A történet szereplői a képzelet szülöttei, mindennemű hasonlóság a valósággal
a véletlen műve! ;-)
Adott egy anyuka, akivel nagyon jó a viszonyom. Egyik nap átmentem hozzá, aki már sokadszorra panaszolta, hogy milyen foglalkozások vannak a G.k.o-ban. Tavaly télen kezdték, az akciós áron meghirdetett pár hónapos kurzust, pici fia még járni sem tudott rendesen.
Olyan feladatokat vártak el kapásból az újonnan jött gyerektől amit semmilyen előkészítés, magyarázat, segítség nélkül kellett végrehajtani. Az óra végén nem volt lehetőség az anyukának a fejlesztő pedagógussal beszélni. (még be sem fejezték az órát, a következő turnus ott toporgott az ajtóban)
A hely ahol az órák zajlanak ingerszegény (bár ennek biztos megvan az oka). Arra sincs lehetőség, hogy az első pár alkalommal a gyerek megszokja, hogy hol van rögtön belevágnak a dolgok közepébe. Így nagy üvöltéssel kezdődik az óra. Nem kell magyaráznom, hogy egyáltalán nem távoztak elégedetten az órákról.
Az anyuka ma már egyáltalán nem szereti ide hordani a gyerekét, 2-3 alkalom után nem is mentek többet. De januárban újra hívták telefonon, hogy van még pár alkalom, azt le kellene járni. Így persze újra nekivágtak, de a színvonal, hozzáállás minden a régi volt.
A feladatok pedig: (megér egy misét:-)
- kis székeket háttámlájukkal összetolni, majd a gyerekeknek végig kell menni a székeken, úgy hogy a támlákat átlépik.
- a kispadokon úgy kell végig kúszni, hogy a kezükkel kell előre húzniuk magukat.
- trambulinon ugrálni satöbbi, satöbbi, satöbbi ....
Mindezt alig 1 éveseknek!!!
Az anyukának már eleve azzal gondja volt, hogy a gyerekének még olyan rövid a lába, hogy nem is tudja átlépni a széktámláját, a padon kúszástól pedig üvöltött a gyerek. (mi ilyet általános iskola alsó tagozatában csináltunk tesiórán)
Még az ugrálás sem tetszik neki. És miért is? Mert ezek a feladatok nem neki valók, talán Blankámnak is pont elegendőek lennének, nem egy másfél évvel fiatalabb gyereknek, aki még azzal küzd, hogy labilis mozgását egyfolytában koordinálja.
Az ugrálás szerintem kifejezetten 2 éves kor után jelentkezik a gyerekeknél. Blanka most tud tökéletesen páros lábbal ugrálni. Egy ugrálóvár lenne most a legnagyobb ajándék :-))
Kérdeztem az anyukát, van-e olyan 1 éves aki a fent leírt feladatokat megtudja csinálni? Azt mondta, igen, de a kislány 2 hónapos kora óta a G.k.o-ba jár.
Hmm ... és akkor mi van? Ettől az a gyerek sokkal okosabb, mert előbb tudott átmászni egy széken? Vagy kézzel tudja húzni magát a padon?
Választ nem kaptam, mert az ismerősöm sem kapott ...
De a végére tartogattam a gyöngyszemet :-) megkapták a "bizonyítványt" vagyis egy kétoldalas tanulmányt, egyéni fejlesztési tervvel. Besz@rtam/tunk a röhögéstől, hogy mit várnak el egy ilyen kis gyerektől, hogy gyakoroljon/tudjon. (kíváncsi leszek a véleményetekre)
A teljesség igénye nélkül, néhány kiragadt példa vagyis fejlesztési gyakorlat:
- térd felhúzása a hashoz, kézzel átkulcsolás (háton fekve)
- támasz a test mögött, babzsák a talpak alatt. Bekarmolt lábujjakkal babzsák csúsztatása előre-hátra, jobbra - balra.
- támasz a test mögött, babzsák a lábfejek előtt. Babzsák körbejárása a lábujjakkal.
- támasz a test mögött, babzsák a bekarmolt lábujjak között. Az egyik láb felemelése, integetés a babzsákkal. Lábcsere.
és a top:
- támasz a test mögött, egyik lábbal, bekarmolt ujjakkal babzsák felvétele, majd átadás a másik lábnak, kéz nem segíthet!
Nem gondolom, hogy lehetetlenség lenne megtanulni a fenti mozgáskoordinációs feladatokat. De szerintem egy alig több mint 12 hónapos gyereknek totál fölösleges. Ezzel is azt érik el, hogy az egyébként is túl parázó, "teljesítési", "megfelelési" kényszerben szenvedő anyuka még inkább feszültebb, szorongóbb lehet. (A lehúzásról, piszkos anyagiakról ne is beszéljünk! :-))
Ha véletlenül elfeledtük volna, emlékeztetőül egy videó, hogy az
1 éves gyerek hogyan jár.