Alvás, nem alvás és dumálás

Kb. 1 hete kezdődött ... nem is emlékszem pontosan hogyan, és mikor.
Csak azt vettük észre apával, hogy a gyerek tegnap sem és ma sem, nappal sem ... akart elaludni.

(Blankáról tudni kell, hogy nála nem volt gond az elalvással, egy nagy puszi, ölelés, és már tettem is be az ágyába, betakargattam, megsimogattam, jó éjszakát kívántam és már mentem is ki. )

Először betudtam a nagy jövés-menésnek, a hétvégi sok vendégnek, a nagyszülőzésnek, de itthon mi a baja? Itthon mi lehet a probléma? Aztán kitaláltam, hogy biztos az időjárás miatt van ez, egyik nap tavasz van, másnap tél. Szegényke szervezete össze van zavarodva. Aztán a fogára gyanakodtam, a 12-ik még nem tört át rendesen.

De az említett problémák általában csak az éjszakai alvását zavarták meg, most pedig a nappali alvás/fektetés is változott.
Érdekes módon, egyik napról a másikra kitolódott fél1-re úgy, hogy nem nyűgös közben, ez azért furcsa, mert kb. másfél héttel ezelőtt 11-kor már állva elaludt. Egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, mert így délután fél4-ig, azaz 3 órát egyhuzamban alszik, viszont este 8-kor letenni lehetetlen.
Sőt a héten volt egy este 10-kor alvás, nem kevés harc árán!

És akkor ott vannak azok a fincsi éjszakák. Ez is rapszodikus, mert 2 napig végig alussza az éjszakát, harmadnap felébred fél3-kor és nem hajlandó az ágyában maradni. Most már napok óta az a helyzet, hogy áthozom a hálóba hozzánk. De ez sem olyan egyszerű, mert itt csak sziesztázni képes, és azt is úgy, hogy apa kiköltözik egy órára a nappaliba ... Blanka érdekében ... nem tud Blanci köztünk még pihenni sem, mert szűk neki a hely vagy a fene sem tudja, egy biztos lerúgja mindkettőnk veséjét.
Majd mikor bealszik, vagy eléggé kifáradt a rúgkapálásában, fejen ugrálásban visszaviszem a szobájába. Előfordult, hogy ezt sem díjazta, sírt, vagy hümmögött, vagy csak egyszerűen elfogadta és elaludt. Furcsa amit csinál, velünk akar lenni, de nem tud ott aludni. Ha már túl vagyunk a hajnali gyermek oda-vissza szállításon, akkor onnantól van, hogy reggel fél9-ig is alszik. Ez szuper lenne, mert végre kezdi kitolni az alvás időt, de ilyen áron?

Szóval a fura alvását leszámítva továbbra is imádni való, be nem áll a szája, igaz még csak halandzsázik inkább, nagyon kevés szót mond, de sok szónak mondja az elejét. Én bebeszélem magamnak, hogy néha azt mondja amit hallani akarok. Már számomra az is előrelépés, hogy ha nyöszörög mert pl: enne valamit, akkor megkérdezem, hogy mi szeretnél? ne nyöszörögj mondjad, mert nem értem: És ekkor azt mondja HAMM. Szóval próbálom ösztönözni, hogy beszéljen. Aminek örülök, hogy azt a pár szót amit tud, azt helyesen és akkor használja amikor kell. Lehet, nem a legtökéletesebb módja a beszéltetésnek, de úgy látom Blankára nem lehet ráhúzni semmilyen klisét, teljesen másképp és később csinál mindent (nem fordult meg 4 hónaposan, nem jött a foga 6 hónaposan, nem járt 10 hónaposan, nem beszél 1 évesen ... stb. ) Egy biztos, a viselkedése mindenkinek szimpatikus, mert nagyon jó gyerek, szeretik mindenhol, ha jön hozzánk valaki mindig azt mondja, hogy milyen jó gyerek, hogy eljátszik, egy hangja sincs. Bárkire rátudnám bízni, mert mindenkit elfogad, jó evő, neki mindegy hogy almát szeletelek fel, vagy mandarint dugok a szájába. Vendégségben általában disztingválja magát és nem is hisztizik, ott Ő a ma született bárány.

A tegnap este nagygyűlést tartott a fürdőszoba állatainak, ebből egy kis szösszenet következik:

Frizura trend - 2009 :-)

Hajpánt, csattok, hátul copf




Elöl -hátul copf

Elöl a két pálmafa :-)

A frizurák nem tartósak, de nem adom fel :-)

Ünnepekre hangolódva ...

Őszintén szólva egyáltalán nem akartam még tudomást venni a karácsonyról, de egyszerűen nem lehet nem tudomást venni róla, minden utcasarkon díszbe öltöztetett üzletekkel, a karácsonyi ajándék ötletek széles választékával találkozol (csak legyen elég pénzed megvenni) ...

Félreértés ne essék, imádom a karácsonyt, a kedvenc ünnepem, csak ezt az ideje korán (október végén, november elején) elkezdődő őrültekházát utálom.
Ünnepek előtt közvetlen pedig nem szabad ilyen helyekre menni, mert az merénylet magunk ellen, mi tavaly csak 1 órára szaladtunk be az egyik üzletházba - még szopizott Blanka így időhöz voltunk nagyon követe - de szó szerint menekültünk. Egymást taposták az emberek, nem lehetett normálisan közlekedni ...
Idén Blankával nem is megyünk ilyen helyre, és nagyon leredukáljuk az ajándékvásárlás mennyiségét is. A terv, hogy előre megbeszéljük kinek, mit?! Így persze nem lesz olyan meglepetés, de sokkal egyszerűbb mindenkinek. Arra se időnk, se energiánk hogy órákig kóvályogjunk azon agyalva, hogy XY mit kapjon?

Nos, ma lapozgattam a naptáramat, és bizony elcsodálkoztam, hogy jövőhéten Advent.

Hűha, gondoltam magamban, akkor ha akarom, ha nem, azért ideje lenne egy kicsit összeszednem magam, átgondolni hogy is legyen: menü, sütés, lakás díszítés, mikor, kinél és hol leszünk, ki, mit kap ... stb.
Mint említettem karácsony a kedvenc ünnepem, de leginkább a készülődés részét élvezem, olyan jó látni apa arcát, mikor haza jön a munkából és látja, hogy kint vannak a karácsonyi fények, új terítő az asztalon, gyertyák ... stb.
Szeretem ennek az ünnepnek az illatát, és azt hogy kézzelfoghatóvá válik az a kifejezés, hogy az otthon melege ... és persze azt, hogy végre együtt van a család, kicsit megpihenhetünk, nem kell pár napig rohanni, dolgozni.

Szóval azon agyaltam, hogyan is kezdjek hozzá, hogyan hangolódjak?

Aztán jött egy isteni szikra, hogy van ám egy finom és bevált mézeskalács receptem, és úgy is azon törtem a fejem, hogy valami kézműves délutánt kellene egyik nap szervezni Blankámnak, hát akkor a héten megsütjük a mézeskalácsot együtt. (ennek a sütinek jót tesz ha áll)
Blanci úgy is szeret "főzni", most ez az abszolút kedvenc játék ... ez meg amolyan főzés és biogyurmázás egyben, hiszen ha "besegít" és esetleg belenyal a tésztába ettől azért nem lesz semmi baja. Másfelől remek karácsonyi ajándék ötlet, bár itt most minden titkomat nem fedném fel, mert az egész család olvassa naplónkat, és akkor bizony lelepleződnénk :-)

A másik terv, ez pedig már jövőhétre, hogy az adventi koszorút elkészítem. Van egy csomó gyönyörűséges díszítőkellékem csak az alapot kell megvenni és 4 db szép gyertyát, időm van és most úgy érzem kedvem is van hozzá.

Szeretném, ha Blankának a szeretet ünnepe ugyanolyan fontos lenne mint nekünk volt gyerekkorunkban. Nálunk ez amolyan családi hagyomány, mi mindig együtt díszítettük fel a lakást, készítettük a koszorúkat, és az ünnepből mindenki kivette a részét. Sok embertől hallottam már, hogy nem állítanak fát, mert minek? Vagy november közepén megajándékozzák egymást egy könyvvel, aztán ennyi volt december 24-e. Ez számomra annyira kiábrándító, hogy az valami hihetetlen. Nálunk ilyen biztos, hogy nem lesz, mert egy kisgyerekes család vagyunk, ahol a Jézuskát mindig nagyon fogjuk várni, énekelni fogunk a fának és fontos lesz az ünnepi vacsora közös elfogyasztása, az együtt töltött este.

Szóval most, hogy vannak apró tervek, tennivalók az ünnepi készületekhez már sokkal több kedvem van :-))

Nagyszülős szerda - Iciri-piciri táncház

Tegnap NAGYSZÜLŐS szerda volt, így reggel apa Blankával útilaput kötött a talpára és Buda felé vette az irányt.
A nagyszülők izgalommal várják mindig Blancit és igyekeznek a kedvében járni, sok közös játékkal, finom hamikkal, ketten lesik minden óhaját. Hát nem királyság?
Nekem már ennyi is elég lenne a boldogsághoz, de a nagymama kitalálta, hogy ha minden héten megy Blanka akkor a Böszörményi úton található Iciri-piciri táncházba elfogják vinni.
Én persze amennyire örültem az ötletnek, annyira aggódtam, hogy minden rendben menjen.

Asszem mondanom sem kell, hogy aggodalmam fölösleges volt, Blanka nagyon élvezte a táncházat, tetszett neki a zene, a tánc, a tapsikolás, a gyerekek ... pedig mindenki vadidegen volt, pl: a földön ülő ismeretlen anyuka ölébe még bele is ült :-O (honnan veszi ezt a közvetlenséget? biztos az apjától, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen ... :-)

Azt mondta az iciri-piciri néptáncot tartó hölgy a nagymamának, látszik Blankán, hogy tetszik neki, ezért érdemes lenne rendszeresen vinni. Szerintem szuper lenne!

Este, mikor hazajöttek, úgy örültem Babónak, minta ezer éve nem láttam volna ... a nagypapa által készített videó felvételeket megnézve pedig olyan görcs volt a torkomban, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Annyira boldog voltam, hogy jól érezte magát, de a szívem szakadt meg, hogy nem voltam vele.
Hihetetlen nehéz elengednem, nem hittem volna ... pedig Clauval a tegnapot ismét nagyon csajos programmal ütöttük agyon, jól éreztem magam, kizökkenve a mókuskerékből ...

Még is fura érzés, ezt még meg kell tanulnom kezelni. Szeretném és vágyom is az egyedüllétre, szabadságra ... de amint ki teszi a lábát a gyerekem az ajtón, nincs velem, olyan aggódás tör ki rajtam, hogy hosszú percekig próbálom nyugtatni magam.

Ugyanez a fura gyomortáji érzés kerülgetett mikor anyum vitte le egy napra. Ilyenkor kb. 10 percig mondogatom magamnak: ne izgulj, nem lesz semmi baja; más is megtudja etetni, itatni, ők is neveltek már föl x gyereket ... stb. mindig úgy érzem, hogy rajtam kívül nincs ember aki értené Blankát.

Soha nem értettem a túl féltő/féltékeny anyukákat/apukákat, most már kezdem kapiskálni, milyen lehet mikor a fiad/lányod egyszer csak hazaállít egy párral az oldalán, vagy kirepül a családi fészekből, távoli országba költözik, vagy csak az ország másik végébe fog suliba járni ...

Apa már célozgatott egyszer-kétszer, hogy ide ilyen bugris EMO-s kiscsávó be nem teszi a lábát /értsd: ne udvaroljon neki senki! :-)) Én meg mondtam, hogy jaj apa, majd lesz más hülye stílus/divat ... satöbbi amiért izgulhatunk és idegeskedhetünk.

Hát jól elkanyarodtam ... megint ... summa summárum, nem szeretnék féltékeny/önző/túl féltő szülő lenni, szerintem nem is vagyok, mint ahogy nem vagyok féltékeny társ sem ... számomra az a legfontosabb, hogy a gyerekem és a férjem boldog legyen, és ha nélkülem töltenek el egy napot akkor görcsölés/lelkiismeret furdalás nélkül érezzék jól magukat, és ne azon rágódva, hogy vajon most anya mit szól, mit érez, mit csinál ... stb.

Egyébként visszakanyarodva a táncra, Blanka rendkívül tehetséges, első alkalommal forgott, tapsolt, riszált és még dobbantott is a lábával, ja és ő volt a legkisebb a csoportban :-)) Csak a következő alkalomra ne felejtsek el szoknyát is csomagolni neki, mert volt olyan feladat, hogy rázni/libbenteni kellett a szoknyát, és sejthetjük, hogy nadrágban lehetetlen abszolválni ezt a projektet :-)

Tropicarium

Hétvégén Tropicariumban járt a család apraja-nagyja. Keresztapa meghívta az egész családot. Hát nem aranyos? :-)
Remekül éreztük magunkat, sok halat, cápát, ráját, bogarakat, kígyókat, madarakat csodálhattunk meg. Ja és krokodilt :-))) Volt még egy kis állatsimogató, ott a tengerimalacokat lehetett simizni, persze csak akkor ha közel jöttek. Bent nagyon meleg és párás volt a levegő aki ellátogat ide, ne öltözzön "vastagon" :-), és a ruhatárba nyugodtan hagyja ott a kabátját, mert én egy pulcsiban is úgy izzadtam. Ám ez mit sem vont le az állatok sokszínűségéből, meglepő de volt mit nézni.
Ami számunkra érdekesség, hogy nyáron az állatkertet Blanka egyáltalán nem élvezte (mi sem). Most pedig mindent nagyon figyelt ... úgy látszik ennyit fejlődött félév alatt.
Ami klassz a helyben, hogy babakocsival is lehet közlekedni, az elején így tettünk, de később kivettük Blancit, Ő meg jól kihasználta és élvezte, hogy a fél család szalad utána :-)

A képek, nem lettek tűélesek, mert vakuzni nem volt szabad, és ezt apa mindig betartja! :-)

Csodálatos állatvilág:

A cápák, ráják, halacskák:

MI:

Milyen nyelven beszél?

Borsó meg a héja