Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek avagy Anya ma kiborult ...

még hozzá nagyon, csak sír és sír ...
Pedig már Claudia néni próbálta őt vigasztalni, de úgy látszik ma már nem lesz jó napja.

Tudtuk jó előre, hogy ez a hét nagyon nehéz lesz, sok a tenni való, és persze a legnehezebb, hogy mindig csak kettesben vagyunk. Pedig én jó kislány akarok lenni, mégis most nehéz neki velem ... talán ez az ami megnehezíti most a dolgokat, hogy jó lenne neki egy picit nélkülem ... de anyucika én tényleg jó kislány vagyok, hát nem látod? Anyucika, ma miért nincs hozzám türelmed?

Talán valami hasonlókat gondolhat Blanka, nem tudom, nem látok a fejébe, csak bámult rám miközben itatom az egereket. Sokan tudják, sokan nem hogy elkezdtem vezetni. Mikor kiköltöztünk Dunakeszire egyértelmű volt, hogy kelleni fog a jogosítvány, mert itt csak lábbusszal lehet bárhová is eljutni, na meg persze autóval.

2007-ben elhatároztam, hogy befizetek egy autósiskolába (Csigavér) és nekiállok a vezetésnek. Az elején minden ment rendben, majd az oktató választás és rutinozás igencsak megnehezítette a hétköznapjaimat. Egy hím-soviniszta arrogáns buszvezetőt fogtam ki, aki ahogy csak lehet a földbedöngölte az amúgy sem túl nagy magabiztosságomat. Ok, nem vagyok egy Schumacher, de így, várható volt hogy az első rutinvizsgámon megbukom.
Ez 2007. október közepén volt, akkor még nem tudtam, hogy már egy pici manócska van a szívem alatt. Mindenesetre Bálintom, az oktató váltást szorgalmazta, majd mikor kiderült, hogy terhes vagyok, nem akarta, hogy vezessek, csak ha megszületik a baba.
Így eltelt 1 teljes év, közben a családunk létszáma eggyel nőtt :-) Én már terhesen is folytattam volna a vezetést, és keresgéltem a neten új iskola után ... stb. De hallgattam a páromra, hogy most van fontosabb, nem hiányzik nekünk egy plusz stresszelés. Ez év januárjában már nagyon szorított az idő - az utolsó forgalmi vizsgának bele kell férnie a kresz vizsgától számított 2 évbe. Nálam ez kb. 2 hét múlva lejár - 2009. augusztus 14-én.

Találtam Dunakeszin egy autósiskolát a Dakart. Életem legjobb döntése volt, hogy őket választottam. Az iskolavezető már a telefonban is rendkívül kedves volt; itt vidéken harc megy a tanulóért nem úgy mint Pesten. Ezért szinte mindent megtesznek a kedves ügyfélért :-) Kaptam egy-két nevet, az egyik polgári foglalkozását nézve tűzoltó, a másik egy buszsofőr volt.
Mivel már volt rossz élményem - civil munkáját tekintve - buszsofőrrel, a tűzoltót választottam :-) Voltaképpen egyiket sem ismertem, de az iskolavezető azt mondta, hogy a tűzoltó kolléga, nagyon kedves és vicces ember.

Így is lett/van, egy nagyon aranyos oktatóm lett, már az első órán úgy szálltam ki a kocsiból, hogy tudtam, itt más lesz tanulni, ég és föld a két suli (Csigavér és a Dakar) az oktatóról nem is beszélve. Az oktatóm, egyetlen egyszer sem szólt még rám hangosan, soha sem bántott meg, soha sem veszekszik ... stb. Megértő, empatikus, család centrikus, NŐ TISZTELŐ!!! Nincs gyomoridegem, nem rettegek az autóban, sőt már élvezem a vezetést is. Tényleg nagyon szeretem az oktatómat, és nagy szerencsémnek tartom, hogy őt választottam.
Mégis, túl későn ...

Májusban jutottam el oda, hogy anyagilag és idő beosztásilag is megtudtuk oldani (már nem szoptattam Blankát) hogy elkezdjem a vezetést. Persze előtte sokat pedzegettem a család előtt, hogy el kéne kezdenem, mert ha nem, kifutok az időből.
Bálint szülei messze laknak, az én szüleim fiatalok még dolgoznak; szóval én nem úgy vagyok mint a legtöbb anyuka, hogy a nagymama átszalad és vigyáz a gyerekre. Én nem tudom csak úgy lepasszolni Blankát, engem soha senki sem hívott még fel azzal, hogy: Ne vigyük el egy kicsit a gyereket, nem akarsz pihenni?
Mert bizony 1 nap egyedül, néha nagyon jól esne.

Szóval május ... május 15-én kezdtem el titokban vezetni (senkinek sem szóltam, úgy voltam vele, ha segíteni nem tud senki, akkor majd csak akkor szólok, ha már mindenen túl leszek), majd két hét múlva rutin vizsgáztam június 4-én és sikerült.

Senkinek sem kívánom ezt a még most is tartó időszakot, kemény ez így gyerekkel. Mindig reggel 7-kor agyban ott lenni, figyelni, és tanulni. Reggel 6-kor kelek, ha a gyerek hagy akkor alszom is éjszaka, de volt olyan, hogy szinte hajnalig jöttem mentem a két szoba között, majd reggel 7-kor ültem az oktató mellé kb. 3 óra alvás után. Nagy szerencsém, hogy van nekem Bálint akire mindig számíthatok - talán ezért hallgatok még akkor is rá mikor tudom, hogy a női megérzéseimre kellene - ő az aki igazán segít nekem, később megy dolgozni, vigyáz Blankára. Ha ő nem lenne nem tudom, mikor tudnám ezt a vezetést megoldani.

És hogy miért vagyok ki? Ma volt éltem első forgalmi vizsgája, és sajnos elkaszáltak.
Nem adtam meg az elsőbbséget egy motorosnak, aki szerintem még túl messze volt, hogy várjak rá, de az oktatóm és a vizsgabiztos szerint már nem. Ez van, én voltam a hibás, nem kellett volna annyira sietnem.
Még itt nem is akadtam ki annyira, mert ok, már volt ilyen a történelemben, más is megbukott már, van aki 5x bukik kreszből, van egy lány akivel rutinozni mentem májusban most ment át 4-edszerre a rutinon és még sorolhatnám. Szóval nem ez akasztott ki, hanem az ezután jött telefon, oktatóm volt:

Jövőhétre nem tud nekem vizsgaidőpontot szerezni, mert a mai nap nem tudnak a gépbe bevinni, ma még vizsgázónak számítok (a gép szerint), csak holnaptól tud feldolgozni a rendszer, így péntektől számítva 7 munkanap a következő vizsga, ami azt jelenti, hogy most elmegy egy hét feleslegesen, és marad 1 lehetőségem az utolsó héten. :-(((

Ha 2 hét múlva sem sikerül, oda minden, letelik a két évem ...
És én már megint másra hallgattam, akkor amikor nem kellett volna, előbb kellett volna elkezdenem, nem az utolsó pillanatban a vezetést. Úgy utálom magam! Utálom, mert a gyerekkel sem vagyok képes normálisan foglalkozni annyira átadtam magam a hülye önsajnálatnak. Robot módjára megfőztem a zöldbabfőzeléket, hozzá a pörköltet, majd megetettem szegénykémet, azóta alszik. Nem sokára tuti, hogy fölkel és nem akarom, hogy azt lássa, milyen bánatos az anyja :-((

Váci Világi Vigalom

Már régóta terveztük Maya barátnőnkkel és szüleivel ezt a közös váci sétát. Pár héttel ezelőtt végre egyeztettünk egy időpontot ... mint később kiderült ez pont egy nagy városi dínomdánom idejére esett.
Nem volt olyan vészes, mint amire számítottam. Ugyanis Blanka-várós időszakom óta tömegiszonyom van. Szerencsére itt nem jött elő, hiába voltak sokan, még is lehetett normálisan sétálni ... stb.
Itt volt minden, ami szem szájnak ingere: gyerekeknek játszótér, ugrálóvár, póni"lovaglás", vidámpark, zene-bona és az ilyen utcai forgatagok alkalmával kapható ínyencségek.
Jól éreztük magunkat, volt időnk végre kicsit beszélgetni és a gyerekek is bratyizhattak egy picit. Bár Blanka a szabadban - kavicsos úton - még nem olyan stabil :-)) így ő szerintem örült, ha arra koncentrálhatot, hogy két lábon sétál :-)

Ismételten nagyon jól éreztük magunkat Mayáékkal; egyet sajnálok, hogy a gyerekek közös vacsorázása és fürdése elmaradt (elég későn értünk haza). Na de mindegy, majd legközelebb :-)

Egy pár hangulatkép:

Program program hátán :-)

Egy újabb nagyon mozgalmas hétvégén vagyunk túl; szombaton Szilvinél és Tominál voltunk vendégségben, amit eredetileg kerti partynak terveztünk. Mint ismeretes szombat délután hatalmas eső/vihar volt így ezt a tervünket elmosta az eső :-( Tomi és Szilvi viszont leleményes volt és a sütni való finomságokból gyorsan összedobtak egy tepsis, tűzhelyben sült ínyencséget ...
Míg sült a hami addig a fiúk csobbantak egyet Blankával medencében, mi lányok pedig felügyeltük Őket. Blankának már lila volt a szája és jéghideg a keze, így elég hamar el kellett hagynia a medencét. Míg a fiúk a szaunában sültek :-) addig mi a konyhában folytattuk tovább a pletyizést ...
Isteni vacsoránkat elfogyasztva, Blanka a pancsikolás és a jövés-menésben teljesen kifáradva beájult a babakocsijában. Így volt egy óránk, hogy picit szusszanjunk, beszélgessünk, kávézzunk.

A rossz időt leszámítva, nagyon jól éreztük magunkat, csak nagyon rövid volt az együtt töltött idő :-(((

Blanka egy igazi vízjegy - rák - mert imádja a vizet:

Tomival a kezdetekben visszahúzódó volt, de itt már nagyon jóban voltak. :-)

Vasárnap délelőtt úgy döntöttünk, hogy nyakunkba vesszük a várost és irány az állatkert. Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk. Mire odaértünk egész jó idő kerekedett. Annyira happy voltam, tiszta izgalom, kb. kislány koromban éreztem ilyet. Aztán a nagy lelkesedésem egy óra múltán már szertefoszlott ugyanis lehet, hogy gyönyörű kifutókat építettek az állatoknak, és minden szebb, jobb, állat barátabb de inkább éreztük magunkat egy arborétumban, mint egy állatkertben.
Régen voltam az állatkertben bevallom őszintén, de mindig az élt bennem, hogy ha máshol nem de itt mindig lát az ember 1-2 elefántot, zsiráfot, oroszlánt, fekete párducot, tigrist ... stb.

Nekünk maradtak inkább a halak és a bogarak. Na jó hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem láttunk állatot, de az új kifutóknak köszönhetően szinte minden állat eltud bújni, így szinte alig láttunk a nagyvadak közöl valamit. Elefántot egy darabot sem, se bent, se kint. Őszintén szólva fogalmam sincs hol volt elbújva???
Építettek néhány éve egy Savanna kifutót, természetesen mindenki bement körbenézni, szépen díszített volt a ház és látszott, hogy minden új, már nem elavult körülmények között élnek az állatok, de sajnos 1 db állat volt csak bent egy orrszarvú. Az összes többi üveg mögött megcsodálhattuk a nagy semmit. És ha ki mentünk kint sem volt több ... A legérdekesebb talán az állatsimogató volt, ott Blanka is testközelből csodálhatta meg a kecskéket :-) láttunk, tehenet, lovat ... stb. Aztán mivel nem volt túl izgi neki, elég hamar elaludt.
Összességében jól éreztük magunkat, de azért némi hiányérzettel távoztunk.

Blanka járás és a Liliputi cipellő ...

A nagy jövés-menés és ünneplések közepette szinte egy szót sem ejtettem Blanka legújabb és egyben legfontosabb tudományáról a járásról.

11 hónaposan kezdett önállóan lépegetni, nagy esésekkel tarkítva. Aztán szinte pillanatok alatt ráérzett a járás adta szabadságra. Egy igazi kis felfedező lett, képes ugyanazt a távot napi 50x megtenni, én már attól fáradt vagyok ha nézem. Nagyon ügyes és úgy látom viszonylag biztonságosan megy.
Amint elkezdett menni, úgy gondoltam, szandálban is menni fog neki. Hiszen elég hamar vettünk neki egy kis szandált, hogy próbálkozzon ebben állni, járni. Sajnos kisebb nagyobb sikerrel használta, inkább csak azért adtuk rá, ha kitettük a lábunkat otthonról, még is legyen valami a lábán. Ebben biztonsággal egyáltalán nem tudott menni, sőt féltettük elengedni utcán, mert csetlett-botlott; ha pedig elesett akkor nem tudott kapaszkodás, segítség nélkül felállni. Picit nagy is a lábára, mert ilyen pici lábra nem kaptunk normális árban cipőt. És ha ráadtuk, pár perc múlva már hallottuk a kocsiban, hogy a tépőzárt piszkálja, szedné le a lábáról.

Kicsit el voltam keseredve, hogy más gyerek egész hamar megszokja a cipőket. Sőt nekem anno azt tanácsolták ahogy feláll rögtön cipőt a lábára.

Nos ismerőseim körében viszont azért mást láttam, például keresztfiam Samu egyáltalán nem tűri a lábán a cipőt egész nap csak mezítláb jön megy a lakásban.

Egyik este telefonon értekeztem kedves ismerősömmel Eszterrel, és meséltem, hogy Blanka cipő nélkül ügyes, de cipőben nem megy neki a járás. Ő ajánlotta a Liliputi cipőt. Vettek Glória babának is és ezt elviseli a lábán, sőt most fog még egyet rendelni neki. (Itt csak zárójelben jegyzem meg olcsóbbak mint a boltban kapható szandálok.)

Azt tanácsolta nézzem meg a neten, mert csak rendelni lehet, olvassam el, hogy pontosan miért is ajánlják és kinek. (Az előnyeiről most nem írnék akit érdekel olvassa el.) Egy pár nappal később rá is kerestem a neten a cipőre és teljesen belelkesedtem. Pont közeledett Blanka szülinapja így apát is megtudtam győzni :-)))) hogy ez egy ajándéknak is milyen jó lenne. Lemértem Blanka lábát és meg is jött 2 nap alatt a cipellő. (Végülis Blanka, a keresztapukájától kapta, mert pont cipőt akart neki venni :-)))

Ahogy megérkezett a cipő rögtön ráadtam Blankára, hogy megy-e benne, mennyire tetszik neki? ... stb Egy pillanatig sem bénázott benne, rögtön úgy lépegetett mintha mezítláb járna és egyszer sem akarta levenni a lábáról.

Ugyanis pont ez a lényege, hogy a gyereknek szinte "észrevétlen" így a lehető legtermészetesebb járást - a mezítláb járást, mint tudjuk sokáig csak így járt az ember, sőt mai napig vannak törzsek ahol ez a természetes - adja. Finom puha bőr talpa révén, még az olyan picike lábú gyerekek, mint az én Blankám (18-as a lába) is megtudja hajlítani a talpát. És végre egyedül sétálhat az utcán, a kertben :-)))

Másik nagy előnye - a mi szempontunkból - hogy amikor utolsó ortopéd vizsgáltról eljöttünk (Blanka befelé forduló lábfejjel született) akkor a doktornő azt kérte, hogy olyan cipőt vegyünk a gyereknek, ha majd elindul, aminek belül teljesen sík a talpa. Ne legyen benne semmilyen emelés, lúdtalp betét ... stb. Ez a cipőcske ilyen, így engedi a természetes útján fejlődni a lábát.

Szóval én nagyon meg vagyok elégedve és úgy látom Blanka is! Az biztos, hogy a következő cipője is innen lesz rendelve, de az már Pediped lesz, világsztár anyukák is ezt adják a babájuk lábára. Talán nem véletlen :-)))

Blanka első szülinapi zsúrja

Blancikánk első születésnapi zsúrját vasárnap tartottuk családi körben. A gödöllői papáék és a budai mamák jöttek köszönteni és pici késéssel még a keresztapa is megérkezett párjával az oldalán.
Blanka nagyon élvezte a társaságot és azt, hogy ő van a középpontban mindenki vele foglalkozott; kattogtak a fényképezőgépek, nagypapa megállás nélkül kamerázott.
Az első szülinap tökéletesre sikeredett, igazi party hangulat volt, a zenéről Halász Judit gondoskodott :-)) Happy Birthday-es zászlófűzérrel díszítettük a lakást, minden Micimackós volt a pohár, a szívószál és a tányérok (ez a nagy kedvenc, de főleg a Tigris, ezt a már mondja is Blanka, így ejti: TIGIS). Szülinapi csákóban járkált az egész család, a szomszédból furcsán is néztek minket, mert a meghívottak egy részre csákóban cigizett a teraszon; bár sejtették miért ez a viselet :-)
Blanka kapott sok szép ajándékot, virágokat, babakocsit, alvósbabát fésülhető hajjal, csacsis hátizsákot, ami egy mini bőrönd és lehet húzni - nyaraláshoz/ utazáskor szuper lesz, Liliputi kiscipőt (erről később mesélek), kerti felfújhatós medencét és bárányos fürdőköpenyt :-)
Ja igen és a szülinapok elmaradhatatlan "kellékét" a gyertyás, tűzijátékos tortát, amit Blanka két kézzel evett/dagasztott/ némi anyai segítséggel.
Nagyon jól éreztük magunkat, remélem a vendégek is, ezen fölbuzdulva jövőre nagyszabású zsúrt fogunk rendezni :-)
Blanka a buli után hullafáradtan zuhant ágyba és reggel negyed 8-ig a hangját sem hallottuk :-))

Hangulat képek:

"Házi" buli

Péntek este végre felavattuk társasházunk két legújabb szerzeményét a kőgrillt és a sörpadot. Sajnos mivel pont ezen a napon fordult borúsra és esősre az idő, így nem a fűben hanem a fedett kocsi beállóban kellett piknikezni. :-))
De kit érdekel? Már régóta terveztük, hogy végre együtt bulizzon a "ház", semmilyen rossz idő sem húzhatta keresztbe tervünket. Így is lett, volt nagy eszem-iszom, dínomdánom, zenebona, tánci-tánci és még sorolhatnám. És még egy pletyooo így a végére: nem csak mi leszünk babások a házban! Éljen-éljen-éljen ... hiszen "szinte" egy időben két szomszéd asszony is bejelentette, hogy kiválasztották a gólyájukat :-))))))
Szóval még alkalom is nyílt az ünneplésre, mindeközben Blancikánk fent aludt a szobájában és a bébiőr vigyázta álmát :-))