Olyan frappáns

Tegnap Marciék postjának olvasása közben - Dalai Láma sorairól - jutott eszembe egy szép gondolat, persze nem olyan gyönyörű, mintha a Dalai Láma írta volna, de számomra amilyen egyszerű olyan nagyszerű, és frappáns:

"Hogyan segítsem gyermekem fejlődését?

Hagyjuk megélni a gyermekkort

A legtöbb, amit szülőként egészséges gyermekünk képességeivel tehetünk, hogy nem fejlesztjük azokat!

Direkt fejlesztés helyett adjunk érzelmi biztonságot, szeretetet, és teremtsük meg számára a szabad játék feltételeit.
Nem abból lesz sikeres felnőtt, aki már kisgyerekként "teljesíteni", produkálni kénytelen, hanem abból, aki teljes értékű gyerekéletet élhet. Nem siettetve, hanem saját ütemében fejlődhet, aki megélheti visszahozhatatlan gyermekkora apró és óriás csodáit. Aki napi több órát is rohangálhat a szabad levegőn, aki a játék hevében maszatos lehet, aki fára mászhat, semmiből valamit készíthet, aki királylánnyá, hős lovaggá változhat.... Aki igazán gyerek lehet!"

(részlet a Gyermekszoba.com-ról)

The weekend

A hétvégénk csajos programmal kezdődött, mert a társasházunk asszonyai - eredeti felállás szerint havonta valamelyik lakásban összegyűlünk pletykálni, ezzel szemben jó ha félévente összehozzuk :-)) - Claudiánál péntek este pletyi partit tartottak :-) Volt minden mi szem-szájnak ingere, sütemények, pizza, chipsek, pia dögivel. Apucika pedig Blanka álmát őrizte otthon :-) Azért olyan jó, hogy nálunk megoldható az ilyen külön progi. Egyébként apa keddenként este tollasozni jár, és ez is jól beilleszthető a családi rendbe, mert akkor megy csak el, mikor Blanka már az igazak álmát alussza. Előtte pedig segít nekem a fürdetés, vacsoráztatás körüli teendőkben.

Szombat reggel fél 8-ra jött anyum Blankáért. Én csak megreggeliztettem, ő pedig már vitte is Blankát magával. A program egy családi nap volt a honvédség keretein belül a dunaparton, ugrálóvárral, arcfestéssel, koncerttel, hajókázással ... stb. Anyum úgy vitte el Blankát, hogy még soha sem voltak kettesben (úgy, hogy mi nem vagyunk ott!). Paráztam is rendesen előtte, de feleslegesen mert állítólag egy hangja sem volt Blancinak. Anyám azt mondta, hogy ilyen jó gyereket még nem látott. Blanka figyelte a többi kis gyereket, játszott ... stb. Anyum viccesen azt mondta, mellé csak azért kell felnőtt, hogy enni adjon neki valaki és néha menetirányt változtasson.
Egyébként úgy hozta haza, hogy készüljünk fel, mert nem sokára újra kiakarja "sajátítani"az unokáját. Szerintem idáig picit félt egyedül unokázni, mert keveset vannak együtt - anyukám 2-3 munkahelyen dolgozik egyszerre nincs sok ideje unokázni - de ezen a hétvégén mindenki csodálta hogy milyen jó gyerek az unokája, neki pedig dagadt a mellkasa a büszkeségtől. Sajnos képeket nem csinált, csak telefonnal, de apával mi is csak elhűlve hallgattuk az élménybeszámolót és néztük a telefonja képeit. Nem gondoltuk, hogy ennyire jól meglesznek. Velünk sokszor nyűgösködik mostanában, így már attól a tudattól is ki voltam mit fog csinálni vele anyu a kocsiban? Neki még cd lejátszó sincs az autóban, hogy Halász Judit nénit betegye, ha már nem lehet Bogyóval bírni. Nos hála cd-re sem volt szükség :-))

Mi pedig időmilliomosok voltunk ... se gyerek, se kutya itthon. A nagy szabadságunkban, hirtelen nem is tudtunk mit csinálni. Ültünk a kanapén, és felváltva néztük hol egymást, hol a tévét. Olyan furcsa volt, egyfelől örültem, hogy szabadok vagyunk, kettesben vagyunk és mehetünk csavarogni, más felől pedig érdekes gyomorgörcsöm volt, nem is tudom mihez hasonlítani.

Fél 5-kor hozta haza anyum Blankát, aludt a kocsiban, leszaladtam érte, olyan jó volt látni. Cica bajusza volt, mert az arcfestő azt festette neki. Cuki volt vele :-)) Betettük az ágyába, de rögtön felkelt és a vadiúj ágyneműjének és annak, hogy itthon van, úgy megörült, hogy repkedett és hangosan nevetett az ágyban. Aztán be nem állt a szája, és végre egyfolytában beszélt, és nem halandzsázva! Míg Bálint lekísérte anyumat, Blanka a kanapén ugrálva azt ismételgette, hogy: APU, APA, APUCIKA. Nem hittem a fülemnek, hogy milyen édesen mondja. És nem csak egyszer, hanem jó sokszor, mert tetszett neki, hogy nevetek és dicsérem, hogy milyen szuper és ügyes, és végre sokszor mondja.

Szombat este vendégeink voltak Petra és Zoli, nagyon jó volt velük újra együtt lenni. Blanka szuper fürdőjátékos ajándékot kapott. Jó sokat beszélgettünk, a fiúk pedig egy kicsit elhajlottak, ez a Jameson átka :-))
Másnap egy újabb kalandos nap várt ránk, a budai nagymamáékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Már nagyon régen nem voltunk náluk, a nyaralás, teendők és egyéb jövés menések miatt. Jó volt végre hogy közösen együtt ebédel az egész család, keresztapa is velünk volt. Ám a nagyszülők által készített ebéd előtt még dunakeszin lemeóztuk a játszóházat. Igazából ez olyan feltérképezés jellegű volt, mert az a terv, hogy Blankát kicsit többet fogom játszóházba hordani, itt van kisgyerekeknek napközi is - ovi - amire lehet, hogy néha néha szükségünk lesz, na persze nem egész napra, de 1-1 órára elképzelhető. Blanka nagyon élvezte a játszóházat, ööööööö mi is :-)))

Hálás vagyok

Először is szeretném megköszönni Ricsimanónak, hogy erre a "játékra" invitált. Elgondolkodni, leírni miért vagyunk hálásak.

Még mielőtt nagyon belemerülnék a gondolataimba, első számú helyen van, a hálák között, hogy Blanka arcáról tűnik a folt. Szóval ahogy szokták mondani: Hála az Istennek, hogy gyógyul! Rossz volt látni foltosan a szép arcát, mikor nem látott, jól ki bőgtem magam.

Szóval kezdem:
Hálás vagyok a Jó Istennek és szüleimnek, hogy életet adtak nekem. Szomorúnak kellene lennem, hogy elvesztettem az édesanyámat, és nem láthatja az unokáját, de kaptam a sorstól egy nagyszerű nevelő anyut, akinek tényleg nagyon hálás lehetek mindenért. Mert 28 évesen felvállalta azt amit nem sok nő, hogy felneveli más gyerekeit. És úgy, hogy soha, de soha sem éreztük, hogy nem az Ő gyerekei vagyunk. Ő az egyik legjobb barátom. A esküvői vacsoránkon egy vendégkönyvet adtunk körbe és ezt írta bele: Köszönöm, hogy felnevelhettelek!

Köszönöm és hálás vagyok Bálint szüleinek, hogy ilyen jó fiút neveltek. Nem mondtam még nekik, de tudom, hogy azért ilyen rendesek, becsületesek, hűségesek, önzetlenek, családcentrikusak a fiúk, mert így lettek nevelve. :-) Hálás vagyok azért, hogy IGAZI nagyszülők!

Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Bálintot, a legcsodálatosabb apa és társ akit kaphattam. Hálás vagyok a szép házasságomért, és azért hogy ebből a csodából egy újabb csoda született Blanka. Hálás vagyok, hogy megtapasztaltam, milyen 9 hónapig áldott állapotban lenni, milyen megtapasztalni, mikor egy újszülött világra jön. Hálás vagyok hogy Blanka van nekünk. Ő a mindenünk, nélküle nem lenne értelme az életünknek.

Hálás vagyok, ha Blanka hozzám bújik, ha nevet, ha jó ízűen eszik, ha szalad, ha apával hétvégén birkóznak az ágyban. Hálás vagyok, hogy mindezt láthatom; láthatom, hogy Ők boldogok, egészségesek. Hálás vagyok, hogy szép otthonunk van és szerető családban élünk, hogy szeretjük egymást, és van annyi pénzünk, hogy ne kelljen nélkülöznünk.

Szóval hálás vagyok hogy van lakáshitelünk, mert így lehet saját otthonunk. :-)))
Hálás vagyok, hogy moroghatunk ha fel megy a benzin ára, mert ez azt jelenti, hogy van autónk. :-))) Hálás lehetek, hogy azért zuhanok össze hullafáradtan este, mert napközben főztem, mostam, takarítottam ... mert mindezt van kiért csinálnom.
Apa azt szokta mondani, hogy nem baj hogy nálunk rumli van, vagy kutyaszőr, mert legalább életszaga van a lakásnak :-))

Még hosszan sorolhatnám, hogy mennyi mindenért vagyok hálás: rokonok, barátok, utazások, nyaralások, családi ünnepek, hármasban töltött napok, és kettesben töltött órák ...

Asszem, egyszerűen csak hálás vagyok :-)

Szeretném, tovább adni ezt a "játékot" egy kis elgondolkozásra: Claudiának, Eszternek és Glória babának, Lindának és LeVivinek :-), Verának, Tamara és Anna babának, Zsombi anyukának, Annának és Zolikának, Beuséknak, Katáéknak ... és mindenkinek aki szeretne erről írni :-))

Poloska támadás

Ebéd után lementünk egy kicsit játszani a kertbe, labdázni, motorozni ... stb. Mikor úgy láttam alvásidő van; felkaptam a motort, a labdát, a kulcscsomót, itatót, Blankát és indultunk fel az 1. emeletre. Blanka, önállóságát megint tudtomra adta, nem akart ölben jönni, hanem lépcsőzni szeretett volna. Örömmel hagytam neki, így a felszabadult egyik kezemmel csak az ő kis kezét kellett fognom és lépegettünk felfelé. Ám miközben ő is segített magának a kezével, a lépcsőn felfedezett egy bogarat. Először észre sem vettem mi az, csak azt láttam, valamit megfog és utána már csak a szagot éreztem. Akkor már sejtettem mi az! Persze rögtön rászóltam, hogy nem szabad, ne piszkálja azt a fránya poloskát. De már késő volt, mert abban a pillanatban a "bogaras" kezével elkezdte piszkálni az arcát, és csak sírt és sírt ... nem tudtam mi történhetett, megcsípte? örökkévalóságnak tűnt felérni azon a félemeleten. Rohantam vele a fürdőbe, szappanos kézmosás, arcmosás.
Az eredmény: az egész szeme, szája környéke, orra nagyon piros lett. Valószínűleg a poloska leve nem éppen bababarát löttyi, csípte szegénykémet ahol csak érte.
Bekentem krémmel az egész arcát ...

Most így nézünk ki:

Ez a felfedezős korszak keményebb lesz, mint gondoltam; most éppen a kutyát piszkálja. Szegény Kamilla kutya hagyja magát, de néha úgy oda morog neki. Most még az hiányzik, hogy összevesszenek és megkapja. Nem rég már a kistesó gondolatával foglalkoztam, múlt héten apát úgy engedtem el dolgozni, hogy majd beszéljünk erről, ő is gondolja át mit szeretne, mi lenne a jó, mikor jöjjön ... stb. Hát most úgy érzem, ráérünk még erre :-)))

Elgondolkodtató olvasmány mindenkinek: Dicsérjem-e a gyerekem?

Már nem is tudom mióta jár nekem egy hírlevél, e-mailen az Okosbaba.hu-ról. Nagyon régóta olvasom. Néha elgondolkodtató dolgokat, néha túl tudományosat.
Minden érdekel ami a gyerekneveléssel kapcsolatos. De a legtöbb olvasott, hallott dolgot szelektálom és próbálom a mi életünkre formálni; ha lehet, ha nem akkor nem is foglalkozom vele. Ösztönösen tudom, hogy mi az amire szükségünk van.

Legutóbb egy nagyon érdekes cikket kaptam, mit megelőzött egy felmérés is, hogy mi szülők mit mondunk a gyerekünknek ha egy kirakós játékkal elkészül, kirakja. Dicsérjük-e, hogy milyen ügyes, okos ... stb?

Szeretném veletek megosztani, érdekes, olvassátok el, ha van kedvetek!
http://www.okosbaba.hu/erzelmi-fejlodes/sikeres-gyerek/197-nem-mindegy-hogy-dicsersz

Hogy, őszinte legyek számomra először nagyon furcsa volt ez a tudományos tanulmány, mert én mindig azt hittem azért nincs akkora önbizalmam, mert nem dicsértek halálra a szüleim. Bár lehet, hogy nem ez az oka. :-)) Ám én eldöntöttem, hogy mindig nagyon fogom támogatni a gyerekemet, és biztatni, dicsérni, hogy legyen önbizalma mindenhez amibe csak belefog. A cikkből kiderül, úgy látszik azért nem mindenáron kell az ügyes, okos jelzőkkel illetni őket, immunisak lesznek rá. Én biztos, hogy nem törlöm ki a szótáramból ezt a két szót, mert látom Blankán, hogy örül neki, ha dicsérem. Most még kicsi, sőt ha ügyes valamiben - tornyot épít - már maga is próbálja mondani az ügyes szót: ügy rövidítéssel vagy megtapsolja magát. De igyekszem most már picit jobban odafigyelni, és inkább jobban körül írni a tevékenységét, más szavakkal is jutalmazni, nem csak egy odavetett ügyessel.

Még egy dolog és aztán inkább olvassátok el a cikket, mert szerintem ott mindent sokkal jobban leírnak. Picike volt Blanka és mint kezdő anyuka egyfolytában ajnároztam, hogy milyen gyönyörű, szép ... stb és volt hogy ezt még tudtam fokozni is :-))) Pl: szépséges szépségkirálynőm ... stb. :-)))
Bálint már a haját tépte, és kérte, hogy fejezzem ezt be, mert lehet, hogy szép a gyerekünk - ami ugye szubjektív, mert mindenkinek a saját gyereke a leggyönyörűbb - de ennek az lesz a vége, hogy el is fogja hinni magáról és majd az óvodában és iskolában szenvedhet, csalódhat, ha nem Ő lesz a legokosabb, legszebb. Azóta sem mondunk ilyet előtte, próbáljuk nem elkényeztetni, pl. játékot sem kap állandóan.

Jellemző rám, hogy az aranyközépút híve vagyok, szerintem a lényeg, hogy Blanka úgy nőjön fel, hogy egészséges önbizalma legyen, tisztában legyen a képességeivel.

Holnap nélküle

Azon gondolkoztam, hogy lassan 15 hónapja nem voltam egyedül, hogy Blanka vagy apa, ne lett volna mellettem. Nagyon fura lesz. Közben tudom, hogy nagyon is jó, hiszen erre a feltöltődésre már nagyon nagy szükségem van.
Ám amikor tegnap a nagymamával egyeztettünk, hogy már mennyire várják a szerdát, és milyen jó lesz, egész nap unokázhatnak, és mit egyen majd Blanci ... stb. Egy gyenge pillanatomban, majdnem visszakoztam, hogy: jaj, mégse, inkább ne, majd máskor, most nincs is rá annyira szükségem, meg aztán jön a foga, és most nehéz is vele, és kezd anyás lenni, és mi lesz ha nem lehet megnyugtatni és nem fog aludni ... stb. Egy pillanat törtrésze alatt futottak át ezek a gondolatok a fejemben, aztán persze győzött a józan ész, és nem mondtam semmi meggondolatlant; nem is lett volna fair. Micsoda buta gondolatok, hiszen már sokat volt velük Blanka, szeret ott lenni, imádják Őt és Ő is viszont szereti a nagyszülőket. Tök szuper napja lesz. Igaz nélkülem!

Hihetetlen milyen skizofrén egy állapot ez - vagy önző? egyszerre szeretnék egy szabadnapot, és egyszerre szeretném magam mellett tudni. De mit csináljak, annyira szeretem.

Pár kép délutánról, (Claudia unokahúgával Lilikével):

Első este tej nélkül

Tegnap este lementünk a Duna partra vacsorázni, itt Blanka is jól belakmározott a mi sültkrumplis-pisztrángos ennivalónkból. Így mire hazamentünk, sejtettem nem fog egy korty junior tejet se inni.
Az igazat megvallva már napok óta csak 20-30 ml junior tejet ivott lefekvés előtt (pedig előtte nálunk nem volt nagy vacsorázás, 5-6 között szokott lenni egy kis uzsizás féle). Így érezhető volt, ennek véget akar vetni.
Tegnap este, lefekvés előtt, csak teát adtam neki, ebből pár kortyot ivott, mint a tej esetében. Az éjszakát tekintve semmiben sem volt változás, végig aludta.
Pár hónapja már próbáltam elméletben megreformálni az étkezését - tej helyett szilárd reggeli és vacsora - de jól tettem, hogy vártam, így magától hagyta el a május óta bevezetett "szopi pótlékot".
Még egy pozitív változás, tegnap végre a fránya 8. fog is kijött így most reménykedünk, hogy visszakapjuk a jól viselkedő Blankánkat :-)

Filmajánló - nem csak nőknek :-)))

Kicsit OFF leszek, de szerintem már megszokhattátok, hogy nem csak kizárólag Blankáról, magunkról írok :-) Bár ha nem is gyereknevelés és Blanka témakörbe tartozik egy-egy post azért valamelyest megérint és szeretném a tapasztalataimat megosztani.

A tegnap délutánt Mayáékkal töltöttük, nagyon cukik voltak együtt a gyerekek. Bettyóval újabb anyás-pletyós beszélgetésen vagyunk túl :-) Nagyon jó volt, szeretek Bettyóval beszélgetni, mert nagyon sok mindent ugyanúgy látunk :-) Szerintem a gyerekeink is gazdagabbak lettek egy jó kis nappal, Blanka + 1 db púppal a homlokán. :-))

Miután elmentek, nekiláttam a romok eltakarításának, nem is gondoltam volna, hogy két ilyen picurka gyermek ekkora csatateret képes csinálni :-)) Közben apa felszínes közönnyel csak úgy említés szerűen megkérdezi: megnézzük este azt a filmet amit hoztam?

Kérdem, milyen filmet? A válasz az volt, hogy nézzek bele a táskája felső zsebébe. Mikor kivettem, láttam a huncut mosolyt az arcán. Imádom, hogy mindig figyel rám, fontos neki, hogy örömet szerezzen nekem, nekünk.

Már régóta mondogattam, hogy szívesen megnéznék, megvennék egy filmet, rég megjelent, csak sehol sem lehet kapni, mert a forgalmazó valószínűleg elszámolta magát és túl keveset nyomtak a DVD-ből így mindenhol hiánycikk. Biztos a tinédzserek rácsaptak az első készletre :-)))

Nos a Twilight - Alkonyatról van szó. Szinte lélegzetvisszafojtva néztem a filmet. Számomra nagyon megkapó volt, mert igazi szívet melengető szerelmi történet, vámpíros-romantikus. :-)))
(Vérszívós filmekben toppon vagyok: Interjú a vámpírral - Brad Pittel, Drakula - Keanu Reeves-zel, és a durvább alkotások: Penge - Wesley Snipes-szal, vagy Alkonyattól pirkadatig - az örök sármos George Clooney-val)

Melinda barátnőm szerint az Alkonyat könyvben jobb, de ez azon is múlik ki melyik verzióval találkozik először - könyv v. film - állítólag Harry Potter óta nem volt ilyen olvasási láz a tinédzserek körében. A neten beleolvastam a könyv egy részletébe, és nagyon jól ír az író (és már megint egy írónő!) ... hát igen a nők képesek talán a leginkább arra, hogy a gondolataikat tökéletesen formázva szavakba öntsék.
Szóval, apa siess haza, mert mennünk kell könyvet venni!!! :-))

A történet szépségéből mit sem von le, hogy a sztori főhősei középiskolai "diákok". De hálát adok, hogy nem egy újabb High School Musical :-)) Fúúú ... elkötelezett híve vagyok annak, hogy mindent megnézzek, megvegyek, elolvassak, meghallgassak amit a gyerekek, fiatalok megnéznek, hogy én is képben legyek, és 10 év múlva a gyerekem ne érezzen ultra cikinek! Na, utóbbinál ne tettem volna! Blőd, rózsaszín cukormázas, amerikai gagyi :-))

Ám az Alkonyat nem ilyen, bennem legalábbis csak jó érzéseket ébresztett. És apa sem húzta le, ez nagy szó, mert ő az örök kritikus!
Ajánlom minden női léleknek, kisleánynak, nagyleánynak, feleségnek, anyának ... mert szép, szerelmes, vágyat ébresztő és pont annyira rémisztő, vad, mint amennyire mi szeretjük.

Hisztiről és a hétvégéről :-)

Nagyon jó hétvégén vagyunk túl, megint sok-sok élményben volt részünk.
Szombaton Ikea projekt volt ... amit apa annyira nem élvezett, nem úgy mint mi. Na jó, csak én :-)) Sajnos Blankám is elvesztette a végén a lelkesedését :-) Aztán siettünk haza, mert készülni kellett, egy újabb esküvői meghívásnak tettünk eleget. Bálint, régi barátjának voltunk az esküvőjén igaz csak a szertartás végéig maradtunk, mert Blankával éjszakába nyúló buliba nem maradhatunk. Nem is akarunk, és nem is lehet, ha fáradt és éhes nagyon nyűgös, hisztis tud lenni. Az is lett!

Ja, igen ... hisztikorszakról pár szót szólnék:
Nem olyan régóta boldogít ezzel minket, de már most félek, hogy ez még 1-2 évig így lesz :-)) Hogy lehet ezt hosszú távon elviselni??? :-)))))
Bár nem hagyjuk rá, mert én nagyon nem szeretem, ha egy gyerek földhöz vágja magát és hisztivel kiharcol mindent ... stb.
Szóval, ha ilyenkor otthon vagyunk, szépen beültetem a szobájába és közlöm vele, hogy gondolkodjon el. :-))) Majd magára hagyom, de nem zárom rá a szobát, vagy ilyesmi ... Idáig bevált, mert ahogy otthagytam a szobájában, a hisztizést mintha elvágták volna. Szóval erősen próbálkozik a drágám :-)) Még arra nem jöttünk rá, hogy ha idegen helyen vagyunk akkor hogyan tudunk a hiszti ellen hatékonyan fellépni, mert az a kényesebb helyzet.
Akinek tippje van, ne kíméljen :-)))))

Nos azért nem ilyen borús a helyzet, mert az esetek többségében, nagyon jó gyerek. Tényleg Demo! :-))
Mindenesetre anno úgy "álltam neki" a gyereknevelésnek, hogy az én kislányom a játékszabályokkal mindig legyen tisztában. Tudja, mit szabad, mit nem, tudja hol a határ és a legfontosabb legyen egy rendszere!

Szóval tudtam nem fogom Blankára hagyni ezt a hisztivel kiharcolok mindent akaratosságot. Bár baromi nehéz és erre csak akkor jön rá az ember amikor benne van, gyereke van ...

Nagyon könnyű azt mondani, hogy jó majd leszidom. Hmmm :-)) sokszor semmit sem érsz vele, mert rád néz és folytatja csibészes mosollyal a rosszalkodást. Pl: tépni a virágok leveleit, vagy bele törli az LCD tévébe a vajas kenyeret. Ha megfogom a kezét és elviszem onnét, na akkor jön a balhé, mert beleavatkoztam az Ő kis önálló magánszámába.
Úgyhogy komoly meccsek elé nézünk még ... Ám kedves gyermeket váró barátaim, és még csak most tervezők, a jó hír, hogy ez csak addig volt rémisztő számomra is, míg nem volt gyerekem, most ez a világ legtermészetesebb állapota :-))))))

Fura de eljutottam arra pontra, hogy már sokszor lepereg rólam mit is csinál. Egy anyukával beszéltem múltkor és ő azt mondta, ő már csak azt figyeli, ne legyen életveszélyben a gyereke :-))

Azon pedig már egyáltalán nem csodálkozom, ha egy anyuka torkaszakadtából üvölt a gyerekével (régen úgy felháborodtam, hogy jaj milyen szülő az ilyen?) ma már egyszerűen csak együtt érzek vele :-)))))))) Tudom, még mindig jobb egy hangosabb rászólás, mint hogy odamenjek és jól elverjem a fenekét. Akkor inkább 100x kiabálok. Nem vagyok híve a gyerekverésnek. Sőt egyenesen utálom, ha valaki az erejét a nála kisebben, gyengébben és jóval fiatalabbon próbálgatja. Bár hozzáteszem, most nem arról a jól irányzott anyai pofonról beszélek, - én is megkaptam anno - meg is érdemeltem!

Nos jól elkanyarodtam :-)) lényeg, hogy egy új életszakaszba lépett Blanka és ez nagyon érezhető a viselkedésén. Most nyílik ki igazán a kis világa.

Arra most nem is nagyon térnék ki, hogy kezdődik a nem akarok aludni napközben, vagy ha nem szórakoztattok, feltűnően unatkozni fogok :-) Ő aki imádott autóban ülni, most ha nem Halász Judit szól a kocsiban, 10 perc múlva megunja az egészet és nyavalyogni kezd.

Mint már fent írtam, azért nem ilyen szörnyű a helyzet ... vendégségben még mindig ő a kicsi, cuki, csöndes, jó gyerek.
Így megosztanám veletek a vasárnapi csobánkai nosztalgia bulin készült fotókat. Blanka a gyerekek kedvence volt, mindenki vele akart játszani, a legeslegkisebbel - Barna Kendével - még nem lehetett mert, nagyon picike, még csak 4 hónapos :-)

Erről a buliról azt kell tudni, hogy Bálint szüleinek a barátainál voltunk a csobánkai nyaralóban. Ez a baráti társaság - 3 család - a mai napig nagyon jó viszonyt ápol, összejárnak; lassan 40 éve barátok.
A mai világban ez irigylésre méltó ... hiszen úgy megyünk el sokszor egymás mellett és annyira nem foglalkozunk a másikkal. :-(
Ők abban a szellemben nevelték fel a gyerekeiket - aki már mind felnőttek, lásd férjem- hogy a barátság fontos dolog, egy kincs és vigyázni ápolni kell, így a gyerekek is megmaradtak barátoknak. Sőt most a gyerekek gyerekei az unokák is együtt játszottak. :-)) Szóval ez már a harmadik generáció aki a csobánkai nyaralóban bulizott. A gyerekek - Virág, Bence, Dorka és Blanka - annyira jól érezték magukat, hogy táncoltak, futkároztak. Blankával pedig megállás nélkül babázták, emelgették, sétáltak vele, pátyolgatták. A nagyszülők pedig csak nosztalgiáztak, és nosztalgiáztak ... jó volt őket hallgatni :-))))

Fogas problémák

Jön rendületlenül a fogunk, bár már nem tudom melyik akar éppen kibújni, tiszta dudor neki hátul is az ínye. Az elmúlt esték borzasztóak voltak - félóránként, óránként sírt, mert fájt szegénykének - kivéve a mostani éjszakát, most hang nélkül végig aludta. Persze tegnap reggel és este is viburcolt kapott, így biztos vagyok ez segített. Most pár napon keresztül kapni fogja a kúpot, remélem hamar kibújnak az új fogacskái.

Aztán velünk is megtörtént a tragédia fog ügyben :-((( alig néhány napja olvastam Adrinál hogy letört a kisfia fogából. Szegény tökre ki volt miatta, még én is nyugtattam, hogy attól még nem megy tönkre egy fog, hogy letört belőle. Na tessék, most Blankám fogából tört le este. Ma reggel néztem bele a szájába, az új fogacska után kutatva, és mikor megláttam, azt hittem menten szívinfarktust kapok. Hát most már TÉNYLEG áttudom érezni Adri kétségbeesését. Elnézést a kifejezésért, de rohadt egy érzés, még akkor is ha tudom, hogy az első metszők cserélődnek, és anno nekem is letört egy darabka a fogamból 12 évesen, és azóta sem lett semmi baja a fogamnak. Ám hiába a józan ész, az anyja vagyok, szinte katasztrófának élem meg a Blankával történteket ...

Már építek, nem csak rombolok

Blanka szeret a kockáival játszani (igaz a felét, már kidobtam, mert szivacs kockák és néha kibelezi őket :-)), ám idáig mindig az volt a felállás, hogy én építettem a tornyot, Blanka ledöntötte.
Egyik reggel alig hittem a szememnek, teljesen magától próbálkozott a pakolással, építéssel. Majd pár perc múlva, már nem csak 1 kockát helyezett a másikra, hanem 2-őt aztán 3-at. Ennek annyira megörültünk, hogy gyorsan előkaptam a gépet, és megörökítettem. A felvételen apa picit segített, de azért jól látszik, hogy nagyon ügyeskedik :-))) Fogalmam sincs, hogy ennyi idősen ez már természetes dolog, de nekünk nagy szenzáció :-))) Mint ahogy a hagyományos formabedobós játéknál is most kezdi felfedezni mit is kell csinálni.

A következő videó a nyaralásunk alatt készült, kicsit sötét volt a szobában, ezért sorry a minőségért.

Nyaralás Balatonlellén II. rész

Vakációnk második felében Balatonon pihentünk, augusztus 23-án vasárnap mentünk át Lellére.

Bálint nagynénjétől és nagybátyjától - Marikától és Pistától - kaptuk kölcsön a nyaralót. Ezúton szeretném még egyszer megköszönni nekik, mert egy feltankolt hűtővel és egy hétre elég pékárúval, "fagyipénzzel" hagyták ott nekünk a nyaralót!

Egy szuper kis "lakosztály", szépen berendezett, felújított lakrész, Lelle központjában álló apartmanházban. Kb. úgy kell elképzelni, mint egy hotelszobát, 1 nagyszoba, fürdővel, erkéllyel, plusz egy főzőfülke. Anno 5 évvel ezelőtt mi már nyaraltunk itt Bálinttal édes kettesben, és remekül éreztük magunkat ... így nagyon vártuk már a balatoni 1 hetet, bár sejtettük ez most egészen más lesz ...

Első számú félelmem az esték voltak!
Blanka megszokta, hogy külön szobában alszik, így ha együtt is aludtunk valahol, legalább arra az időre míg elaludt, magára hagytuk. Szóval olyan még nem volt, hogy ha letettük az ágyába, ott maradtunk mellette :-)
Félelmem beigazolódott, ehhez a gyerek egyáltalán nem volt szokva, elkezdett sírni, hogy mi a fenét csinálunk ott mellette, ha ott vagyunk akkor minimum, hogy vegyük ki a kiságyból!
Vígjátékba illő jelenetben volt részünk, mert ültünk egy sötét szobában apával az ágyon, egy nyavalygó gyerek mellett és megmoccanni, hangosan lélegezni sem mertünk, hogy végre elaludjon :-)) Összenéztünk és egyikünk viccesebb képet vágott mint a másik, apa feltűnően számolta a sarkokat a szobában. Na ez így ment kb. 5 percig aztán azt mondtam ... elég volt, ezt nem fogom egy hétig csinálni, mondtam kapcsolja be a tévét. Ha már ott vagyunk mellette akkor legyen egy alapzaj. Jól döntöttem, 2 percen belül már aludt ... és onnantól kezdve minden este gyönyörűen elaludt, nem zavarta, hogy ott vagyunk, jövünk megyünk, megy a tévé, persze halkan és a kiságyát is eltakartuk egy pléddel, de a továbbiakban nem volt sírás este.

Mivel a legnagyobb nehézséget megoldottuk már nem aggódtam ... igaz reggel nem volt lustálkodás, Blanka első dolga volt, miután kipattant a szeme, hogy fél7-kor hozzánk intézett egy beszédet, ami egyértelműen azt jelentette, VEGYETEK KI AZ ÁGYBÓL!
Még szerencse, hogy le cipzározható az ágy oldala, így még az ágyból sem kellett kikelnem, hogy szabadjára ereszthessem a szobában.

A reggelek és az esték kb. egy hétig így teltek. A nappalok, szinte mindennap strandolással, sok-sok sétával. Blanka napközbeni alvása egytől egyig a babakocsiban történt, az ágyban félóránál többet nem volt hajlandó, babakocsiban pedig kb. 2 órán keresztül aludt.
Persze kényelmi okai is voltak a babakocsiban altatásnak, nem kellett egy alvás miatt mindenhonnan hazarohannunk.
Mintha Blanka tudta volna ezt, a strandon is - persze pár kör tologatás után - de szépen aludt. Ekkor volt időnk picit napozni, fürödni, olvasni. A Balatonlellei strand - mi a fizetősre jártunk, mert az nagyon bababarát - homokos partját imádják a gyerkőcök, a tó vize itt nagyon sokára mélyül, szóval az első 1-2 nap után már nem is vittük magunkkal az úszógumit. Blanka egyedül jött ment a Balaton vizében. Volt élménymedence is, több csúszdával, mi csak a gyerekmedencét próbáltuk ki. Érdekes volt, hogy Blanci a mélyebb vizű medencét élvezte inkább, tetszett neki a sok gyerek ahogy ugrál, meg belecsúszdázik a vízbe.

Blanka nagyon jól érezte magát, imádja a vizet, a Balaton is tetszett neki - már alig várom, hogy menjen úszni, nem babaúszni hanem rendesen úszni tanulni!
Szóval Ő az a fajta gyerek, akit 6 lóval is alig bírtunk a plédre visszaparancsolni, hisztizett, hogy ő még a parton akar maradni, vagy a vízben, vagy a homokban ... mindegy csak ne kelljen egy helyben ülni. És baromi önálló lett, nem akarta hogy fogjuk a kezét, állandóan megakart lépni előlünk, és mindig mások strandfelszerelése és játéka volt a legérdekesebb. A földön fekvő, alvó, napozó emberek zaklatása egyenesen a legjobb mókának tűnt a szemében.

Hát a nyugodt, pihenős, keresztrejtvényfejtős strandolásról évekre lemondtunk! Még a lángost is úgy kellett enni, hogy egyik kezünkbe a tálca, másikkal fogjuk a gyereket és valahogy ettünk, már nem is tudom, hogyan, de sikerült :-) Néha apa fogta Blancit, néha én! Ha a tálca a földre került, Blanka beletaposott a lángos kellős közepébe! :-)

Áááááááááá, még így is nagyon jó volt, ez a hét nem szólt másról mint a lazításról és arról hogy hármasban vagyunk: fagyiztunk, sütiztünk, finomakat ettünk klassz éttermekben, megünnepeltük a 3. házassági évfordulónkat, pezsgőztünk, jó sokat strandoltunk, megállás nélkül homokvárat építettünk, saraztunk, sétáltunk ... gyalogszerrel feltérképeztük Balatonlellét, volt hogy apát már majdnem levittem a "térképről" ...

Egyik nap meglátogattuk barátainkat, Petrát és Zolit Szántódon, velük is kellemes délutánt töltöttünk. Ők voltak számunkra a hét "gyerekmentesítői", nagyon gyerekszeretők és élvezték, hogy járkálhatnak Blanka után. Blanci pedig szokásához híven barátságosan viselkedett - vendégségben DemoGyerek - sokat dumált, nevetgélt :-)

A hét bővelkedett vicces szitukban, legtöbbször saját magunkon nevettünk:
Apa nagyon kávézós, nem válogatós, de szereti, ha egy kávé jó erős és rövid. Néha még az sem jó amit én otthon főzök :-( Szóval ha lehet espresso macchiato legyen, így az első nap el is indultunk kávézni a mólóra, ahol annak idején jókat kávéztunk, reggeliztünk. Ám csodálkozva tapasztaltuk, hogy a Balaton parti éttermek/kávézók zöme nem reggel 9 körül nyit, hanem mint a kiszemelt Mango kávézó 11-kor :-))
Fel voltunk háborodva, aztán jót nevettünk, hogy ezek a helyek nem a gyerekes hajnali kelőkért vannak :-) Így általában nyitásra mentünk szinte mindenhova :-))
Aztán voltak zavaró helyzetek is, amin ma már röhögünk, de akkor nem tetszett. Rá kellett jönnünk, öregszünk, nem bírjuk a hajnalig tartó zenebonát, vagy a hangos üvöltözést ...
Kutyabagos tücsökciripelős csendje után, fura volt a balatoni dínom-dánomba csöppenni. Egyik este koncert volt a főtér mellett és azt mi zárt ajtós/ablakos szobánkban végig élvezhettük. Egy ideig csöndben bírtuk, egyszer csak Bálint hangosan megszólal: elegem van Flipper Öcsiből ... persze én nem bírtam röhögés nélkül. Igaz, nem a szegény megboldogult Flipper Öcsi zenélt, hanem valami rock'n'roll koncert volt, ám apa annyit ért a rock'n'roll-hoz mint én az autószereléshez :-)

Szóval szép volt, jó volt, de már nagyon vágytunk a végén haza. 15 napos nyaralás, az otthonunktól távol sok volt, még egyikünk sem nyaralt ennyit egyhuzamban és éreztük a hét közepén, hogy fáradunk. Augusztus 29-én szombaton jöttünk haza, és nagyon örültünk, hogy átléphetjük a lakásunk küszöbét. Blankát pedig még nem láttam ennyire örülni a szobájának és a játékainak :-))

Blanka, apa és anya legjobb pillanatai Lellén:

Blanka első csókját ettől a Boti nevű kisfiútól kapta :-))