Kellemes Karácsonyi Ünnepeket ...

... és boldog új évet kívánunk a családunknak,
barátainknak, olvasóinknak!

És kívánunk még:
sok-sok puszit, szeretetet, békességet, ajándékokat, finom ételeket, együttlétet, ölelést ...

Óévzáró bejegyzésként szeretettel küldjük ezt a karácsonyi egyveleget a tavalyi ünnepünkről ...

Viszlát 2010-ben :-))))))))

Pelenkatorta készítés

A csöpp (és itt a csöpp kifejezés nem csak amolyan jelző, szó szerint aprócska, egy játékbaba, egy baby born) szomszédunknak Balázskának készítettem saját két kis kezemmel :-))))) ajándékot.

Szerettem volna egy kis csekélységgel örömet szerezni a szülőknek, így arra gondoltam, hogy egy csomag pelenka ajándékba mindig jól jön. Viszont az olyan snassz dolog, hogy csak úgy átviszek egy csomag pelenkát ... ráadásul noném, mert a pelenkás kontaktomtól Krisztitől vettem, aki esküszik, hogy jó minőség, újszülötteknek, koraszülötteknek kiváló és sokan viszik ... hát megvettem ... egyébként az a fajta vevő vagyok, akire mindent rá lehet sózni ha elég jó az illetékes elvtárs kereskedővénája; legutóbb a 100 pelenka mellé még 3 pár zoknit is vettem ... pedig nem akartam :-))

Szóval a tetemes pelenka készlet mellé választottunk egy aranyos plüss figurát (a kockásfülű nyulat :-)) ahogy mondják, ez a hab a tortán, vagy a marcipán dísz(???)
És a pelenkákat egyesével elkezdtem összegöngyölni és kötözni.
A torta végleges formájának összeállításában segédkezett Claudia, és egyetlen leányom Blanka, utóbbi a mindent elcsenek az asztalról módszert választotta pl: 5 méternyi színes szalaggal a nyakában járkált a lakásban ... remekül nézett ki mondhatom.

Szerintem remek ajándék lett, szívem-lelkem benne van :-)

Íme a mű:

Isten éltessen Nagypapa!

Szombaton a budai nagypapa születésnapját ünnepeltük egy igazán családias, jó hangulatú étteremben a Hármashatárhegyen. Keresztpapi volt olyan drága és meghívta a családot egy finom ebédre. Nagyon jól éreztük magunkat, Blanka pedig életében először ügyesen, okosan végig ülte etetőszékben (egy nyikk' nélkül!!!) az éttermi étkezést.
A rendelés leadása elég viccesre sikeredett, mert mondtam a pincérnek, hogy mit hozzon Blankának és a lelkére kötöttem, hogy ez legyen az első fogás amit az asztalunkhoz hoznak... értelemszerűen ne várják meg vele az előételt, levest satöbbit.
Erre elrohant és hozott Blankának egy kis rágcsit (kenyeret) amit ő egy jó nagy HAMM-al jutalmazott. Közben leadta Blanka rendelését is, szóval míg mindannyiunk étel és ital vágyát papírra vetette, már készen is volt Babó ebédje.
Kisgyermekes szülő révén nem is kell ecsetelnem, hogy rögtön szívembe zártam az éttermet, és kiérdemelte a BABABARÁT címet, mert bizony nálunk döntő fontosságú, ha a gyerek ennivalójára nem kell órákat várni.

Szóval szuper volt a hely, csodálatos a táj, nagyon jó levegőn voltunk (picit sétáltunk az ebéd és a desszert között), finomak voltak az ételek, de a legfontosabb, hogy újra együtt voltunk ... szerintem nagypapa is nagyon jól érezte magát, és megvolt elégedve a szülinapi ünneplésével, még egyszer Isten éltesse Őt!

Apás 2.

Az előző témát követve, de sokkal viccesebb formában jöjjön két videó apukákról és csemetéikről :-) Szerintem nagyon cukik :-)) milyen érdekes, hogy a legmókásabb dolgokat mindig az apukáktól tanulják a gyerekek :-)

Apás ...

Pár napja vettem észre és nem mondanám, hogy nem voltam féltékeny ... váltig állítottam, hogy az én lányom nem apás és nem anyás, mindkettő egyszerre ... de azt hiszem módosítanom kell az állításom, Blanka inkább apás, de egyértelműen az lesz később. Talán szembetűnőbb lenne az apafüggőség, ha apa nem lenne annyit távol, de ez van, valakinek pénzt is kell keresni ... :-)

Szóval, már jó ideje az a szokás nálunk, hogy reggel apa megy Blankáért a szobába, ha felébred. Ilyenkor áthozza a mi ágyunkba, hogy még hármasban összebújunk egy kicsit. Jól is esik a lelkünknek az összebújás ebben cudar időben, korán reggel, sötétben (meg úgy egyébként is) ilyenkor semmi másra nem is vágyunk csak egymásra ...

Blanka viszont mostanában, úgy érkezik meg apával a szülői ágyikóba, hogy szorosan egymáshoz bújnak, arcuk a másik arcán pihen, Blanka karjai apa nyakát körbe fonják ... még ilyet nem láttam. Először betudtam, hogy még álmos, fáradt ... de másnap már csak csodálkozás maradt, harmadnap pedig csak bambultam ki a fejemből és azt néztem mennyire szépek így együtt. Persze kicsit rossz volt, hogy én kimaradok ebből az idillből ... mert ez a meghitt ölelkezés, nem csak pár másodpercig tart hanem sok percen keresztül ... de nagyon jó így látni őket ... jót tesz a lelkemnek, hogy a gyerekem szemmel láthatóan szereti az apukáját (szüleit). Kell is ennél több?

Angyalkánk

Kétség sem fér hozzá, ebben az évben fantasztikus fejlődésen ment keresztül Blanka ... megtanult felülni, feltérdelni, felállni, csúszni, mászni, állni, járni ... növesztett 12 fogat, hatalmas szempillákat és csini frizurának való alapot :-)
Imádja a könyveket, a meséket, dalokat, a gyerekeket főleg ha nagyobbak. Játék szétpakolásban király, profi az értékes/fontos holmik elrejtésében/elcsenésében, szeret fürdeni, ugrálni az ágyon, vendégségbe, játszóházba járni ... főzőcskézni, építő kockázni, kutyázni. Kedvenc játéka az alvós Tigris, enélkül egy tapodtad sem megyünk, kedvenc mesefilmje Cuddlies és a Teletubbies, nevet a vicces történeteken, mániákus fogmosó-fun. Ez mondjuk nem is baj, mert ropifaló kisiparos :-)
Megtanult gagyarászni, néhány szót mondani és egyre ügyesebben megérteti magát velünk, megmutatja vagy odahozza amivel valami sürgős dolga támad, vagy ha segítség kell a használatában pl: itatójának a kupak leszedése. Mindent megért, és ha van kedve bármit meg is csinál ... de nem bazári majom így nem produkálja magát csak úgy.

Ma szerda van, nagyszülős nap, nincs velem, és úgy hiányzik, hogy majd megőrülök ... csodálkozom? hiszen napról napra jobban szeretem/szeretjük, Ő a mi igazi angyalkánk :-)))

Fejetetejére állt hétvége

Advent első vasárnapját leszámítva, egy nagyon izgis hétvégén vagyunk túl, nem kevés jövés menéssel.

Először is, a hétvége fénypontja, hogy legifjabb szomszédunk, Balázs Bendegúz 2050 grammal és 48 centivel, november 27-én pénteken meglátta a holdvilágot, este bújt ki :-))))

Nagyon izgulunk értük, mert a kiírt időpontnál hamarabb jött Balázska. De annyi baj legyen, szerencsére azt mondják, hogy teljesen egészségesek (anyukája is) aki, pedig bőszen próbál tejcsikét fejni. (Fura is volt ennyi idő után összeszedni ma este a gondolataimat, mikor felhívott azzal a kérdéssel: Hogyan kell használni ezt a fejőgépet? Nem tudok fejni!)
A legfontosabb, hogy az elején kitartás kell a bő tejmennyiség "kitermeléséhez", eléréséhez. Egy anyuka elszántsága félsiker! És nagyon örülök, hogy ez Ildinél meg van.

Nos ezúton is gratulálunk a szülőknek, kívánunk nagyon sok boldogságot. Balázskának jó egészséget, gondtalan gyermekkort és sok tejecskét!

Íme Blanka, legújabb kis barátja, 34 hetesen szerintem gyönyörű:

Szombaton reggel nem kevés izgalommal a gyomrunkban - előtte még telefonos összeköttetésben az újdonsült anyukával és az apukával fotót nézegettünk :-) - Claudiáékkal elugrottunk Vácra a váci csokizóba reggelizni, kávézni, csokifondüzni. Nagyon jó volt, bár én egy picit csalódtam, jobbra számítottam, talán azért, mert nagyon jóóó volt a beharangozója a helynek. :-))) A téma egész végig természetesen Balázska volt ... olyan hihetetlen hogy megszületett, alig fogtuk fel ... és persze a H1N1 ... ez már egy örök téma :-))
Úgy érezem kezdek megreccsenni, egyik nap ott tartok, hogy beoltatom magam, másnap pedig úgy döntök nem. Hmmm ... ha nem Blanka baba naplója lenne, leírnám esküszöm, hogy mim van már tele ezzel a témával ...

Vácról egyenest mentünk a nagymamáékhoz Budára, mert Blanka délután nagyszülőzött míg mi apával moziztunk egyet. Jaj, hát ez a mozizás egy külön postot érdemelne, mert egy tanulmány volt ... egy biztos a következő részt - Twilight - New Moont néztük - tuti, hogy valami embernemmegymoziba időpontban fogjuk nézni. Ugyanis a fél mozi tinikkel volt tele, Bálint mellett pedig egyfolytában izguló kislányok nyögtek fel amikor a főszereplő megjelent. De miért???? Én annyira szeretem ezt a sztorit, de ilyen körülmények között nézve ... háááát ... na mindegy ... nem részletezem. Mozizás után ezerrel haza Blankáért ... nagymamáék nagyon boldogak voltak, mert a héten már másodszor Blankázhattak :-)))
Azt mondták, nagyon jó gyerek volt, aranyos, vicces, dumás, aludt is ... szóval nem volt vele gond.

Vasárnap, voltunk még egy-két helyen, pici shopping satöbbi ... de siettünk haza, mert az adventi koszorúval szégyenszemre nem voltam még készen. Gyorsan összedobtam egy koszorút, amit este körbeültünk és együtt gyújtottunk meg. Nagyon szép volt, már mint a hangulat(!) olyan családias, meghitt, olyan jó, már régen voltunk együtt itthon, így ilyen formában, ilyen nyugisan ...

Sajnos jó minőségű képekkel ebben a postban nem tudok szolgálni, bocsesz ... :-))

Alvás, nem alvás és dumálás

Kb. 1 hete kezdődött ... nem is emlékszem pontosan hogyan, és mikor.
Csak azt vettük észre apával, hogy a gyerek tegnap sem és ma sem, nappal sem ... akart elaludni.

(Blankáról tudni kell, hogy nála nem volt gond az elalvással, egy nagy puszi, ölelés, és már tettem is be az ágyába, betakargattam, megsimogattam, jó éjszakát kívántam és már mentem is ki. )

Először betudtam a nagy jövés-menésnek, a hétvégi sok vendégnek, a nagyszülőzésnek, de itthon mi a baja? Itthon mi lehet a probléma? Aztán kitaláltam, hogy biztos az időjárás miatt van ez, egyik nap tavasz van, másnap tél. Szegényke szervezete össze van zavarodva. Aztán a fogára gyanakodtam, a 12-ik még nem tört át rendesen.

De az említett problémák általában csak az éjszakai alvását zavarták meg, most pedig a nappali alvás/fektetés is változott.
Érdekes módon, egyik napról a másikra kitolódott fél1-re úgy, hogy nem nyűgös közben, ez azért furcsa, mert kb. másfél héttel ezelőtt 11-kor már állva elaludt. Egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, mert így délután fél4-ig, azaz 3 órát egyhuzamban alszik, viszont este 8-kor letenni lehetetlen.
Sőt a héten volt egy este 10-kor alvás, nem kevés harc árán!

És akkor ott vannak azok a fincsi éjszakák. Ez is rapszodikus, mert 2 napig végig alussza az éjszakát, harmadnap felébred fél3-kor és nem hajlandó az ágyában maradni. Most már napok óta az a helyzet, hogy áthozom a hálóba hozzánk. De ez sem olyan egyszerű, mert itt csak sziesztázni képes, és azt is úgy, hogy apa kiköltözik egy órára a nappaliba ... Blanka érdekében ... nem tud Blanci köztünk még pihenni sem, mert szűk neki a hely vagy a fene sem tudja, egy biztos lerúgja mindkettőnk veséjét.
Majd mikor bealszik, vagy eléggé kifáradt a rúgkapálásában, fejen ugrálásban visszaviszem a szobájába. Előfordult, hogy ezt sem díjazta, sírt, vagy hümmögött, vagy csak egyszerűen elfogadta és elaludt. Furcsa amit csinál, velünk akar lenni, de nem tud ott aludni. Ha már túl vagyunk a hajnali gyermek oda-vissza szállításon, akkor onnantól van, hogy reggel fél9-ig is alszik. Ez szuper lenne, mert végre kezdi kitolni az alvás időt, de ilyen áron?

Szóval a fura alvását leszámítva továbbra is imádni való, be nem áll a szája, igaz még csak halandzsázik inkább, nagyon kevés szót mond, de sok szónak mondja az elejét. Én bebeszélem magamnak, hogy néha azt mondja amit hallani akarok. Már számomra az is előrelépés, hogy ha nyöszörög mert pl: enne valamit, akkor megkérdezem, hogy mi szeretnél? ne nyöszörögj mondjad, mert nem értem: És ekkor azt mondja HAMM. Szóval próbálom ösztönözni, hogy beszéljen. Aminek örülök, hogy azt a pár szót amit tud, azt helyesen és akkor használja amikor kell. Lehet, nem a legtökéletesebb módja a beszéltetésnek, de úgy látom Blankára nem lehet ráhúzni semmilyen klisét, teljesen másképp és később csinál mindent (nem fordult meg 4 hónaposan, nem jött a foga 6 hónaposan, nem járt 10 hónaposan, nem beszél 1 évesen ... stb. ) Egy biztos, a viselkedése mindenkinek szimpatikus, mert nagyon jó gyerek, szeretik mindenhol, ha jön hozzánk valaki mindig azt mondja, hogy milyen jó gyerek, hogy eljátszik, egy hangja sincs. Bárkire rátudnám bízni, mert mindenkit elfogad, jó evő, neki mindegy hogy almát szeletelek fel, vagy mandarint dugok a szájába. Vendégségben általában disztingválja magát és nem is hisztizik, ott Ő a ma született bárány.

A tegnap este nagygyűlést tartott a fürdőszoba állatainak, ebből egy kis szösszenet következik:

Frizura trend - 2009 :-)

Hajpánt, csattok, hátul copf




Elöl -hátul copf

Elöl a két pálmafa :-)

A frizurák nem tartósak, de nem adom fel :-)

Ünnepekre hangolódva ...

Őszintén szólva egyáltalán nem akartam még tudomást venni a karácsonyról, de egyszerűen nem lehet nem tudomást venni róla, minden utcasarkon díszbe öltöztetett üzletekkel, a karácsonyi ajándék ötletek széles választékával találkozol (csak legyen elég pénzed megvenni) ...

Félreértés ne essék, imádom a karácsonyt, a kedvenc ünnepem, csak ezt az ideje korán (október végén, november elején) elkezdődő őrültekházát utálom.
Ünnepek előtt közvetlen pedig nem szabad ilyen helyekre menni, mert az merénylet magunk ellen, mi tavaly csak 1 órára szaladtunk be az egyik üzletházba - még szopizott Blanka így időhöz voltunk nagyon követe - de szó szerint menekültünk. Egymást taposták az emberek, nem lehetett normálisan közlekedni ...
Idén Blankával nem is megyünk ilyen helyre, és nagyon leredukáljuk az ajándékvásárlás mennyiségét is. A terv, hogy előre megbeszéljük kinek, mit?! Így persze nem lesz olyan meglepetés, de sokkal egyszerűbb mindenkinek. Arra se időnk, se energiánk hogy órákig kóvályogjunk azon agyalva, hogy XY mit kapjon?

Nos, ma lapozgattam a naptáramat, és bizony elcsodálkoztam, hogy jövőhéten Advent.

Hűha, gondoltam magamban, akkor ha akarom, ha nem, azért ideje lenne egy kicsit összeszednem magam, átgondolni hogy is legyen: menü, sütés, lakás díszítés, mikor, kinél és hol leszünk, ki, mit kap ... stb.
Mint említettem karácsony a kedvenc ünnepem, de leginkább a készülődés részét élvezem, olyan jó látni apa arcát, mikor haza jön a munkából és látja, hogy kint vannak a karácsonyi fények, új terítő az asztalon, gyertyák ... stb.
Szeretem ennek az ünnepnek az illatát, és azt hogy kézzelfoghatóvá válik az a kifejezés, hogy az otthon melege ... és persze azt, hogy végre együtt van a család, kicsit megpihenhetünk, nem kell pár napig rohanni, dolgozni.

Szóval azon agyaltam, hogyan is kezdjek hozzá, hogyan hangolódjak?

Aztán jött egy isteni szikra, hogy van ám egy finom és bevált mézeskalács receptem, és úgy is azon törtem a fejem, hogy valami kézműves délutánt kellene egyik nap szervezni Blankámnak, hát akkor a héten megsütjük a mézeskalácsot együtt. (ennek a sütinek jót tesz ha áll)
Blanci úgy is szeret "főzni", most ez az abszolút kedvenc játék ... ez meg amolyan főzés és biogyurmázás egyben, hiszen ha "besegít" és esetleg belenyal a tésztába ettől azért nem lesz semmi baja. Másfelől remek karácsonyi ajándék ötlet, bár itt most minden titkomat nem fedném fel, mert az egész család olvassa naplónkat, és akkor bizony lelepleződnénk :-)

A másik terv, ez pedig már jövőhétre, hogy az adventi koszorút elkészítem. Van egy csomó gyönyörűséges díszítőkellékem csak az alapot kell megvenni és 4 db szép gyertyát, időm van és most úgy érzem kedvem is van hozzá.

Szeretném, ha Blankának a szeretet ünnepe ugyanolyan fontos lenne mint nekünk volt gyerekkorunkban. Nálunk ez amolyan családi hagyomány, mi mindig együtt díszítettük fel a lakást, készítettük a koszorúkat, és az ünnepből mindenki kivette a részét. Sok embertől hallottam már, hogy nem állítanak fát, mert minek? Vagy november közepén megajándékozzák egymást egy könyvvel, aztán ennyi volt december 24-e. Ez számomra annyira kiábrándító, hogy az valami hihetetlen. Nálunk ilyen biztos, hogy nem lesz, mert egy kisgyerekes család vagyunk, ahol a Jézuskát mindig nagyon fogjuk várni, énekelni fogunk a fának és fontos lesz az ünnepi vacsora közös elfogyasztása, az együtt töltött este.

Szóval most, hogy vannak apró tervek, tennivalók az ünnepi készületekhez már sokkal több kedvem van :-))

Nagyszülős szerda - Iciri-piciri táncház

Tegnap NAGYSZÜLŐS szerda volt, így reggel apa Blankával útilaput kötött a talpára és Buda felé vette az irányt.
A nagyszülők izgalommal várják mindig Blancit és igyekeznek a kedvében járni, sok közös játékkal, finom hamikkal, ketten lesik minden óhaját. Hát nem királyság?
Nekem már ennyi is elég lenne a boldogsághoz, de a nagymama kitalálta, hogy ha minden héten megy Blanka akkor a Böszörményi úton található Iciri-piciri táncházba elfogják vinni.
Én persze amennyire örültem az ötletnek, annyira aggódtam, hogy minden rendben menjen.

Asszem mondanom sem kell, hogy aggodalmam fölösleges volt, Blanka nagyon élvezte a táncházat, tetszett neki a zene, a tánc, a tapsikolás, a gyerekek ... pedig mindenki vadidegen volt, pl: a földön ülő ismeretlen anyuka ölébe még bele is ült :-O (honnan veszi ezt a közvetlenséget? biztos az apjától, mert én egyáltalán nem vagyok ilyen ... :-)

Azt mondta az iciri-piciri néptáncot tartó hölgy a nagymamának, látszik Blankán, hogy tetszik neki, ezért érdemes lenne rendszeresen vinni. Szerintem szuper lenne!

Este, mikor hazajöttek, úgy örültem Babónak, minta ezer éve nem láttam volna ... a nagypapa által készített videó felvételeket megnézve pedig olyan görcs volt a torkomban, hogy nem bírtam ki sírás nélkül. Annyira boldog voltam, hogy jól érezte magát, de a szívem szakadt meg, hogy nem voltam vele.
Hihetetlen nehéz elengednem, nem hittem volna ... pedig Clauval a tegnapot ismét nagyon csajos programmal ütöttük agyon, jól éreztem magam, kizökkenve a mókuskerékből ...

Még is fura érzés, ezt még meg kell tanulnom kezelni. Szeretném és vágyom is az egyedüllétre, szabadságra ... de amint ki teszi a lábát a gyerekem az ajtón, nincs velem, olyan aggódás tör ki rajtam, hogy hosszú percekig próbálom nyugtatni magam.

Ugyanez a fura gyomortáji érzés kerülgetett mikor anyum vitte le egy napra. Ilyenkor kb. 10 percig mondogatom magamnak: ne izgulj, nem lesz semmi baja; más is megtudja etetni, itatni, ők is neveltek már föl x gyereket ... stb. mindig úgy érzem, hogy rajtam kívül nincs ember aki értené Blankát.

Soha nem értettem a túl féltő/féltékeny anyukákat/apukákat, most már kezdem kapiskálni, milyen lehet mikor a fiad/lányod egyszer csak hazaállít egy párral az oldalán, vagy kirepül a családi fészekből, távoli országba költözik, vagy csak az ország másik végébe fog suliba járni ...

Apa már célozgatott egyszer-kétszer, hogy ide ilyen bugris EMO-s kiscsávó be nem teszi a lábát /értsd: ne udvaroljon neki senki! :-)) Én meg mondtam, hogy jaj apa, majd lesz más hülye stílus/divat ... satöbbi amiért izgulhatunk és idegeskedhetünk.

Hát jól elkanyarodtam ... megint ... summa summárum, nem szeretnék féltékeny/önző/túl féltő szülő lenni, szerintem nem is vagyok, mint ahogy nem vagyok féltékeny társ sem ... számomra az a legfontosabb, hogy a gyerekem és a férjem boldog legyen, és ha nélkülem töltenek el egy napot akkor görcsölés/lelkiismeret furdalás nélkül érezzék jól magukat, és ne azon rágódva, hogy vajon most anya mit szól, mit érez, mit csinál ... stb.

Egyébként visszakanyarodva a táncra, Blanka rendkívül tehetséges, első alkalommal forgott, tapsolt, riszált és még dobbantott is a lábával, ja és ő volt a legkisebb a csoportban :-)) Csak a következő alkalomra ne felejtsek el szoknyát is csomagolni neki, mert volt olyan feladat, hogy rázni/libbenteni kellett a szoknyát, és sejthetjük, hogy nadrágban lehetetlen abszolválni ezt a projektet :-)

Tropicarium

Hétvégén Tropicariumban járt a család apraja-nagyja. Keresztapa meghívta az egész családot. Hát nem aranyos? :-)
Remekül éreztük magunkat, sok halat, cápát, ráját, bogarakat, kígyókat, madarakat csodálhattunk meg. Ja és krokodilt :-))) Volt még egy kis állatsimogató, ott a tengerimalacokat lehetett simizni, persze csak akkor ha közel jöttek. Bent nagyon meleg és párás volt a levegő aki ellátogat ide, ne öltözzön "vastagon" :-), és a ruhatárba nyugodtan hagyja ott a kabátját, mert én egy pulcsiban is úgy izzadtam. Ám ez mit sem vont le az állatok sokszínűségéből, meglepő de volt mit nézni.
Ami számunkra érdekesség, hogy nyáron az állatkertet Blanka egyáltalán nem élvezte (mi sem). Most pedig mindent nagyon figyelt ... úgy látszik ennyit fejlődött félév alatt.
Ami klassz a helyben, hogy babakocsival is lehet közlekedni, az elején így tettünk, de később kivettük Blancit, Ő meg jól kihasználta és élvezte, hogy a fél család szalad utána :-)

A képek, nem lettek tűélesek, mert vakuzni nem volt szabad, és ezt apa mindig betartja! :-)

Csodálatos állatvilág:

A cápák, ráják, halacskák:

MI:

Milyen nyelven beszél?

Borsó meg a héja

Büszke vagyok Melire :-)

Most megint kicsit OFF leszek! :-)))

Keresztfiúnk (Samunak) mamája Melinda már lassan olyan mint egy celeb :-))) Mindig valami tévéműsorban, újságban szerepel. És én olyan büszke vagyok rá. :-)) Olyan ügyes, tehetséges és mindezt két pici fiú mellett. Általa már el hiszem, hogy összeegyeztethető a karrier és az anyaság ... bár ehhez kell egy jó férj, család! :-)

A legújabb riportfilmje:
http://blog.otherside.hu/?p=1352

Mi pedig elmondhatjuk, hogy ha a fenekünk nem is ... de a lakásunk a munkája révén, már volt címlapon :-))
http://blog.otherside.hu/?p=38/#more

Veszélyesen élek :-)

Nem csak bele mászni szeretek mindenbe, hanem egyenesen izgalommal tölt el a veszélyes magasság :-) felmászni különféle berendezési tárgyakra, az ám a muri :-) Anyukám a kevésbé hajmeresztőket le is fotózza; arról sajnos képpel nem tudok szolgálni milyen mikor felmászom a fürdőkádunk ülőkéjére, tv-állványra a puffról, vagy az etetőszékből az ebédlőasztalra :-)

Se eleje, se vége ...

Az elmúlt héten írói válságba kerültem :-)) lenne miről írni, de annyira nincs kedvem hozzálátni ... mielőtt neki esem a laptopnak, általában egy porszívózás, vagy teregetés közben átgondolom, hogy miről is ... és hogyan írnék ...
Észrevettem, hogy nem csak kedvem nincs, de nem állnak össze a szavak, ahogy szeretném. Ezért nem is erőltettem a dolgot ...

Blankával az elmúlt 1 hétben amúgy sem történt olyan sok minden, a 11. és a 12. fogát várja (nagyon), szerintem napok kérdése, hogy áttörjenek. Az éjszakák úgy ahogy jók, persze megébred és mennem kell, akár többször is, de mostanában legalább visszarakható az ágyába. Ez nagy szó!

Újabb SZÓval bővült a szótára, amikor eszik hangosan mondja, hogy HAMM (apa tanította neki kb. 1 perc alatt, szóval most már 1000%, hogy ha akarna beszélne, de csak azt mondja ami tetszik neki), de most már akkor is ezt mondja, mikor eteti kutyát. Pl. ma reggel, egy falatot harapott a pogácsából majd Kami kutyának is odatartotta, és egy-egy harapás között hatalmas HAMM-okat mondott :-) Én pedig rászóltam, hogy ezt nem szabad. Hmmm, pedig legszívesebben levideóztam volna, mert mindkettő olyan cuki volt. Hiába, Kami kutya és Blanka imádják egymást, nagyon jó barátok :-)

Aztán múlthéten 6-osban voltunk játszóházban Mayával-Bettyóval és Claudiával-Danival, de jóóóóóóó volt. Sajnos most képpel nem tudok szolgálni; de nem rég írt egy postot Bettyó barátném róla, és remélem fórumos sorstársaim elolvassák, mert éppen arra akarom rávenni őket, hogy itt legyen a következő babatali :-)) Isteni egy játszóház, szerintem persze :-)) Ezért reménykedem, hogy a baba-mama találkozót is sikerül itt megszervezni, és akkor végre a picurokkal és az anyucikkal újra együtt lehetünk. Húúúú már milyen régen nem láttuk egymást. Legutóbb még mindenki bébihordozóban hozta a csöppségét, és egymásnak adták a kilincset a szoptatós szobán az anyucik. Kivétel persze mi voltunk, mert Blanka akkor is demo volt, elindulástól hazaérkezésig, végig aludta a találkozót. Oh ... régi szép idők :-)) abban biztos leszek, hogy ez már nem így lesz, valószínűleg az összes lurkó a fejünkön fog ugrálni ...

Jaj, gondolataim is össze-vissza ugrálnak ... aztán van még egy fontos mérföldkő nálunk, de ez inkább azt hiszem nálam. Elhatároztam magam! 2 hete megbeszéltük a nagyszülőkkel - akik már régóta szerették volna (értsd: rágták a fülem), csak én nem voltam képes megtenni az első lépést - hogy kinevezünk végre egy napot ami csak az övék. Vagyis Blankázhatnak reggeltől estig.
Nos ez a nap a SZERDA, és holnap lesz az első, amikor Blanka nagymamázni-nagypapázni fog, és innentől kezdve minden szerdán babanap náluk vagy nevezzem ovinak ? :-) Nekem pedig egy 12 órás szabadságom lesz, apa viszi el Blankát munkába menet, így reggel 7-től este 7-ig nem látom Babót.
Annyira furcsa, hogy végre rászántam magam erre, mert hosszú idő volt, mire levetkőztem az előítéletemet, hogy nem szimpatikus, ha valaki a nagymamára bízza a gyereket. Persze tudom nem ezzel van a gond, hanem a túlzott lepasszolással. Valahogy ettől mindig kiakadtam ...
Szóval, végre kimondtam, odaadom és rendszeresen, vagyis minden héten 1x a nagyszülőké Blanka. Görcs mindig lesz bennem, mert ugye csak akkor érzem Őt biztonságban ha velem van, pedig a nagymamáék százszor jobban vigyáznak rá, és már sokszor volt velük. És tudom Blanka szeret ott lenni, jól fogja érezni magát, csak ez a rendszeresség zavart, hogy én is olyan leszek mint azok akik ... de időközben, hogy "anya lettem szőröstől bőröstől" tudom, hogy ez egy nagy marhaság, mert igen is szüksége van minden anyukának szabadságra és feltöltődésre!
És én már minden picibabás ismerősömnek ezt mondom, hagyni kell, hogy segítsenek. Nem kell mártírkodni, hogy majd én mindent megtudok oldani egyedül. Ha újra kezdeném, többször engedném, hogy segítsenek ... Nem szabad nemet mondani, mert az ember olyan fásult lesz egy idő után ... nekem ez nagyon nehéz volt, mert világéletemben önálló voltam, mindent magam intéztem, ezért nem is várok segítséget, és nem is tudok segítséget kérni. De azért kezdek változni és ennek én magam is nagyon örülök.

Kezdek visszatalálni önmagamhoz, ami nagyon jó (pl. másfél év kihagyás után, sorra falom a könyveket nem voltam képes már régóta olvasni, mert amint letettem a fejem a párnára már aludtam, végre ez is elmúlt így a Twilight-saga 3 kötetét pár hét alatt elpusztítottam, és most sorra veszem a többi, már régóta az éjjeli szekrényen porosodó, regényeket is) ... arról pedig ne is beszéljek, hogy milyen izgalommal tölt el, hogy végre lesz egy szabadnapom a héten, és hogy ezt jól "megünnepeljük" Clauval, az első 2 hétben csak szépítkezni fogunk :-)) Ő rá egyáltalán, rám persze annál inkább rám fér, mert lassan 5 centis hajlenövéssel élek :-) Szóval köszönöm neki, hogy ő mindig próbál kirángatni a melankóliámból.

A másik nagy öröm nekem, hogy lassan benépesül a ház újabb kisbabákkal, idáig csak én voltam itthon picibabával - ez is olyan rossz volt - mert mi vagyunk az egyedüli kis gyerekesek. De az ünnepekre talán megérkezik hozzánk Balázs Bendegúz akiért most nagyon izgulunk, hiszen az anyukája rosszul lett múlt héten, és be kellett feküdnie a kórházba. Remélem minél hamarabb hazajönnek. A közvetlen szomszédok, Tündiék pedig márciusra várják a kis Mátét. Fiús baby boom :-))
Jaj már alig várom, hogy újszülöttet tarthassak a kezemben, és jó nagy cuppantóst adjak a pici lábukra :-))

Huuu ennyit az írói válságomról, megállás nélkül ütöm-verem a klaviatúrát, mert Blanka éppen reggelizik (értsd: ropit eszik ropival, mert most csak ez kell neki, én meg nem győzöm a sótól megszabadítani a ropi szálakat, és ha nem adok neki, hosszasan nyöszörög a konyhapultnak, hogy na mi lesz nem látod, hogy elfogyott!!!)

Utolsó bekezdésként, említést kell tennem a barátainkról - Meli, Atti, Brúnó és a keresztfiunk Samuci. Itt voltak szombaton, az már szerintem szót sem érdemel, hogy 5 perc alatt a feje tetején volt az egész lakás, és adtunk a szomszédoknak a gyerekzsivajból ... ne csak nekünk legyen jóóóó :-))
De én, hogy imádom ezt a két rosszcsont krapekot. Brúnó egyenesen a legszebb 5 éves fiú címért pályázhatna másfél centis szempilláit úgy tudja lesütni mikor puszit adok neki, hogy jaaaaaaaaaj ... mi lesz ebből a fiúból? Az tuti, hogy a lányok szétszedik később.

Úgy látom Blanka lesz az első nevező erre a tettre, már megint rajta lógott, vagyis ráfeküdt :-))), aminek az lett a vége, hogy véletlenül fejre esett, mert lecsúszott Brúnó hasáról ... és még szegény Brúnó állt büntiben, pedig igazából Blanci volt a bűnös :-)) Brúnó persze megijedt, hogy mi is megijedtünk, mert azért Blanka hiába a szőnyegen végezte egy icuri-picurit koppant ... de mintha mi sem történt volna egy könnycsepp sem hagyta el a szemét, sőt egy hang sem a száját.
Samu ... hát ő meg egy egyéniség, és mindig mosolyog, ha ránézek csak jó kedvem lesz. Ha pedig sír, vigyázni kell, hogy a denevérek be ne tévedjenek :-))) Na az utóbbi vendégeskedésről tudok szolgálni pár fotóval.

A koppanás előtti idill:

Blankázás

Olyan jó volt ez a hosszú hétvége ... együtt hármasban ... végre egészségesen ... újra fejest ugorva az életbe :-) A pénteki nap kirándulós volt, a szombat vásárolgatós, vasárnap pedig ünneplős. Blankám névnapját a budai nagyiéknál tartottuk, velünk voltak a keresztszülei és anyum is.
Babó eszméletlen sok ajándékkal gazdagodott és szemlátomást mindennek nagyon örült!!!:-))


Domonyvölgy: Annyira nyugis hely, és milyen tiszta a levegő ... Blanka 2 órán keresztül aludt a babakocsiban. Miután kisétáltuk magunkat életem legrosszabb hamburgerét ettem a strand felett álló csárda teraszán :-)) de még soha nem esett jól, ilyen rossz étel :-))

Blanka névnap: Babó nevében mindenkinek szeretnénk megköszönni az sms-eket, a telefonhívásokat, a családtól kapott sok szép ajándékot, nagyszülőknek a finom ebédet és a szép napot!

Kencefice

Én is grafikus leszek, mint apucika:

"Ebadta kölke"

Sok minden nem történt velünk az elmúlt 1 hétben, egyszerűen nem tudunk úrrá lenni az influenzán. Legalábbis apa 1 hete - hőemelkedéssel vagy néha annál többel - küzd. (Ma reggel eljutottunk arra pontra, hogy belátta meg kell látogatni a háziorvost munka után!)

Mi - Blanci és én - már viszonylag jobban vagyunk, igaz a fejem - és ezzel apa is így van - nem igazán akar kitisztulni. Blankánál volt egy hőemelkedéses visszaesés pénteken, de csak 1 napos volt, azóta sincs semmi baja kivételt képez ez alól: az orrfolyás, ami már nem akut, és az a bizonyos péntek éjszakai alvás, vagy inkább nem alvás.

Előjáróban elmondanám, hogy átálltunk a nappali egy alvásra. Hurrááááá!!!! Hogy ez milyen Isteni :-), igaz kicsit fárasztó volt az elején. (Főleg Blankának aki nem mindig bírta és egyszerűen elaludt a kanapén. kép lent) De ennyire kiszámítható nappalaink még nem voltak. Igazából 12-ig kell valahogy kihúzni (+, - félóra), de most már ez sem olyan vészes mint az elején, ekkor ebédelünk egy kicsit. És itt a lényeg a kicsi szón van, mert mivel extra fáradt nem eszi meg az egész ebédet, ez a módi furcsa volt az ő evési szokásaiból kiindulva. Most már egyáltalán nem bánom, 5-6 kanál főzelék után, irány az ágy. Kerek 3 óra alvás után pedig megeszi a maradék ebédet. Nekem így is jó :-))

Nos akkor az a péntek éjjel: Hát nem is tudom hol kezdjem :-)) először is senkinek sem kívánom azt az éjjelt ... a másnap reggel viszont igazi rémálom volt, úgy éreztem magam mit akit egész éjjel ütöttek.

Igazából már megszoktam, hogy este 11 körül néha megébred Blanka, ilyenkor azonnal ott vagyok - nálunk nem divat sírni hagyni a gyereket, hiába nem velünk alszik, a nyekkenését is meghallom. Azonnal szaladok, látom ül az ágyban, nyekereg.
Ki kell vennem, magamhoz ölelnem, dédelgetnem, ringatnom, kicsit megitatom, bekenem az ínyét ... stb. És már tehetem vissza az ágyába. Igazából szinte alszik míg ezt a rituálét végig csinálom. Talán ezért sem teher az éjszaka középén ugrani.
Ám most nem csak 1x fordult elő, hanem 11x. Kezdődött éjjel11-kor, majd mentem, fél12-kor, majd éjféltől-2-ig járkáltam a szobája és a mi szobánk között. Minden létező fegyvert bevetettem, de nem ment. Kettőtől az ágyunkban aludt ... hahaha, ha aludt volna, de még csak nem is imitálta. Konkrétan ebben a pár órában tökéletesen tovatűnt az álom a szeméből, sőt énekelt, megállás nélkül beszélt, járkált a fejünkön. Mi persze úgy tettünk mintha aludnánk, mintha nem érdekelne minket, hogy lássa milyen késő van, éjszaka van, sötét van ... stb. Ám ez nem vált be. Elmondtam neki, hogy mindenki fáradt, alszik, alszanak a játékai, Kamilla kutya, a szomszédok még az erkélyajtóba is kiálltam vele, hogy megnézze milyen korom sötét éjszaka van. De semmi sem hatott. Persze akkor már untuk az előadását. Esélytelen volt a köztünk való alvás, nem is tud, fél éves kora óta nem képes rá. Nem tudjuk miért? Pedig picinek még szoptattam úgy, hogy közöttünk aludt (fekve szopiztattam). Szóval a sok kötődéssel kapcsolatos nevelési tanács, miszerint magunk mellett altassuk a gyereket satöbbi ... nálunk nem állja meg a helyét, litániákat tudnék mesélni róla, hogy az a 6 napos újszülött (értsd: Blanka) aki éppen, hogy hazakerült a kórházból nem volt hajlandó elaludni a szülei mellett, pedig én a kórházban "megszokott" közelség, tapasztalatlanság miatt jobban örültem volna, ha ott alszik mellettem. Ezzel szemben, amit betettük az ágyába egy szó nélkül aludt ... én mindent megtettem ... de el kell fogadnom, vannak ilyen gyerekek is.
Visszakanyarodva a pénteki vagy is már szombat hajnali különszámához; ha se az ágyában, se köztünk nem megy az elalvás, akkor jöjjön a nappali, vagyis a kanapé. Mert egy ilyen kicsi gyereknek hajnali fél3-kor aludni kell! Oda feküdtem mellé, összebújtunk, persze átölelni nem lehet, csak azt szereti, ha a combom az ő lába alatt van, mert akkor van mit rugdosni. :-)) Közben beszélgetett, énekelt, hümmögött hangosan, néha felült mászkált az ágyon, piszkálta a szemem (akarom mondani majdnem kinyomta) Így valahogy, nehezen de elaludt. Fél4 után vittem be a szobájába, és tettem be az ágyába. Egy percet sem aludtam aznap éjjel, én naiv azt hittem, majd legalább reggel tovább alszik, de negyed9-kor már kuvikolt.

Viszont ezt a remek éjszakázást azóta sem ismételte, hála az égnek...

A nappalok sem olyan egyszerűek mostanában, nagyon zsivány lett Bogyóka, alig lehet vele bírni. A wc-be dobálja a játékait, vagy a cipőjét. Mindig mindent kipakol-lepakol, kitapasztalta, hogy melyek azok a fiókok amiket nem szabad, bár kitud húzni, mert nem gyerekzáras, ami viszont gyerekzáras, azzal már nem is próbálkozik. Minek ugyebár? :-)) Mindenbe belemászik, az etetőszék zsákjába, a dobozokba, puff aljába (vajon kitől örökölte??? kép lent) ... Bár tudom, ez nem rosszaság, de betegen elviselni azért nehezebb :-(( Kicsit egyébként is nyűgösebb vagyok a megszokottnál, türelmetlenebb és mindig azokat bántom meg akiket a legjobban szeretek.
Akinek az utolsó mondat szól, az tudja miről beszélek!

Blanka a "nappal 1x alszunk" korszak kezdetén:

A mindenbe belemászó gyerek, anyja lánya:

Így buliznak a 2 évesek ... és a kisebbek

Csiribiri foglalkozás volt Maya egyik szülinapi ajándéka, nagyon klassz volt, igaz mi (Blanka és én) még véletlenül sem azt csináltuk, amit kellett volna :-)) Nem ér nevetni!

Mayának szeretettel ...

Ezt a postot Mayának ajánljuk :-)

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Maya barátnőnknek, aki ma ünnepli 2. születésnapját.
Hihetetlen, hogy ez a kis picurka baba, már milyen nagy lány lett. Igaza van a nagymamáéknak, hogy az időmúlását leginkább a gyerekeink fejlődésén/növekedésén követhetjük nyomon. Így vagyok ezzel, ha Blankámra nézek és ha barátaink gyerekeit figyelem.

És akkor egy kis nosztalgiázás :-))

Mayával, 2007 novemberében akkor 1 hónapos volt :-))
(Blanka iciripiciri szíve, pedig ott dobogott az én szívem alatt)

Az első szülinapján, 2008-ban (Blankám 3 hónapos):

Maya második szülinapi zsúrjára szombaton voltunk hivatalosak, és nagyon jól éreztük magunkat, a gyerkőcök édesek voltak, mint mindig. Blankám igaz nem volt a toppon, mert még lappangott benne a csütörtöki oltás ... de azért elég jól viselkedett. De inkább beszéljenek a képek helyettem, mi pedig köszönjük, hogy ismét részesei lehettünk Maya ünnepének :-)))

Oltás után, másnaposan

Blanka kidőlt a tegnapi oltástól, szó szerint. Reggel picit meleg volt a homloka, van egy kis hőemelkedése. Szívni is kell az orrát. De jó a kedve, aranyos, nevetgélős, ágyon ugrálós ... mint mindig. Adagolom belé a Sinupret cseppet és a Cebion cseppeket.
Viszont még jóval 10 órai előtt fura dolgot csinált: állt a járóka mellett és nyekergett, hogy beakar jutni. Az a helyzet, hogy csak nosztalgiából áll még nálunk a járóka, na jó reggel míg össze szedjük magunkat, egy kicsit ott játszik Blanci. Szóval furcsálltam, hogy bekéredzkedik, de beültettem a járókába. Az ott felejtett cumi és a tigris kellett neki. Kb. 2 perc sem telt el - míg a pizsimet "otthonkára" váltottam :-)) - ez a látvány fogadott:

Restancia

Íme az elmaradt játszóházi fotók, Mayával töltött délutánról.
... és még egy nagyon fontos dolog: Nagyon Boldog Szülinapot kívánunk
Maya anyunak, Bettyónak. :-))

És egy pár fotó a 15 hónapos leányzóról :-)

15 hónapos státusz

A 15. hófordulónk - kedden - jó hangulatban telt, igazi csajos/játszós délutáni progival. Mayával és anyukájával elmentünk, a Dunakeszin nem régen nyílt játszóházba. Szerintem nagyon jól érezték magukat a csajok; úgy terveztük, hogy 6-ig maradunk, de még ráhúztunk egy kicsit, mert a végére jöttek csak igazán bele a játékba a lányok. (értsd: Maya és Bettyó :-))))))
Blankám is nagyon jól érezte magát, bár ő az a gyerek, akinek még nem kell sok a boldogsághoz :-)) egy rakás labda közt képes lenne órákig ellenni. Ezért neki muszáj volt megmutatni a többi játékot is ... :-))) A végére egészen önálló lett és jött ment a labdák, a játékok között egyedül. /képekkel majd később szolgálunk/

Hazafelé a kocsiban nagy volt a csönd hátul, rendesen kiütötték magukat a lányok, Blanka be is aludt, de ez nem nagy szám mostanában, hiszen próbálunk átállni a nappali 1 alvásra, és ettől a délutánok kicsit fáradtabbak. Az egy alvás kevés, a kettő sok! Nagyon nehéz ez, nem gondoltam volna!

Tegnap már annyira KO volt délután, hogy egyszerűen elviselhetetlen volt a viselkedése. Már alig vártam, hogy apa hazaérjen, és "friss idegekkel" foglalkozzon vele. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni, mert semmi sem volt jó. Ha abba hagytam a főzést és megölelgettem, leültünk a kupi kellős közepére akkor megnyugodott egy picit, de már ment is tovább. Fura ez az állapot, mert kellek is neki, meg nem is. Ha állok a konyhában és főzök, tol el a konyhaszekrénytől, és beáll "közénk" azt akarja, hogy vele foglalkozzak. Ha leülök vele játszani, nem is érdeklem. Ha énekelek neki, nem is néz rám, mással játszik. Önállóan akar játszani, de azért legyek mindig ott kéznél mellette. Talán picit kezd anyásabb lenni, de nem egy anyafüggő gyerek. Nála pont az az érdekes, hogy szó szerint ÖNÁLLÓ!

Ma igyekeztünk időben összekapni magunkat, mert reggel 8-ra jelenésünk volt a doktornéninél és a védőnőnél. 15 hós oltásra és méretkezni mentünk. Védőnő késett, így előbb az oltást adattuk be Blancinak. Kettőt kapott, a kötelezőt és a prevenart. Nagyon cuki volt, végig jól viselkedett, dumált, csak a szúri végén sírt ... a doktornő és az asszisztens is úgy megdajkálta, még puszit is kapott a karjára. Nagyon tetszik nekik Blanka, mondták is, hogy szemmel látható, hogy nincs baj az étvágyával és milyen szép formás "kölök" :-)) (nekünk is bejön ami azt illeti)

Aztán már szaladtunk is a védőnőhöz, aki oltás után pikk-pakk lemérte mindenhol, ahhoz képest, hogy előtte "csúnya tűkkel kínozták" :-) elég jól viselkedett, csak egy kis nyekergés volt, de az is a fekve pelenkázás miatt. (úgy utálja a pelenkázást :-)

Nos, a következő méretekkel rendelkezik Blanka babó:

Súly: 9400 gramm, magasság: 77 cm, fejkörfogat: 45 cm, cicibőség: 46 cm :-)) 8 fog + 4 db hatalmas dudor hátul a szájban :-))

Rólunk, zanzásítva

Elég régóta nem írtam egy sort sem, nem azért, mert nincs miről, egyszerűen nincs időm. Az elmúlt hét is bővelkedett tennivalókban, programokban (pl: grillparty a házunk lakóival /minek vége az lett, hogy kihívták ránk a rendőröket, mert hangosak voltunk ... no comment/, Samuci és Brúnó kisbarátaink látogatása Diósdon, nagymamás-nagypapás-keresztpapás vasárnap ... stb) de most nem ezekről fogok írni.

Itt az újabb hét ... már előre nyavalyogtunk apával, hogy jaj annyi dolgunk lesz.
Bár inkább csak neki, mert ősz beköszöntével mindig nagyon sok a munkája. Hál'Istennek! Még csak október 5-ét írunk, de már a karácsonyi kampányon dolgozik. Nekem pedig megjött az újabb elszámolás adag a karácsonyi bevásárló őrület időszakában megjelenő filmekről (mióta Blanci van itthon dolgozom). Neki kéne állnom megcsinálni, de Blanka ma kerek 55 percet aludt, és az ilyen munkáknak csak úgy tudok neki ülni, ha nyugi van. Bár ahogy most hallgatózom, végre elaludt. :-)

Szóval a mai nap nem állt másból mint mosásból, mosogatásból. :-)) Micsoda háziasszony vagyok. :-) Nem olyan rég azon nevettünk - imádott szomszédasszonyomból mára már egyik legjobb barátnőmmé lett - Claudiával, hogy hazaszaladt a munkából beindított egy mosást, meg a mosogatógépet és most itt van nálam és kávézik, erre én: hát akkor most házimunkát végzel, nem?
Ám visszakanyarodva az asszonyi teendőkhöz, főzni mit és mikor fogok fogalmam sincs??? Nem tudom, csak engem súlyt ez a teljes ihlettelenség? Szinte meg kell erőszakolnom magam, hogy kitaláljam az éppen aktuálisan készítendő est-ebédet. Tudom furcsán hangzik, de sok más asszonytársammal ellentétben, 4-5 körül állok neki főzni. Azért, hogy apát friss és meleg étel várja, és nem utolsó sorban, másnapra ne legyen rémes az állaga, hiszen ő azt eszi ebédre amit itthonról visz. Buzgón nézegetem a főzősblogokat, de sajnos nem igazán találok a szánk ízének valót. (Ha valaki tud olaszos, főleg tésztás, nem teljesen vega, könnyű ételeket - itt a könnyű alatt az elkészítést értem, és az alapanyagok beszerzése se legyen egy kalandtúra - felvonultató oldalt az ne kíméljen)

Na de csapongó gondolataimat kissé ráncba szedve a lényeg: holnap 15 hónapos lesz Blanka és bizony eljött az újabb orvos, védőnő látogatás ideje. Ettől még nem is nagyon félek, de attól már igen, hogy oly sok idő után egy újabb oltást fogunk kapni. Vagyis pontosítok, egyszerre kettőt. Blanka idáig nagyon jól tűrte az oltásokkal járó kellemetlenségeket, egy kis hőemelkedésen kívül nem volt semmi problémánk. Remélem most sem lesz.
Telefonon egyeztettem a doki néni asszisztensével és a védőnővel, hogy mikorra menjünk hiszen apának sietni kell tovább, vár rá a munka és persze pont csütörtökre jönnek hozzá ügyfelek. :-S

Kivételesen, doki néni asszisztense jobb lábbal kelt reggel, mert kedves volt. Általában mindig úgy beszél telefonon velem, mintha azt kérném tőle, hogy rendelési időn túl egy órát még várjanak ránk :-)) most is elmondta nyomatékosan, hogy minél hamarabb menjünk, mert 10 óra után elszabadul a pokol :-))))) Ezen a megjegyzésén jót kuncogtam magamban, nem is értem, mire ez a nagy sietség, hiszen aznap délután 2-ig rendelésük van. Meg is fordult a fejemben, hogy teszek egy epés megjegyzést, de megkíméltem magam a konfrontálódástól.

Egy csoda, hogy az ember a gyermeke érdekében mire nem képes!

Blanka egyébként olyan sok ügyes dolgot csinál, nap mint nap ámulunk és bámulunk apával. Persze most még a tudományok 100%-át csak nekem hajlandó megmutatni. Legújabb és legcukibb dolog: ha tüsszentek akkor bármit is csinál és bárhol is van, azt mondja egészségedre. Na jó, nem teljesen így:-) hanem így: ESS ... Először beképzeltem, hogy biztos csak én gondolom, vagy véletlenül mondja és hasonlít a felnőttek által oly gyakran használt: eks szóhoz/szlenghez. De most már minden tüsszentésemnél csinálja, és ha egymás után 2-3x tüsszentek akkor is. A másik újdonság, hogy ha azt mondom, köszönöm, akkor azt mondja: SZI (szívesen). Ez még nem olyan természetesen jön, mint az ESS, de nekem mondja ezt is.
Oh, most már van remény, hogy végre, talán beszélni fog a gyerekem!!! :-))))))))))))))

Aztán másban is történtek változások: 1-2 hónapja teljesen egyedül fürdik a nagy kádban, már semmilyen biztonsági berendezést (fürdőkarikát visszaadtuk jogos tulajdonosának, Mayának) nem használunk. Picit féltünk az elején, hogy jaj mi lesz, ha elesik a kádban, vagy megcsúszik (mert nem az az egy helyben ülős fajta, folyton kommandózik a kádban (is) és természetesen meg kell fürdetnie az összes samponos és tusfürdős flakont). Annyira önálló egy gyerek. Egy gond van ezzel az egyedül fürdéssel, hogy mostanában megtetszett neki, hogy milyen frankó dolog belekakilni a vízbe, mindezt guggolva prezentálja és közben nézi. :-)) Kicsit bajban vagyok, hogy mit tegyek? Leszidjam, hogy nem szabad, de akkor meg lehet, hogy később nem fog bilizni.

Rosszalkodásban egyébként egyre inkább nincs hiány. Huncut mosolya, akár egy fiúé is lehetne, a szeme sem áll jól :-))))) Ma például szétszedte a kis puff alját, ráült persze nem rendeltetés szerűen ült rá, hanem felfordította, így az a semmike vászon, amit oda tűzőgépeztek szétszakadt az alján. Ő meg csak ült a puff aljában, és vigyorgott rám ezerrel.
De a legnagyobb gaztettét is elkövette már, az LCD tévét megkarcolta :-((((((( Nem tudom mivel, nem láttam mikor csinálta, csak amikor ujjlenyomat mentesítettem a lakás üveg-berendezési tárgyait (fúúúúúj, soha többé nem kell üveg asztal!!!!!!!) és a tévét, akkor vettem észre. Isten bocsássa meg, de olyan dühös lettem, morogtam mérgemben. Szerencséje, hogy éppen aludt :-))))))) Igen ám, de leszidva nem lett, utólag? Tök felesleges! Így most különös figyelmet fordítok rá, ha dobverőjét a tévéállványon próbálgatja, mert ma egész délelőtt ezzel boldogított!

Holnap jönnek Mayáék, hurráááááááááááá, lesz ki lefárassza Blankát :-)) De most nem itthon szedik szét a kecót, hanem megyünk játszóházba. Mekkora találmány ez, bármivel játszhatnak, bármit le és szétszedhetnek, és még csak rendet sem kell utánuk rakni. :-)))))))

Olyan frappáns

Tegnap Marciék postjának olvasása közben - Dalai Láma sorairól - jutott eszembe egy szép gondolat, persze nem olyan gyönyörű, mintha a Dalai Láma írta volna, de számomra amilyen egyszerű olyan nagyszerű, és frappáns:

"Hogyan segítsem gyermekem fejlődését?

Hagyjuk megélni a gyermekkort

A legtöbb, amit szülőként egészséges gyermekünk képességeivel tehetünk, hogy nem fejlesztjük azokat!

Direkt fejlesztés helyett adjunk érzelmi biztonságot, szeretetet, és teremtsük meg számára a szabad játék feltételeit.
Nem abból lesz sikeres felnőtt, aki már kisgyerekként "teljesíteni", produkálni kénytelen, hanem abból, aki teljes értékű gyerekéletet élhet. Nem siettetve, hanem saját ütemében fejlődhet, aki megélheti visszahozhatatlan gyermekkora apró és óriás csodáit. Aki napi több órát is rohangálhat a szabad levegőn, aki a játék hevében maszatos lehet, aki fára mászhat, semmiből valamit készíthet, aki királylánnyá, hős lovaggá változhat.... Aki igazán gyerek lehet!"

(részlet a Gyermekszoba.com-ról)

The weekend

A hétvégénk csajos programmal kezdődött, mert a társasházunk asszonyai - eredeti felállás szerint havonta valamelyik lakásban összegyűlünk pletykálni, ezzel szemben jó ha félévente összehozzuk :-)) - Claudiánál péntek este pletyi partit tartottak :-) Volt minden mi szem-szájnak ingere, sütemények, pizza, chipsek, pia dögivel. Apucika pedig Blanka álmát őrizte otthon :-) Azért olyan jó, hogy nálunk megoldható az ilyen külön progi. Egyébként apa keddenként este tollasozni jár, és ez is jól beilleszthető a családi rendbe, mert akkor megy csak el, mikor Blanka már az igazak álmát alussza. Előtte pedig segít nekem a fürdetés, vacsoráztatás körüli teendőkben.

Szombat reggel fél 8-ra jött anyum Blankáért. Én csak megreggeliztettem, ő pedig már vitte is Blankát magával. A program egy családi nap volt a honvédség keretein belül a dunaparton, ugrálóvárral, arcfestéssel, koncerttel, hajókázással ... stb. Anyum úgy vitte el Blankát, hogy még soha sem voltak kettesben (úgy, hogy mi nem vagyunk ott!). Paráztam is rendesen előtte, de feleslegesen mert állítólag egy hangja sem volt Blancinak. Anyám azt mondta, hogy ilyen jó gyereket még nem látott. Blanka figyelte a többi kis gyereket, játszott ... stb. Anyum viccesen azt mondta, mellé csak azért kell felnőtt, hogy enni adjon neki valaki és néha menetirányt változtasson.
Egyébként úgy hozta haza, hogy készüljünk fel, mert nem sokára újra kiakarja "sajátítani"az unokáját. Szerintem idáig picit félt egyedül unokázni, mert keveset vannak együtt - anyukám 2-3 munkahelyen dolgozik egyszerre nincs sok ideje unokázni - de ezen a hétvégén mindenki csodálta hogy milyen jó gyerek az unokája, neki pedig dagadt a mellkasa a büszkeségtől. Sajnos képeket nem csinált, csak telefonnal, de apával mi is csak elhűlve hallgattuk az élménybeszámolót és néztük a telefonja képeit. Nem gondoltuk, hogy ennyire jól meglesznek. Velünk sokszor nyűgösködik mostanában, így már attól a tudattól is ki voltam mit fog csinálni vele anyu a kocsiban? Neki még cd lejátszó sincs az autóban, hogy Halász Judit nénit betegye, ha már nem lehet Bogyóval bírni. Nos hála cd-re sem volt szükség :-))

Mi pedig időmilliomosok voltunk ... se gyerek, se kutya itthon. A nagy szabadságunkban, hirtelen nem is tudtunk mit csinálni. Ültünk a kanapén, és felváltva néztük hol egymást, hol a tévét. Olyan furcsa volt, egyfelől örültem, hogy szabadok vagyunk, kettesben vagyunk és mehetünk csavarogni, más felől pedig érdekes gyomorgörcsöm volt, nem is tudom mihez hasonlítani.

Fél 5-kor hozta haza anyum Blankát, aludt a kocsiban, leszaladtam érte, olyan jó volt látni. Cica bajusza volt, mert az arcfestő azt festette neki. Cuki volt vele :-)) Betettük az ágyába, de rögtön felkelt és a vadiúj ágyneműjének és annak, hogy itthon van, úgy megörült, hogy repkedett és hangosan nevetett az ágyban. Aztán be nem állt a szája, és végre egyfolytában beszélt, és nem halandzsázva! Míg Bálint lekísérte anyumat, Blanka a kanapén ugrálva azt ismételgette, hogy: APU, APA, APUCIKA. Nem hittem a fülemnek, hogy milyen édesen mondja. És nem csak egyszer, hanem jó sokszor, mert tetszett neki, hogy nevetek és dicsérem, hogy milyen szuper és ügyes, és végre sokszor mondja.

Szombat este vendégeink voltak Petra és Zoli, nagyon jó volt velük újra együtt lenni. Blanka szuper fürdőjátékos ajándékot kapott. Jó sokat beszélgettünk, a fiúk pedig egy kicsit elhajlottak, ez a Jameson átka :-))
Másnap egy újabb kalandos nap várt ránk, a budai nagymamáékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Már nagyon régen nem voltunk náluk, a nyaralás, teendők és egyéb jövés menések miatt. Jó volt végre hogy közösen együtt ebédel az egész család, keresztapa is velünk volt. Ám a nagyszülők által készített ebéd előtt még dunakeszin lemeóztuk a játszóházat. Igazából ez olyan feltérképezés jellegű volt, mert az a terv, hogy Blankát kicsit többet fogom játszóházba hordani, itt van kisgyerekeknek napközi is - ovi - amire lehet, hogy néha néha szükségünk lesz, na persze nem egész napra, de 1-1 órára elképzelhető. Blanka nagyon élvezte a játszóházat, ööööööö mi is :-)))