Reggel 8 órára hivatalosak voltunk a védőnőhöz. Már elég régen nem látott minket, így volt legalább mit mesélni :-)
A méricskélések nagyon nem tetszettek Blankának, nem sírt csak nyűglődött.
Lelkiismeretem megnyugtatására, minden kérdésre pozitívan tudtunk válaszolni.
Két dolog volt amire azt hittem nem a helyes válasz; egyik a szobatisztaság kérdése, de azt mondta, már az is "kialakulóban"-nak számít, ha észreveszi hogy bepisilt.
Jelenleg ugyanis itt tartunk, bepisil mindig és mindenhová, egyáltalán nem szól ... a wc-re boldogan ráül, de bele nem pisil, csak mondja, hogy pisilni fog :-)
Nem olyan régen kezdtük a szobatisztaságra való szoktatást; és én sem vagyok még az a nagyon következetes, mert van hogy rajta felejtem a pelenkát (alvás után). Szerintem ez nem csak Blancinak egy nagy tanulás, hanem nekem is.
Ezidáig úgy éreztem, Blanka nem érett még a szobatisztaság dologra, mert ha bepisilt, egyáltalán nem érdekelte (még csak nem is sírt, pedig azt hallottam, hogy általában sírnak a gyerekek, mert megijednek az új helyzettől) a tócsákból tudtam, hogy baleset történt. Viszont már szól, ha megtörtént a baj, jön hozzám és mondja hogy pisi. Nos, ezért már kialakulónak számít a helyzet, mert úgymond zavarja. Meg érdeklődő is lett ezzel a témával kapcsolatban, rendszeresen végig asszisztálja az én kétbetűs kitéréseimet is, és csak a süketek nem hallják, hogy éppen mit csinálunk :-))
A másik dolog amire szintén nemmel válaszoltam, pedig az volt: megnevezi-e a saját rajzait?
Az igazat megvallva, nem is kérdezgettem őt a vonalkáiról. Mert idáig az volt a cél, hogy az én rajzaimat felismerje. (Ami lássuk be elég nagy teljesítmény, mert nem tudok jól rajzolni)
Bár átnéztem hazajövetelkor a papírt, és ilyen kérdés nem is szerepel a listán, szóval ez csak egy olyan érdeklődés volt védőnőnk részéről. Legalább megnyugodhattam, hogy ez nem követelmény jelenleg a gyerekemtől.
Egyébként ha pár héttel hamarabb megyünk, még több nemleges válaszom lett volna, mert mostanában nagyon sokat javult a helyzet nálunk ... főleg beszéd terén. Egyre több szót mond, a rendelőben is folyamatosan beszélt, védőnői is megjegyezte, hogy nagy dumás lesz. Napi szinten gyarapítja a szókincsét, mindent próbál utánozni (kisebb-nagyobb sikerrel) (tudom viccesen hangzik de az angolját is fejlesztette, már egy csomó mese végét tudja, elköszön angolul: see you later, bye-bye kids see you soon, de van hogy angolul számolgat :-)))
Már megnevezi magát: Manka vagy ÉN.
Elég gyakoriak a 2 szavas mondatok, bár még tényleg nagyon egyszerűek (apa alszik, béka úszik, Kami eszik, egérke épít ... stb.). Az ismert tárgyakat magától megnevezi; és szintén magától kérdezgeti könyv lapozgatás közben "mi ez?" majd válaszol is rá: kakas :-)) ez olyan aranyos, imádok hallgatózni vagy leskelődni mikor egyedül játszik.
Egyébként tornasorban tuti ő lesz az utolsó, mert 82 cm-el nem egy égimeszelő és valószínűleg kövér gyerek sem lesz belőle, mert 1 év alatt 1 kilót hízott, most 10 kiló 70 deka :-) Pedig már azt hittem legalább 12 kilót nyom :-S
Szóval szépen lassan, de biztosan fejlődünk, olyan Blankásan ...
A méricskélések nagyon nem tetszettek Blankának, nem sírt csak nyűglődött.
Lelkiismeretem megnyugtatására, minden kérdésre pozitívan tudtunk válaszolni.
Két dolog volt amire azt hittem nem a helyes válasz; egyik a szobatisztaság kérdése, de azt mondta, már az is "kialakulóban"-nak számít, ha észreveszi hogy bepisilt.
Jelenleg ugyanis itt tartunk, bepisil mindig és mindenhová, egyáltalán nem szól ... a wc-re boldogan ráül, de bele nem pisil, csak mondja, hogy pisilni fog :-)
Nem olyan régen kezdtük a szobatisztaságra való szoktatást; és én sem vagyok még az a nagyon következetes, mert van hogy rajta felejtem a pelenkát (alvás után). Szerintem ez nem csak Blancinak egy nagy tanulás, hanem nekem is.
Ezidáig úgy éreztem, Blanka nem érett még a szobatisztaság dologra, mert ha bepisilt, egyáltalán nem érdekelte (még csak nem is sírt, pedig azt hallottam, hogy általában sírnak a gyerekek, mert megijednek az új helyzettől) a tócsákból tudtam, hogy baleset történt. Viszont már szól, ha megtörtént a baj, jön hozzám és mondja hogy pisi. Nos, ezért már kialakulónak számít a helyzet, mert úgymond zavarja. Meg érdeklődő is lett ezzel a témával kapcsolatban, rendszeresen végig asszisztálja az én kétbetűs kitéréseimet is, és csak a süketek nem hallják, hogy éppen mit csinálunk :-))
A másik dolog amire szintén nemmel válaszoltam, pedig az volt: megnevezi-e a saját rajzait?
Az igazat megvallva, nem is kérdezgettem őt a vonalkáiról. Mert idáig az volt a cél, hogy az én rajzaimat felismerje. (Ami lássuk be elég nagy teljesítmény, mert nem tudok jól rajzolni)
Bár átnéztem hazajövetelkor a papírt, és ilyen kérdés nem is szerepel a listán, szóval ez csak egy olyan érdeklődés volt védőnőnk részéről. Legalább megnyugodhattam, hogy ez nem követelmény jelenleg a gyerekemtől.
Egyébként ha pár héttel hamarabb megyünk, még több nemleges válaszom lett volna, mert mostanában nagyon sokat javult a helyzet nálunk ... főleg beszéd terén. Egyre több szót mond, a rendelőben is folyamatosan beszélt, védőnői is megjegyezte, hogy nagy dumás lesz. Napi szinten gyarapítja a szókincsét, mindent próbál utánozni (kisebb-nagyobb sikerrel) (tudom viccesen hangzik de az angolját is fejlesztette, már egy csomó mese végét tudja, elköszön angolul: see you later, bye-bye kids see you soon, de van hogy angolul számolgat :-)))
Már megnevezi magát: Manka vagy ÉN.
Elég gyakoriak a 2 szavas mondatok, bár még tényleg nagyon egyszerűek (apa alszik, béka úszik, Kami eszik, egérke épít ... stb.). Az ismert tárgyakat magától megnevezi; és szintén magától kérdezgeti könyv lapozgatás közben "mi ez?" majd válaszol is rá: kakas :-)) ez olyan aranyos, imádok hallgatózni vagy leskelődni mikor egyedül játszik.
Egyébként tornasorban tuti ő lesz az utolsó, mert 82 cm-el nem egy égimeszelő és valószínűleg kövér gyerek sem lesz belőle, mert 1 év alatt 1 kilót hízott, most 10 kiló 70 deka :-) Pedig már azt hittem legalább 12 kilót nyom :-S
Szóval szépen lassan, de biztosan fejlődünk, olyan Blankásan ...
