akkor olyan hatalmasra tátja a száját :-)))
Szóval míg erre véletlenül nem jöttem rá, addig elég nehéz volt elfogadni, hogy a játszótérről a hazavezető út, csak könyörgéssel és hisztizéssel tehető meg. (értsd=utolsó métereken szinte a földön húztam hazáig :-))) Aztán a délutáni alvások a lehető legminimálisabbra csökkentek - 30 percre. Vaaagy ... úgy felidegesíti magát semmiségeken, mint pl. nem áll meg a játék a lábán, hogy a földön fetrengve dühöng.
Megmondom őszintén nem igazán tudtam hirtelen, hogy reagáljak ezekre a dolgokra. Olyan hirtelen kezdődött. Ha leszidtam, csak olaj volt a tűzre, ha ráhagytam, akkor bepánikolt, hogy nem foglalkozom vele. Valahol a kettő közötti út jön be nála. De az elején muszáj nem tudomást vennem róla, mert annál jobban belelovalja magát. Ha nem veszem a lelkemre, nem foglalkozom úgy vele, hamarabb túl vagyunk rajta. Ma pl. apával csináltunk egy "tesztet" amit régen egy videón láttunk. Hát apa már nem tudta, hogy rejtse el Blanka elől az arcát, mert úgy nevettünk. Ugyanis Babó dettó így reagált. Vagyis járkáltunk egyik szobából a másikba, ő meg követett minket és ahol voltunk ott hanyatt vágta magát és bömbölt. És mi az ok? A baba hajába rossz helyre tettem a csattot! Hmm ... ezt a felelőtlenséget kérem szépen :-))))
Szóval, ha lenyugszik, akkor már lehet vele beszélni. A mi történt?, mi a baj? semmi baj! - mondatok nagyon bejönnek neki. Ugyanis ezek elhangzanak a kedvenc meséjében, a Csingilingben. Ezek után, magának is elkezdi mondani, hogy: Semmi baj, nincs baj, nem szabad hisztizni. És ezt sokszor elismétli, mint egy mantrát ... így hamar megnyugszik.
Még nem vagyunk túl ezen a nehéz időszakon, de könnyebben kezelem, bánok vele, és csak reménykedni tudok Moncsi néni véleményében, hogy lehet nála intenzív lesz a dackorszak, de RÖVID :-)) Amen.
Na és akkor jöjjön egy kis pajti téma :-)) Múlthétvégén zsúron voltunk, Maya barátnőnk 3 éves szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Jaj Istenem, szavakkal leírni nem lehet, hogy milyen cukik voltak a gyerkőcök. Imádtam őket. Mindegyik törpike, még a legkisebb is, ült a megterített asztalkánál és várta a finom tortát :-) És olyan jól viselkedtek, nem volt türelmetlenség, nyafogás, édesen kivárták, hogy a gyertya elfújása után kapjanak a tortából. Annyira jó hatással vannak egymásra a gyerekek. (szerintem)
Mivel játszóházban volt a zsúr, volt hol és mivel játszani, szerintem nagyon élvezték. Mi felnőttek pedig igyekeztünk kihasználni az időt és beszélgetni kicsit, s a legfontosabbat tenni gyerekeinkben gyönyörködni, akik olyan hamar megnőnek/megnőttek, hogy az valami hihetetlen.
Az elmúlt másfél hétben Blanka nagyszülőzött is párszor, a héten még ott is aludt egy napot. Így volt egy szabad esténk csütörtökön apával, amit jól ki is használtunk. Igaz nem volt előre tervezett szabadság, de jól jött :-))) Attól a filmforgalmazótól kaptunk mozijegyet akiknek apa dolgozik. Apucika pedig figyelmes volt, és emlékezett rá, hogy én ezt a filmet megszerettem volna nézni, szóval jelezte, hogy élünk a lehetőséggel. Az egy cseppet sem érdekelt, hogy kritikusok lehúzták, számomra ez nem fontos szempont. És nem is bántam meg, hogy elmentünk megnézni nekem nagyon tetszett. Végre valami kikapcsolt és máshová tereltem a gondolataimat. A másik, hogy csodálatos helyeken forgatták a filmet, most már csak Balira kell valahogy eljutnunk :-))))))) Aki szereti a romantikus filmeket, nem csak a szokványosakat, akitől a spirituális gondolkodás nem áll távol, ajánlom. Eat, pray, love :-))
Holnap pedig Néder családozunk ... de ez már egy másik post lesz :-)
Végezetül néhány kép a zsúrról, az ünnepeltről és persze Blankáról :-)
Régen nem írtam már, lefoglaltak az itthoni dolgok, tanulok. Voltunk taknyosak, ez inkább Blankát kezdte ki, főleg a sok orrszívás, nekem csak a torkom bánta a hideg idő beköszöntét.
Aztán jöttünk-mentünk, megfordultunk zsúron, moziban és mindezeket megspékelte Blankám, hogy a dackorszaka legnehezebb időszakába lépett :-) Utóbbitól pedig mindent lehetett, csak nem blogot írni. Így fordulhatott elő, hogy a héten 4 napig a számítógép sem volt bekapcsolva. Tiszta elvonás ... Nem?
Igaz mára tudom, hogy nem csak a gyermekkori dacolás okozta Blankánál a nagyon fárasztó/idegesítő hisztiket.
Kibújt ugyanis a 17., 18. és a 19. foga :-) A 20-dik még várat magára, legalábbis nem lehet látni. (Egyébként olyan cuki, ha kérem, hogy mutasd meg a szép fogaidat, hagy nézzem meg, hogy nőnek, akkor olyan hatalmasra tátja a száját :-)))
Szóval míg erre véletlenül nem jöttem rá, addig elég nehéz volt elfogadni, hogy a játszótérről a hazavezető út, csak könyörgéssel és hisztizéssel tehető meg. (értsd=utolsó métereken szinte a földön húztam hazáig :-))) Aztán a délutáni alvások a lehető legminimálisabbra csökkentek - 30 percre. Vaaagy ... úgy felidegesíti magát semmiségeken, mint pl. nem áll meg a játék a lábán, hogy a földön fetrengve dühöng.
Megmondom őszintén nem igazán tudtam hirtelen, hogy reagáljak ezekre a dolgokra. Olyan hirtelen kezdődött. Ha leszidtam, csak olaj volt a tűzre, ha ráhagytam, akkor bepánikolt, hogy nem foglalkozom vele. Valahol a kettő közötti út jön be nála. De az elején muszáj nem tudomást vennem róla, mert annál jobban belelovalja magát. Ha nem veszem a lelkemre, nem foglalkozom úgy vele, hamarabb túl vagyunk rajta. Ma pl. apával csináltunk egy "tesztet" amit régen egy videón láttunk. Hát apa már nem tudta, hogy rejtse el Blanka elől az arcát, mert úgy nevettünk. Ugyanis Babó dettó így reagált. Vagyis járkáltunk egyik szobából a másikba, ő meg követett minket és ahol voltunk ott hanyatt vágta magát és bömbölt. És mi az ok? A baba hajába rossz helyre tettem a csattot! Hmm ... ezt a felelőtlenséget kérem szépen :-))))
Szóval, ha lenyugszik, akkor már lehet vele beszélni. A mi történt?, mi a baj? semmi baj! - mondatok nagyon bejönnek neki. Ugyanis ezek elhangzanak a kedvenc meséjében, a Csingilingben. Ezek után, magának is elkezdi mondani, hogy: Semmi baj, nincs baj, nem szabad hisztizni. És ezt sokszor elismétli, mint egy mantrát ... így hamar megnyugszik.
Még nem vagyunk túl ezen a nehéz időszakon, de könnyebben kezelem, bánok vele, és csak reménykedni tudok Moncsi néni véleményében, hogy lehet nála intenzív lesz a dackorszak, de RÖVID :-)) Amen.
Na és akkor jöjjön egy kis pajti téma :-)) Múlthétvégén zsúron voltunk, Maya barátnőnk 3 éves szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Jaj Istenem, szavakkal leírni nem lehet, hogy milyen cukik voltak a gyerkőcök. Imádtam őket. Mindegyik törpike, még a legkisebb is, ült a megterített asztalkánál és várta a finom tortát :-) És olyan jól viselkedtek, nem volt türelmetlenség, nyafogás, édesen kivárták, hogy a gyertya elfújása után kapjanak a tortából. Annyira jó hatással vannak egymásra a gyerekek. (szerintem)
Mivel játszóházban volt a zsúr, volt hol és mivel játszani, szerintem nagyon élvezték. Mi felnőttek pedig igyekeztünk kihasználni az időt és beszélgetni kicsit, s a legfontosabbat tenni gyerekeinkben gyönyörködni, akik olyan hamar megnőnek/megnőttek, hogy az valami hihetetlen.
Az elmúlt másfél hétben Blanka nagyszülőzött is párszor, a héten még ott is aludt egy napot. Így volt egy szabad esténk csütörtökön apával, amit jól ki is használtunk. Igaz nem volt előre tervezett szabadság, de jól jött :-))) Attól a filmforgalmazótól kaptunk mozijegyet akiknek apa dolgozik. Apucika pedig figyelmes volt, és emlékezett rá, hogy én ezt a filmet megszerettem volna nézni, szóval jelezte, hogy élünk a lehetőséggel. Az egy cseppet sem érdekelt, hogy kritikusok lehúzták, számomra ez nem fontos szempont. És nem is bántam meg, hogy elmentünk megnézni nekem nagyon tetszett. Végre valami kikapcsolt és máshová tereltem a gondolataimat. A másik, hogy csodálatos helyeken forgatták a filmet, most már csak Balira kell valahogy eljutnunk :-))))))) Aki szereti a romantikus filmeket, nem csak a szokványosakat, akitől a spirituális gondolkodás nem áll távol, ajánlom. Eat, pray, love :-))
Holnap pedig Néder családozunk ... de ez már egy másik post lesz :-)
Végezetül néhány kép a zsúrról, az ünnepeltről és persze Blankáról :-)
2010. október 14., csütörtök
Milyen szülő vagy? - Elárulja a horoszkópod!
Minden szülő szereti a gyerekeit, minden szülő játszik és mesél, és minden szülő veszekszik a kamaszokkal. De melyik jegy szülöttei hogyan teszik ezt? A szülőhoroszkóp görbe tükrébe nézve az is meglátja, milyen anya vagy apa lesz, aki még nem is tervezi a családalapítást.
KOSA Kos szülő háborúnak fogja fel a gyereknevelést. Szerencsére nem a gyerekkel vív csatákat, hanem a többi szülővel, az óvó nénikkel és a tantestülettel… A Kos szülő gyerekének mindenből a legjobb és a legszebb jár – és ezt meg is szerzi neki.
Hogyan játszik? A Kos szülőnek mindig nyernie kell! Igaz, idővel megtanul a gyerek érdekében veszíteni, hiszen sikerül a csemetébe is egészséges versenyszellemet táplálnia.
Hogyan mesél? Beleéli magát a sztoriba, néha jobban megijed a sárkány felbukkanásától, mint a kicsik.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Azt csinálod, amit én mondok!”
BIKAA hiperaktív gyerekek álma a Bika szülő, akinek a hátán fát lehet vágni, ő pedig csak mosolyog, és türelmesen válaszolgat a „miért?” korszak kérdéseire. Az e jegyben született szülőknek a legfontosabb, hogy a gyerek minden fizikai és lelki igényét kielégítse.
Hogyan játszik? Lassan és türelmesen tanítja meg a legbonyolultabb játékokat is a kicsiknek, a nagyobbakkal pedig bármikor hajlandó társasozni.
Hogyan mesél? Minden szereplőnek külön hangot és grimaszt talál ki, rádiójátékot kanyarít az esti meséből.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Nem kapsz több zsebpénzt!”
IKREKA gyerek individualitásába vetett hit és az egyéniség fontossága határozza meg az Ikrek szülők nevelési elveit. Ők azok, akik a legújabb alternatív iskolákat választják a gyerekeknek, és akik egészen biztosak benne, hogy utódaik megváltoztatják majd a világot.
Hogyan játszik? Teljesen beleéli magát a szerepjátékokba, de néha gyorsabban ráun egy-egy játékra, mint a gyerekek.
Hogyan mesél? Fejből természetesen, gyakran talál ki új fordulatokat, új részleteket a régi mesékhez.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Én a te korodban filozófusokat olvastam!”
RÁKEgyszerűen nincs olyan, amit a Rák meg ne tenne a családjáért. Vigyázni kell arra, hogy ne áldozzon föl mindent magából a családért és főleg a gyerekekért. Ő az a szülő, akinél egész biztosan vigaszt és megértést találnak a kicsik.
Hogyan játszik? Legalább akkora fantáziavilágot teremt magának, mint a gyerekek. Minden játékot érzelmi szempontból közelít meg, és sohasem ő nyer…
Hogyan mesél? Kedvenc gyerekkori meséit olvassa fel abból a mesekönyvből, amelyet évtizedekig őrizgetett.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Meg kell enned a spenótot is!”
OROSZLÁNHa osztanának díjat érte, egészen biztosan az Oroszlán kapná meg a legszórakoztatóbb szülőnek járó elismerést. Az Oroszlán gyerekei sohasem unatkoznak, hiszen mindig kitalál nekik egy újabb játékot, gyerekzsúrt, hobbit vagy különórát…
Hogyan játszik? Felszabadultan és boldogan, bárhol és bármikor.
Hogyan mesél? Vicces grimaszokkal és hanghordozással teszi izgalmassá az előadását; szereti, ha több gyerek gyűlik köré, amikor mesél; az igazi elismerés számára, ha nevetnek a kicsik.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Márpedig elindulsz ezen a versenyen is!”
SZŰZA Szűz a jól felkészült szülő, igazi gyereknevelési szakértő. Értelemszerűen ismeri a pedagógiai szakirodalmat. Az interneten legalább öt baba-mama-papa típusú fórum törzsvendége, bár hozzászólásokat csak ritkán ír, inkább csak olvassa a többieket.
Hogyan játszik? Ő az, aki pontosan betartja a játékszabályokat, és ezt a kicsiktől is elvárja.
Hogyan mesél? A legtrendibb mesekönyvsorozatból olvas fel, ölében a gyerekkel, hogy ő is jól láthassa a képeket.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Megmondom, hogyan kellett volna csinálnod!”
MÉRLEGA Mérleg szerelme gyümölcsét látja a gyerekekben, épp ezért extra szeretettel és odaadással fordul a kicsikhez. Később a nagyobbakkal szívesen büszkélkedik az ismerősök és a szomszédok előtt. A Mérleg szülő hihetetlen előrelátással választja meg gyermekei iskoláit.
Hogyan játszik? Szeret minél több gyerekkel együtt játszani, gyakran vigyáz mások csemetéire is.
Hogyan mesél? Színházi előadássá alakítja az esti mesét: kalapok, kendők, kesztyűbábok is gyakran belekerülnek a dramaturgiába.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Nem járhatsz vele, fiatal vagy hozzá!”
SKORPIÓA Skorpió is a harcos szülők táborát gazdagítja. Ő az, aki bármilyen helyzetben képes a gyereke mellé állni, és megvédeni minden valós és vélt támadástól. A Skorpió szülő úgy érzi, sokszínű, változatos életre kell felkészítenie a gyerekét, és minden az ő kizárólagos felelőssége.
Hogyan játszik? Szereti a titokzatos, akciódús játékokat. A lovagváras legót és a kísértetes társasjátékokat neki találták ki!
Hogyan mesél? Rengeteg hatásszünettel, titokzatos hangsúlyokkal teszi sejtelmessé az előadását, de mindig figyeli a gyerekek reakcióját.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Nem lehetsz emo!”
NYILASA Nyilas szülő mindent megtesz azért, hogy neki csak a gyereknevelés jó oldala maradjon. Ha lehetne, elbliccelné az összes szülői értekezletet és a pedagógiai célzatú komoly beszélgetéseket is.
Hogyan játszik? Játék közben van igazán elemében, neki mindegy, hogy plüssökkel, építőkockákkal vagy társassal játszanak. A baj csak akkor van, amikor a gyerekek húszévesen fellázadnak a közös játék ellen…
Hogyan mesél? Saját meséket talál ki, és ezeket képes bárhol és bármikor előadni.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Csináld, ahogy akarod, de a barátaidat ne hanyagold el!”
BAKA Baknak pontos elképzelése van arról, hogyan legyen jó szülő. Szilárd alapelvek mentén alakítja ki saját véleményét a szülői feladatkörről, s úgy gondolja, a legfontosabb, hogy minden szempontból megalapozza gyermekei jövőjét.
Hogyan játszik? Precízen. Minden játékban az életre való nevelés eszközét látja kezdetben, de néhány perc után felszabadultan játszani kezd.
Hogyan mesél? Precízen. A meseválasztás eleinte az életre való felkészítés eszköze, később belátja, hogy a gyerek kívánsága fontosabb.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Ezért áldoztam rád a legszebb éveimet?”
VÍZÖNTŐBarát legyek, vagy szülő? A dilemma, amin egész addig gondolkodnak a Vízöntő szülők, amíg újabb kérdést nem találnak: barát legyek, vagy nagyszülő? A Vízöntőknek fontos az egyenrangú kapcsolat gyerekükkel, ők azok, akik már az óvodaválasztást is megbeszélik a kicsikkel.
Hogyan játszik? Azt és úgy játszik, amit és ahogyan a gyerekek szeretnének, teljesen fel tud oldódni a játékban!
Hogyan mesél? A kitalált mesék témáját közösen választják a gyerekekkel, és a cselekményt is átbeszélik.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Miért nem szóltál? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!”
HALAKGyakran tör ki spontán „puszirohamokban” a Halak szülő, aki úgy gondolja, a szeretet és a mély gondolatok átadása a legfőbb feladata. Az iskolaválasztás elbizonytalanítja, mert érzi a felelőssége súlyát – ezt a döntési nehézséget egyébként több évtized alatt sem tudja levetkőzni. Felnőtt gyermekének is úgy ad tanácsot, mintha a család élete múlna rajta.
Hogyan játszik? Néha élénkebb a fantáziája, mint a gyerekeknek, főleg a szerepjátékokat kedveli.
Hogyan mesél? Eleinte könyvből, de később ráérez az ízére, és a legszínesebb tündérmeséket találja ki.
Leggyakoribb mondata kamasz gyerekének: „Ezt nem teheted velem, hisz szeretlek!”
Forrás: innen
2010. október 12., kedd
Blanka a tükröm
Nem mondhatom, hogy nem hallottam még azt a mondást, az alma nem esik messze a fájától. Vagyis a szülőre külső jegyekben és természetben is nagyon hasonlít a csemete.
Mégis úgy ledöbbentett nemrég, hogy rossz tulajdonságaimat - türelmetlenség, meggondolatlanság - Blanka egy az egyben, mintha egy tükröt tartanának elém, prezentálja szavakkal, tettekkel.
Az egyik ilyen szomorú helyzet számomra, hogy az elmúlt 1 évben mindenféle okok miatt nemtörődöm lettem a kutyánkkal.
Kamilla kutyát, olyan nagyon szerettem Blanka születése előtt, mintha a tulajdon gyermekem lett volna. Járt velünk dolgozni, minden nap autóval vittük mindenhová: étterembe, vendégségbe. Igazi kis öleb volt az életünkben. Imádtam ... majd megszületett Blanka és az ölebünkből megtűrt eb lett.
Magyarázkodhatnék, hogy: türelmetlenségem betudható a fáradtságnak és annak is, hogy egy gyerek és kutya mellett nem tudtam azt a tisztasági színvonalat hozni az otthonunkban, ami annak idején természetes volt. Manapság pedig finoman szólva is távol állok egykori önmagamtól. Emiatt rendesen frusztrált vagyok, mintha a kutya tehetne arról, hogy vedlik :-) Az összes kommunikációm a kutyával leredukálódott: a menj a helyedre, kifelé, nem szabad, mit csinálsz-ra. Utóbbiakat viszont sokszor felemelt hangon és parancsoló stílusban adom Kamilla kutya tudtára.
Ez addig fel sem tűnt, míg Blanka nem kezdett el beszélni. (Na jó, ez nem igaz, mert először a Marley meg én c. film után jöttem rá, hogy úristen olyan vagyok, mint a főszereplő Jennifer Aniston. Ez a film tisztára rólunk szól. Konkrét mondatok vannak benne, amit én is tollba mondhattam volna a forgatókönyvírónak!)
Szóval visszakanyarodva Blankához, az első Kamillának szánt mondata, majd a rendszeressé vált kommunikációja a kutyával olyan lett, mint amit tőlem hallott: Kami-kami mit csinálsz! Kami, nem szabad, kifelé!
Már ott tartunk, hogy akkor is veszekszik a kutyával, amikor az a közelében sincs. Eléggé elszomorított a dolog. Pedig imádják egymást, hempergőznek a földön, Blanci "dugi" falatokat ad neki, és még csókolgatná is, ha hagynám.
Kamilla szintúgy imádja. Ha nincs itthon Blanka, egész nap a szobája előtt fekszik, mert hiányolja. Ha hazajön a gyerek, akkor a kutya jóformán a nyakába ugrik. Szóval nagy a szerelem köztük, mégis azt szeretném, ha a szeretet Blanka szavaiban is látszódna. Ok, tudom hogy én vagyok a ludas, és ez az állapot, azért nem marad így. Idővel javulni fog, mert egyre sokoldalúbban fogja magát kifejezni, és nem csak konkrét mondatokat ismétel. Még is ez a történet egyértelművé tette nekem, hogy a gyerek érdekében is, változtatnom kell Kamilla kutyával való kapcsolatomon. Nagyon oda kell figyelnem, hogy milyen hangsúlyban beszélek vele Blanka előtt.
A másik dolog, ami még ennél is jobban fájt:
Tudom "Murphy", hogy az anyahiány, akkor jön ki legjobban a gyereken, ha éppen valami dolga van az anyukának. Nálunk ez leginkább akkor jelentkezik, ha főzök ... de mostanság kiterjesztette ha telefonálok, jön a postás, átszalad a szomszéd alkalmakra is. Mindegy, ha nem vele foglalkozom anyás, féltékeny lesz. Szerencsém van Blankával, mert igazából mindent meg lehet vele beszélni. És elkényeztetett helyzetben voltam, mert néhány kivételes alkalmat leszámítva, nem volt idáig különösebb problémánk vele, ezidáig a hisztizés is elkerült bennünket. Nem úgy, mint mostanában. Falra tudnék mászni, hogy milyen akarnok stílusban követel engem.
Sajnos rutintalan gyermeknevelési döntésem egyike az volt, hogy nem válogattam meg megfelelően a szavaimat. Amikor nem hagyott főzni, arra kértem, hogy hagyjon békén. Mondván, anya nem tud veled játszani, mert nem lesz kész az ebéddel.
Fel sem tűnt nekem, hogy ez bántó lehetett neki. Csak akkor vágott mellbe a saját szavam, amikor visszamondta nekem. Kértem, hogy adjon puszit, erre ő: Hagyjál békén!
Olyan nagyon rosszul esett, hogy azt elmondani sem tudom. Panaszkodtam apának, hogy rossz anya vagyok, amiért ilyet mondtam a gyereknek, ő pedig csak visszaadja nekem, amit megérdemlek. Pedig én nagyon nem szeretném, ha az apjának, nekem vagy bárkinek is ezt mondaná.
Igyekeztem Blankával megbeszélni, hogy ezt ne mondja többet, mert nem illik és megígértem neki, hogy én sem mondom soha többé.
A napokban már nagyon másképp oldom meg az ilyen helyzeteket. Ha főzök és Babó vonszolja maga után a hintát, hogy éppen hintázni akar, félbe hagyom a tennivalóm és felteszem a hintát. Tudom, hogy 5 perc az egész, hamar megunja ... én pedig folytathatom a főzést. Nincs értelme meccselnem vele, okos enged, szamár szenved. Kicsit félek, nehogy átbillenjen ez az állapot a kihasználom anyát, mert úgyis minden úgy történik, ahogy én akarom oldalra, de próbálom az arany középutat követni mindenben. Úgy gondolom, attól még nem fog a fejemre nőni, mert engedek néha, de cserébe elvárhatom, hogy ő is engedjen az én kéréseimnek.
A másik tanulság számomra az, hogy nem csak a csúnya beszédre kell odafigyelnem ... Blanka olyan mint a szivacs, pillanat alatt rögzülnek információk, amik miatt később kellemetlenül érezhetem magam.
Mégis úgy ledöbbentett nemrég, hogy rossz tulajdonságaimat - türelmetlenség, meggondolatlanság - Blanka egy az egyben, mintha egy tükröt tartanának elém, prezentálja szavakkal, tettekkel.
Az egyik ilyen szomorú helyzet számomra, hogy az elmúlt 1 évben mindenféle okok miatt nemtörődöm lettem a kutyánkkal.
Kamilla kutyát, olyan nagyon szerettem Blanka születése előtt, mintha a tulajdon gyermekem lett volna. Járt velünk dolgozni, minden nap autóval vittük mindenhová: étterembe, vendégségbe. Igazi kis öleb volt az életünkben. Imádtam ... majd megszületett Blanka és az ölebünkből megtűrt eb lett.
Magyarázkodhatnék, hogy: türelmetlenségem betudható a fáradtságnak és annak is, hogy egy gyerek és kutya mellett nem tudtam azt a tisztasági színvonalat hozni az otthonunkban, ami annak idején természetes volt. Manapság pedig finoman szólva is távol állok egykori önmagamtól. Emiatt rendesen frusztrált vagyok, mintha a kutya tehetne arról, hogy vedlik :-) Az összes kommunikációm a kutyával leredukálódott: a menj a helyedre, kifelé, nem szabad, mit csinálsz-ra. Utóbbiakat viszont sokszor felemelt hangon és parancsoló stílusban adom Kamilla kutya tudtára.
Ez addig fel sem tűnt, míg Blanka nem kezdett el beszélni. (Na jó, ez nem igaz, mert először a Marley meg én c. film után jöttem rá, hogy úristen olyan vagyok, mint a főszereplő Jennifer Aniston. Ez a film tisztára rólunk szól. Konkrét mondatok vannak benne, amit én is tollba mondhattam volna a forgatókönyvírónak!)
Szóval visszakanyarodva Blankához, az első Kamillának szánt mondata, majd a rendszeressé vált kommunikációja a kutyával olyan lett, mint amit tőlem hallott: Kami-kami mit csinálsz! Kami, nem szabad, kifelé!
Már ott tartunk, hogy akkor is veszekszik a kutyával, amikor az a közelében sincs. Eléggé elszomorított a dolog. Pedig imádják egymást, hempergőznek a földön, Blanci "dugi" falatokat ad neki, és még csókolgatná is, ha hagynám.
Kamilla szintúgy imádja. Ha nincs itthon Blanka, egész nap a szobája előtt fekszik, mert hiányolja. Ha hazajön a gyerek, akkor a kutya jóformán a nyakába ugrik. Szóval nagy a szerelem köztük, mégis azt szeretném, ha a szeretet Blanka szavaiban is látszódna. Ok, tudom hogy én vagyok a ludas, és ez az állapot, azért nem marad így. Idővel javulni fog, mert egyre sokoldalúbban fogja magát kifejezni, és nem csak konkrét mondatokat ismétel. Még is ez a történet egyértelművé tette nekem, hogy a gyerek érdekében is, változtatnom kell Kamilla kutyával való kapcsolatomon. Nagyon oda kell figyelnem, hogy milyen hangsúlyban beszélek vele Blanka előtt.
A másik dolog, ami még ennél is jobban fájt:
Tudom "Murphy", hogy az anyahiány, akkor jön ki legjobban a gyereken, ha éppen valami dolga van az anyukának. Nálunk ez leginkább akkor jelentkezik, ha főzök ... de mostanság kiterjesztette ha telefonálok, jön a postás, átszalad a szomszéd alkalmakra is. Mindegy, ha nem vele foglalkozom anyás, féltékeny lesz. Szerencsém van Blankával, mert igazából mindent meg lehet vele beszélni. És elkényeztetett helyzetben voltam, mert néhány kivételes alkalmat leszámítva, nem volt idáig különösebb problémánk vele, ezidáig a hisztizés is elkerült bennünket. Nem úgy, mint mostanában. Falra tudnék mászni, hogy milyen akarnok stílusban követel engem.
Sajnos rutintalan gyermeknevelési döntésem egyike az volt, hogy nem válogattam meg megfelelően a szavaimat. Amikor nem hagyott főzni, arra kértem, hogy hagyjon békén. Mondván, anya nem tud veled játszani, mert nem lesz kész az ebéddel.
Fel sem tűnt nekem, hogy ez bántó lehetett neki. Csak akkor vágott mellbe a saját szavam, amikor visszamondta nekem. Kértem, hogy adjon puszit, erre ő: Hagyjál békén!
Olyan nagyon rosszul esett, hogy azt elmondani sem tudom. Panaszkodtam apának, hogy rossz anya vagyok, amiért ilyet mondtam a gyereknek, ő pedig csak visszaadja nekem, amit megérdemlek. Pedig én nagyon nem szeretném, ha az apjának, nekem vagy bárkinek is ezt mondaná.
Igyekeztem Blankával megbeszélni, hogy ezt ne mondja többet, mert nem illik és megígértem neki, hogy én sem mondom soha többé.
A napokban már nagyon másképp oldom meg az ilyen helyzeteket. Ha főzök és Babó vonszolja maga után a hintát, hogy éppen hintázni akar, félbe hagyom a tennivalóm és felteszem a hintát. Tudom, hogy 5 perc az egész, hamar megunja ... én pedig folytathatom a főzést. Nincs értelme meccselnem vele, okos enged, szamár szenved. Kicsit félek, nehogy átbillenjen ez az állapot a kihasználom anyát, mert úgyis minden úgy történik, ahogy én akarom oldalra, de próbálom az arany középutat követni mindenben. Úgy gondolom, attól még nem fog a fejemre nőni, mert engedek néha, de cserébe elvárhatom, hogy ő is engedjen az én kéréseimnek.
A másik tanulság számomra az, hogy nem csak a csúnya beszédre kell odafigyelnem ... Blanka olyan mint a szivacs, pillanat alatt rögzülnek információk, amik miatt később kellemetlenül érezhetem magam.
2010. október 7., csütörtök
Szülnél otthon?
Azt hiszem, rögtön válaszolok a saját kérdésemre. Nem. És rendkívül egyszerű a magyarázat, ha anno nem kórházban vagyok, talán ma nem lenne Blanka.
Még mielőtt bárkiben is megfordulna; nem, nem volt problémás/veszélyeztetett terhességem. Teljesen normális babavárás volt, még a klasszikus tüneteim sem voltak kirívóak. Egyszerűen számomra a kórház a biztonságot jelenti. Ez biztos azért is van így, mert a családom fele egészségügyis. Évekig dolgoztam én is kórházban, a kistarcsai Flór Ferenc kórház főigazgatóságán. Anyukám egy budapesti kórház ápolási-igazgató helyettese, húgom orvosira készül(?). Az egyik nagynéném orvos, másik szülésznő ... stb.
Viszont ...
1 héttel szülésem után, a híradóban azt hallottam, hogy egy fiatal lány ugyan olyan komplikációval, mint amit én is átéltem, elvesztette a babáját. Idő előtt levált a lepénye, nagyon vérzett, de nem volt választott orvosa, nem foglalkozott vele senki, császármetszéssel meglehetett volna menteni a babát. Hozzáteszem mindez kórházban történt, ezért a kutya sem csinált belőle botrányt!
Ebből azt a következtetést vontam le, hogy mindegy, hol szülsz, ha senki sem foglalkozik veled. Senki sem segít, senki sem figyel rád ... Ennek a lánynak és a babájának lehet nagyobb esélye lett volna otthon szülni Geréb Ágnessel.
Véleményem, hogy engedni kellene a háborítatlan otthonszülésnek, és el kéne fogadni végre, meghallgatni, hogy mit szeretnének az édesanyák. Maguk dönthessenek törvényes keretek között. Ne pedig úgy kezeljék ezt a helyzetet, mint egy bűncselekményt.
Ami Geréb Ágnes körül zajlik egyszerűen felháborító. Több cikket olvastam ezzel kapcsolatban. Persze nem csak Indexet és RTL Klub híradót kell nézni, mert az nagyon egyoldalúan tálalja a tényeket: a szülés-nőgyógyász/bába mintha egy bűnöző lenne. Mint aki szánt szándékkal rosszat akarna a várandós édesanyáknak és az újszülötteknek. Nem tudom mi vagy ki van emögött - vagyis sejtem - de az tisztán látszik, hogy nem akarnak teret engedni a otthonszülésnek. Ami más európai országokban természetesnek mondható. Pedig a törvény nálunk sem tiltaná, az anya eldöntheti, hogy hol akarja a gyermekét világra hozni. Még is millió falba ütközik, legfőképpen a bürokráciába. (pl. hallottam anno olyat is, hogy nem kapott TAJ- számot 1 évig a gyerek ... stb)
Szóval úgy kezdtem a postomat, hogy igen, én nem szülnék otthon. Számomra a biztonság a kórházat jelenti. Nekem szerencsém van/volt mert jó kezekbe kerültem. Volt is pénzem megfizetni a magánnőgyógyászt 9 hónapig. Majd adtam még a szülés után is. De nagyon sokan vannak akik ezt nem engedhetik meg maguknak. És nem csak az anyagiak miatt döntenek így. Sokan ha választhatnak a kórházi merev bevett protokollok és a nyugodt, háborítatlan otthonszülés között akkor inkább az utóbbit teszik.
Minden édesanyának joga van, hogy törvényes keretek között - pontosan szabályozva - ott és annak a segítségével szüljön ahol szeretne.
Még mielőtt bárkiben is megfordulna; nem, nem volt problémás/veszélyeztetett terhességem. Teljesen normális babavárás volt, még a klasszikus tüneteim sem voltak kirívóak. Egyszerűen számomra a kórház a biztonságot jelenti. Ez biztos azért is van így, mert a családom fele egészségügyis. Évekig dolgoztam én is kórházban, a kistarcsai Flór Ferenc kórház főigazgatóságán. Anyukám egy budapesti kórház ápolási-igazgató helyettese, húgom orvosira készül(?). Az egyik nagynéném orvos, másik szülésznő ... stb.
Viszont ...
1 héttel szülésem után, a híradóban azt hallottam, hogy egy fiatal lány ugyan olyan komplikációval, mint amit én is átéltem, elvesztette a babáját. Idő előtt levált a lepénye, nagyon vérzett, de nem volt választott orvosa, nem foglalkozott vele senki, császármetszéssel meglehetett volna menteni a babát. Hozzáteszem mindez kórházban történt, ezért a kutya sem csinált belőle botrányt!
Ebből azt a következtetést vontam le, hogy mindegy, hol szülsz, ha senki sem foglalkozik veled. Senki sem segít, senki sem figyel rád ... Ennek a lánynak és a babájának lehet nagyobb esélye lett volna otthon szülni Geréb Ágnessel.
Véleményem, hogy engedni kellene a háborítatlan otthonszülésnek, és el kéne fogadni végre, meghallgatni, hogy mit szeretnének az édesanyák. Maguk dönthessenek törvényes keretek között. Ne pedig úgy kezeljék ezt a helyzetet, mint egy bűncselekményt.
Ami Geréb Ágnes körül zajlik egyszerűen felháborító. Több cikket olvastam ezzel kapcsolatban. Persze nem csak Indexet és RTL Klub híradót kell nézni, mert az nagyon egyoldalúan tálalja a tényeket: a szülés-nőgyógyász/bába mintha egy bűnöző lenne. Mint aki szánt szándékkal rosszat akarna a várandós édesanyáknak és az újszülötteknek. Nem tudom mi vagy ki van emögött - vagyis sejtem - de az tisztán látszik, hogy nem akarnak teret engedni a otthonszülésnek. Ami más európai országokban természetesnek mondható. Pedig a törvény nálunk sem tiltaná, az anya eldöntheti, hogy hol akarja a gyermekét világra hozni. Még is millió falba ütközik, legfőképpen a bürokráciába. (pl. hallottam anno olyat is, hogy nem kapott TAJ- számot 1 évig a gyerek ... stb)
Szóval úgy kezdtem a postomat, hogy igen, én nem szülnék otthon. Számomra a biztonság a kórházat jelenti. Nekem szerencsém van/volt mert jó kezekbe kerültem. Volt is pénzem megfizetni a magánnőgyógyászt 9 hónapig. Majd adtam még a szülés után is. De nagyon sokan vannak akik ezt nem engedhetik meg maguknak. És nem csak az anyagiak miatt döntenek így. Sokan ha választhatnak a kórházi merev bevett protokollok és a nyugodt, háborítatlan otthonszülés között akkor inkább az utóbbit teszik.
Minden édesanyának joga van, hogy törvényes keretek között - pontosan szabályozva - ott és annak a segítségével szüljön ahol szeretne.
Geréb Ágnes férjének nyílt levele. Aki semmit sem olvasott el ebben a témában, ezt érdemes!
2010. október 4., hétfő
Lányok, a lányok ...
Pénteken pár órára vendégeink voltak Edináék. Lilike és Babó elég hamar egymásra hangolódtak. Sajnos közös játék még kevés volt, de ez a korkülönbségnek is betudható. Ám voltak nagyon aranyos és vicces pillanatok is. (lásd a lenti videót)
Lilikéről már többször tettem említést a blogomban, anyukájával a világháló segítségével ismerkedünk meg 2008-ban, amikor dokit keresett. Szóval Isten áldja az internetet :-))) azóta is rendületlenül tartjuk a kapcsolatot.
Lilike pedig az a gyönyörűség, aki megnyerte a nálunk is közzétett fotósjátékot, érdemes megnézni a végeredményt.
Na de, kanyarodjunk vissza a péntekhez. Izgatottam keltem reggel, mert régen találkoztunk utoljára. Ha a barátnőim szakítanak a sűrű időbeosztású és feszített tempójú életükből néhány órát ránk, igyekszem jól kihasználni az időt. Ami bezzeg minden esetben úgy pörög mintha felgyorsították volna. Ezen a napom, meg tényleg csipkednem kellett magam, mivel reggel 9-re ígérték magunkat ...
Általánosnak mondható, hogy reggel 9-kor még pizsiben lézengünk Blankával, nem hogy a lakás felmosva, port törölve, mi megreggelizve, meggyes rétes sütésre előkészített állapotban legyen :-)
Nos ez az; ha van motivációm, rögtön tudok igyekezni :-)
Jó hangulatú, szuper kis délelőttöt töltöttünk együtt, jót beszélgettünk. Kiveséztük a gyerekeinket. Elemeztük a jövőbeni terveinket, a munkába/taposómalomba való visszazökkenést, hiszen mindkettőnknek lassan lejár az otthoni babázásra fordítható ideje. Olyan érdekes, hogy ez minden anyukában ugyanolyan vegyes érzelmeket ébreszt. Ugyanúgy izgul és lelkiismereti kérdést csinál abból, ami végül is természetes.
Sok-sok mindenről még így sem esett szó ... na majd máskor, remélem minél hamarabb ismét találkozunk. :-)
Lilikéről már többször tettem említést a blogomban, anyukájával a világháló segítségével ismerkedünk meg 2008-ban, amikor dokit keresett. Szóval Isten áldja az internetet :-))) azóta is rendületlenül tartjuk a kapcsolatot.
Lilike pedig az a gyönyörűség, aki megnyerte a nálunk is közzétett fotósjátékot, érdemes megnézni a végeredményt.
Na de, kanyarodjunk vissza a péntekhez. Izgatottam keltem reggel, mert régen találkoztunk utoljára. Ha a barátnőim szakítanak a sűrű időbeosztású és feszített tempójú életükből néhány órát ránk, igyekszem jól kihasználni az időt. Ami bezzeg minden esetben úgy pörög mintha felgyorsították volna. Ezen a napom, meg tényleg csipkednem kellett magam, mivel reggel 9-re ígérték magunkat ...
Általánosnak mondható, hogy reggel 9-kor még pizsiben lézengünk Blankával, nem hogy a lakás felmosva, port törölve, mi megreggelizve, meggyes rétes sütésre előkészített állapotban legyen :-)
Nos ez az; ha van motivációm, rögtön tudok igyekezni :-)
Jó hangulatú, szuper kis délelőttöt töltöttünk együtt, jót beszélgettünk. Kiveséztük a gyerekeinket. Elemeztük a jövőbeni terveinket, a munkába/taposómalomba való visszazökkenést, hiszen mindkettőnknek lassan lejár az otthoni babázásra fordítható ideje. Olyan érdekes, hogy ez minden anyukában ugyanolyan vegyes érzelmeket ébreszt. Ugyanúgy izgul és lelkiismereti kérdést csinál abból, ami végül is természetes.
Sok-sok mindenről még így sem esett szó ... na majd máskor, remélem minél hamarabb ismét találkozunk. :-)
Labdázás, műlihegéssel :-)
2010. október 1., péntek
Hétköznapok - Csongornál
Szerda, babanap ... Blanka a nagymamáéknál. Szeretem a szerdákat. Persze délután már hiányzik Blanka, ez természetes. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt 1 évben megtanultam az agyam átkapcsolni Anyaüzemmódból, az önző Én üzemmódba.
Ez a nap csak az enyém, csak magammal foglalkozom. Szükségem van rá, mert így kerül a lelkem egyensúlyba.
Már az is élményszámba megy, hogy végre nem mese csatornát nézek a nappaliban. Nyugodtan iszom meg a reggeli tejeskávémat. Trécselek az anyukákkal (miről másról mint a gyerekekről :-)). Vagy órákra bezárkózom a fürdőszobába és nyakig érő kádvízben bambulok ki a fejemből. Mindegy mit csinálok, de arra odafigyelek, hogy olyan tevékenységgel töltsem a napomat amit Blanka mellett nem könnyű/nem lehet kivitelezni :-)
Szóval szerda, délután ... sms érkezik. Szomszédom: jöttök levegőzni? A válasz az volt, hogy kiléptem a bejárati ajtón s emlékeztettem, hogy ma szerda van, nincs itthon Blanka. Majd gyorsan hozzá tettem: Ha vágytok egy kis csevejre és kisétáltátok magatokat kopogjatok, átugrom. Így is történt ... s vittem gépet is :-))
Blanka lovagjait bemutató sorozatunk 1. része :-)
Ez a nap csak az enyém, csak magammal foglalkozom. Szükségem van rá, mert így kerül a lelkem egyensúlyba.
Már az is élményszámba megy, hogy végre nem mese csatornát nézek a nappaliban. Nyugodtan iszom meg a reggeli tejeskávémat. Trécselek az anyukákkal (miről másról mint a gyerekekről :-)). Vagy órákra bezárkózom a fürdőszobába és nyakig érő kádvízben bambulok ki a fejemből. Mindegy mit csinálok, de arra odafigyelek, hogy olyan tevékenységgel töltsem a napomat amit Blanka mellett nem könnyű/nem lehet kivitelezni :-)
Szóval szerda, délután ... sms érkezik. Szomszédom: jöttök levegőzni? A válasz az volt, hogy kiléptem a bejárati ajtón s emlékeztettem, hogy ma szerda van, nincs itthon Blanka. Majd gyorsan hozzá tettem: Ha vágytok egy kis csevejre és kisétáltátok magatokat kopogjatok, átugrom. Így is történt ... s vittem gépet is :-))
Blanka lovagjait bemutató sorozatunk 1. része :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
