Elromlott a számítógépünk ...

Kedves Barátaink!

Pár napig nem tudunk írni, mert bekaptunk egy vírust és le kell "gyalulni" a gépünket. Remélem hamar megjavul és tudunk majd írni, olvasni.
Sok-sok puszit küldünk Mindenkinek!

u.i: Blanka elkezdett önállóan járni :-))))))

Nyaralás gyerekkel

Még nem voltunk hármasban nyaralni, tavaly mikor megszületett Bogyóka nagyon picike volt nem akartunk 1-2 hónapos babával sehová sem menni. Idén viszont úgy néz ki sikerül egy pár napot/hetet - Claudiáékkal a Tihanyi nyaralójukban, anyósomék Szelidi tó közelében fekvő nyaralójában és Balatonlellén - szabadságolnunk magunkat.

Felmerült a kérdés bennem, ilyenkor mit kell vinni? Én legszívesebben a fél házat becsomagolnám, mert tudom ha bármit itthon felejtünk, arra lesz leghamarább szükség. Arra nincs lehetőségünk, hogy olyan bababarát szállodába menjünk nyaralni, mint Alsópáhok, oda tényleg semmit sem kell vinni, mert minden étkezésre 2 féle babaétellel várják a pindurkákat és kiságy, kiskád ... stb. etetőszékig minden van, ami a család kényelmét szolgálja.

Szeretném a gyakorlott anyukák segítségét kérni, hogy egy vízparti nyaraláshoz milyen kellékek nélkülözhetetlenek?

Amiket én már felírtam magamnak: napvédő krém, kullancsriasztó krém, szokásos gyógyszerek (lázcsillapító Nurofen, fogfájásra Viburcor kúp és Dentinox gél).

A ruhák, játékok és egyéb dolgok mint pelenka, popsitörlő ... stb. OK. De szerintetek szükség lehet még valamire?

Bármilyen ötletet szívesen veszek.
Előre is köszi!

Cím nélkül ...

Ezt a postot Eszter kérésére írom, tudom várja már, és azt is, hogy nem fog most rá reagálni mert nyaralnak, de vagy most megírom,vagy soha. A felnőtt műsorok elején szokták kiírni, hogy a most következő képsorok a nyugalmat megzavarhatják ... hát lehet, hogy ez is ilyen lesz. De tudjátok úgy szól a mondás: Kinek nem inge, nem veszi magára!

Egy madárfüttyös mediterrán hangulatú lakóparkban lakunk, ahol konkrétan osztódással szaporodnak a gyerekes anyukák és az ŐSANYÁK. Egyel, kettővel még babakocsizni is szoktam. De tudom furcsa amit mondok, nem szeretek. Jobban élvezem az egyedül sétálást, pontosítok egyedül tologatni Blankát, mint a kínos beszélgetéseket. Utálom az olyan eszmecserét amiből kizárt jól jönni, csak azért mert másképp látom a dolgokat.
Viszont etéren hülye vagyok, csak azért, mert Más másképp látja a világot nem sértem meg, sőt nem akarom meggyőzni az igazamról. SOHA SENKIT!
Félreértés ne essék van véleményem, de azt úgy mondom el, hogy közben senkit sem sértek meg. Talán simulékony vagyok, vagy talán nem szeretek konfrontálódni ... de ez van. Azt szoktam mondani magamra, hogy kezdek antiszociális lenni és nem szívesen beszélgetek idegenekkel.

A történet rólam szól és egy ŐSANYÁRÓL akivel együtt babakocsiztam, és akit sokáig tök aranyos, jó fej anyukának tartottam, aztán egyszer megmutatta milyen is valójában.

Minden a szokásos kérdéskörrel kezdődött, a gyerek eszik, mit eszik? Még szoptattam, ebbe nem volt mit belekötni bár akkor már csak napi 2x, reggel és este. Ő közölte, hogy még napi 7x szopik a gyerek (akkor volt 13-14 hónapos) és 2 éves koráig szopni is fog. Mondom ok, ebben nem látok kivetni valót, a szopi a fiúknál egyébként is sokkal tovább tart, cici függőbbek.
Aztán jöttek a további kérdések, mit csinálok a gyerekkel otthon, miket játszom vele, hogy foglalkozom vele ... stb??? Én naív elmeséltem, hogy annak idején mikor otthon ültem az 1-2 hetessel mindenáron foglalkozni szerettem volna vele, ha éppen nem aludt. Egy idő után az éneklés számomra nem volt kielégítő így vettem egy könyvet - Anya taníts engem - és próbáltam belőle hasznos dolgokat ellesni, miképpen lehet foglalkozni már kezdetektől egy pöttömmel. Na ezt nem kellett volna elmondanom, mert elkezdődött a kioktatás, persze bűbájos mosollyal végig az arcán, amitől falra másztam. Mi az hogy egy anya, könyvből foglalkozik a gyerekkel? Ez mekkora baromság, mert szívből kell csinálni, érezni kell. És ő a csillagok szerint is anyának született - hozzáteszem én is, mert a horoszkópom szerint rák vagyok, a leganyáskodóbb jegy/ bár szerintem nem ezen múlik - neki ezt rendelte a sors.
Az első perctől kezdve küzdött a szopiért, mert hónapokig, csak fejni tudott, mert befelé forduló volt a bimbója és csak sokkal később volt képes a fia megtanulni a helyes szopit, mely véres, sebes cicivel járt. Én erre mit tudtam mondani? Semmit, hallgattam és magamban még nyugtáztam is, hogy dicséretes a kitartásod.
Aztán visszatért a könyvhöz és közölte, hogy mindenki aki könyvből neveli a gyerekét az egy hülye, mert minden gyerek más - jó ezzel egyetértek - és a Suttogó is egy baromság, mert pár oldal után dobta is félre. És számára egyetlen ember van akinek elfogadja a szavait az Ranschburg Jenő. Na itt már tényleg nyeltem egy nagyot, tisztelem kedvelem a bácsit, aranyos szoktam a tévében nézni, hallgatni ha nyilatkozik, de egy ku..va sort sem olvastam el tőle soha. Ez olyan nagy gáz???

Mikor már nem lovagolt a könyveken, rátértünk kényesebb területre, hogyan altatom a gyereket? Mondom eszik és teszem az ágyába, alszik magától. Erre néz rám, hogy ezt első perctől? Mondom, kb. 1 hónapos kora óta így történik. És erre rászoktattam, hogy nincs ringatás ... stb? Újabb nyelés, válaszom: IGEN.
Ismét megkaptam a magamét, hogy ez milyen baromság, hogy leszoktattam a testi kontaktusról, mert az anya érintésére van a legnagyobb szüksége és ő ezért alszik együtt a gyerekkel. (én nem hiszem, hogy leszoktattam volna a testikontaktusról, megölelni pedig nem csak altatáskor lehet a gyereket) Amikor elmondtam, hogy én nem, hogy egy ágyban nem alszom vele, de még egy szobában sem és ha egy szobában alszunk akkor én nem alszom jól, mert csak rá figyelek. Hát ez nála már az utolsó csepp volt a pohárban.
Közölte, hogy ezt egyáltalán nem érti, hogy nem lehet együtt aludni egy anyának a gyerekével. (Hozzáteszem a férje kint alszik a nappaliban, hogy a horkolásával őket ne zavarja) Megpróbáltam elmagyarázni az elmagyarázhatatlant, de sejtettem hasztalan, hiszen én tisztában vagyok azzal amivel Ő nem, mindenki másképp csinálja! Mindenkinek más az elve, másképp látja a gyereknevelést.
Mondtam, neki, hogy Blanka nem szeretett köztünk aludni, főleg ahogy nőtt csak az ágyában volt hajlandó, mi is próbálkoztunk néha, de ő szereti az ágyát. Blanka is olyan mint én, én is szeretek úgy aludni az ágyban, hogy az ágy jobb fele csak az enyém, imádom a férjem, de ha egész éjjel ölelne megfulladnék.
Kikerekedett szemmel nézett rám, Úristen nem szereted ha hozzád érnek? Én pedig kikerekedett szemmel, hogy vajon most mi a szart gondol rólam? Már bántam, hogy belementem ebbe a beszélgetésbe. De tovább próbálkoztam, és mondtam: félreértesz nem, nem szeretem; de pl. bizonyos szituációkban nem szeretem, azt sem bírom, ha valaki túl közel állva beszél hozzám, idegen hozzám ér, vagy megfogja a kezem, belép az aurámba. Na mivel az uccsó csepp már megvolt nem is tudom honnét jött ez neki: Tudom-e hogy, ezt az anya-gyerek kapcsolatomból hozom, milyen volt az anyámmal gyerek koromban a viszonyom?
Én pedig rávágtam: 6 éves koromban meghalt az anyám.
Akkor csend lett végre és örömmel kaptam mobilomért, amin Bálint hívott, hogy mindjárt itthon van.
Az Ősanya pedig elszégyelte magát, egy halk bocsánat elhagyta a száját, többet nem forszírozta ezeket a dolgokat.

Nem akarok hosszabb eszme futtatásba belemenni, bár még annyit záró gondolatként, hogy akár milyen kapcsolatom is volt az anyámmal vagy az apámmal, nagymamával, nagynénivel, nagybácsival ... stb. A gyereknevelés az én dolgom, a saját elhatározásom szerint cselekszem, az én életformámhoz próbálom alakítani, az én elveimhez. És mint ahogy az ilyen anyukákat sem lehet meggyőzni, talán engem sem lehet.

Lépegetés, ágyramászás satöbbi, satöbbi :-)

Blanka tegnap délután ráérzett a lépegetés ízére :-) nagyon sokat ment kapaszkodás nélkül. Persze még hatalmasakat esik és a járás is mindössze 5-6 lépést tesz ki. Viszont ami nagyon piszkálja a csőrét az a kapaszkodás nélküli felállás. Most ezt gyakorolja egyfolytában.

Próbálok videót készíteni a lépegetésről, sajnos még csak rosszul sikerült alkotások születtek, így nem osztanám meg veletek. Általában baromi sokára szánja el magát, hogy elinduljon, vagy az első lépésnél elesik.
Viszont készítettem egy rövid kis szösszenetet arról, hogyan tudunk a kanapéra pillantok alatt felmászni. Idáig ezt sem csinálta, a hétvégén találta meg a fogást az ágyon, azóta ott ugrál. Engem pedig lassan visz a mentő szívinfarktus gyanúval a kórházba, mert mindig a szélén bohóckodik. Ma reggel le is esett, de egy hangja sem volt, mert tudta, hogy ő volt a bűnös; csak szépen elsomfordált a szobájába :-)

Van egy újabb "fogas" képünk, ezt is megmutatom nektek, itt még nem látszik olyan jól az 5. fogacska, azóta viszont annak is kint a hegye.

A tudományok legnagyobb sajnálatomra nagyon lassan szaporodnak, viszont kijelenthetem végre pápázik (integet) ha kérjük. Apának mindig, ha indul dolgozni.
Fogalmam sincs miért tartott ez nála ilyen sokáig, tisztára szomorú voltam, mert a legtöbb gyerek, ezt pillanatok alatt csinálja. Azért is furcsa, mert a tapsolást 6 hónapos korában 1 nap alatt sajátította el és azóta is rendületlenül tapsikol. Értelmes szavakat továbbra sem mond, csak halandzsa megy ... a jól megszokott is szavacskái: EDE, ETU, ETUKA és ezeket cifrázza és építi minél változatosabb mondatokba. A babát is úgy mondja, hogy BABABABA, és ami a legújabb a kutyára akit Kaminak becézünk azt mondta, hogy KALI.
Nos ennyi, se anya, se apa, se papa- mama ... ami késik nem múlik :-)))

Viszont, ha kérjük simogatja az arcunkat, és megölel jó erősen. Ezt főleg fürdés után csinálja mikor tiszta víz :-)) De akkor kérés nélkül ugrik a nyakunkba, és szinte kiszorítja belőlünk a szuszt.
Rákapott a harapásra, a kutyakaja kóstolgatásra, a tévé kapcsolására, a DVD-k lepakolására, a sátrába egyedül megy be és ott zenél a játék CD-jével. Nem tűri a zoknit a lábán, és baromi keveset van el a babakocsiban. Imádja a zenét, ha szól a zene mindig nyugi van. Utál a járókában lenni, csak reggel van el benne egy kis időre BabyTv kíséretében, hogy még tudjunk egy picit aludni.
Evéssel továbbra sincs gond, szépen megeszik mindent, sőt most már a banánt - egész banánt - harapva eszi. Annyira ügyes. A védőnő kint volt nálunk a héten és kérdezte, hogy eszik-e darabosat ... én meg kuncogtam, hogy eszi??? utálja a folyékony, híg kajákat, csak az a jó amiben megáll a kanál :-)

Jöjjenek a képek és a videó:

Már megy a kanapéra mászás:

Ha felmásztam, így nézem a tévét

A 4. fog; sajnos a jobb felső mellett még nem látszik az 5. de már kinőtt:

Így segítek a házi munkában anyukámnak:

folytatjuk ...

Visszaszámlálás elkezdődött

Kereken 20 nap múlva Blancikám 1 éves lesz, olyan hihetetlen ez számunkra. Mintha egy pillanat műve lett volna az elmúlt esztendő. Pedig pihenés alig volt ezalatt az idő alatt és hogy egy picit ünnep rontó legyek, utoljára nem is emlékszem mikor aludtam 5 óránál többet egyhuzamban.
De csodálatos volt az elmúlt időszak, és ahogy telik múlik az idő, most már másképp látom a kistestvér kérdést is. Na jó, nem most rögtön, de a soha már nem hagyja el a számat :-)
Akinek van kedve és ideje nézze meg Bogyóka nyíló világáról készült klippet :-)
Puszi

Pár napig nem írunk ...

Kedves Barátaim és Olvasóim!

Pár napig nem fogunk írni, az olvasást pedig majd bepótoljuk mindenkinél. Anyukámnak tüszős mandulagyulladása van ami teljesen kiütötte. Tiszta kóma, láz. Még szerencse, apukám itthon maradt, hogy segítsen nekünk.

Puszi mindenkinek:
Blanka

Hétvége, hóforduló és egyebek

Nagyon keveset tudunk jönni, mert Blanka egyszerűen úgy beindult fejlődésileg - jövésmenést illetően, fogzás (az 5. fog jön), dumálás és nem utolsó sorban hisztizés terén is.

Alig van időm mellette, közben nekünk is van mit csinálni. De ezt nem is részletezném, mert minden gyerekes anyuka ezzel küzd. :-)
Szombaton 11 hónaposak lettünk, sajnos még nem jutottunk el a mérlegelésre, így paraméterekkel nem tudok szolgálni, de olyan 8-9 kg között lehet a kisasszony. Múltkor próbáltam lemérni a hosszát, kb. 75 cm-nek mértem. De nagyon ficánkolt szóval +, - 1-2 centinél lehet az igazság. :-)

Hégvége Blanka szemszögből:
Szombat délután, Maya barátosném anyukája Katáng koncertre invitált minket, a Vörösmarty térre, amit 4 órára hirdettek meg. Sajnos valami miatt, a koncert időpontját előbbre tették, így 4 óra helyett 2 órakor muzsikáltak. Szomorúak voltunk, hogy lemaradtunk a koncertről, de mivel millióan voltak a téren - könyvhét miatt - jobbnak láttuk, ha kimenekülünk a tömegből.

Apukám egyébként is fúj mostanában Budapestre, mert félórát keringtünk a Bazilika, Bajcsy és Gödör környékén, hogy tudjunk végre parkolni. Szóval se parkolóhely nincs elég, minden fel van túrva és még normálisan szórakozni sem lehet, mert ha van valami program akkor tuti, hogy összetapossák egymást az emberek.

Summa- summárum úgy döntöttek a szülők, hogy elsétálnak a TVszékház előtti térre, ott is volt valami rendezvény, koncert, kirakodóvásár ... stb. de viszonylag kevesebben voltak. Volt 2 játszótér a rét két oldalán egyik nagyobb gyerekeknek, másik kisebbeknek. Így történt, hogy aztán egy játszózás lett a koncertezésből, de azért jól éreztük magunkat. Maya már nagyon nagy lány, ő úgy csúszdázik, hogy szinte lerepül. A haja meg szál a széllel, és vigyorog ezerrel, tök cuki. Irigykedtem is, hogy milyen ügyes ... :-)
Én is kipróbáltam a csúszdát, de mivel még nem tudom mi ebben a yooo, ezért a szandálommal folyamatosan fékeztem magam :-)
A homokozó közepén állt egy vonat, Maya már tudott mindenféle zeg-zúgba bemászni, kimászni, felmászni, én még nem élveztem annyira. Jobban érdekelt a porszemek, és kavicsok piszkálása. Azért Maya is gyűjtött köveket :-)
És apropó nem mehetünk el szónélkül a világ legjobb játszótér sportja mellett!!! Hááát persze úgy is tudjátok. Ez a hintázás. IMÁDOM!!! Megreccsenek a hintázásért. Ha tehetném éjjel-nappal hintáznék. Olyan szuper dolog, és ha anyukám énekel és bohóckodik is hozzá akkor gurgulázva kacagok :-)

Miután kellőképpen kifáradtam meguzsiztunk, elköszöntünk Mayáéktól - ő most engem Mangának hív, bár anyukája azt írta mailben, hogy vasárnapra már Banga lettem :-))) - hazafelé vettük az irányt. Alig várom, hogy újra találkozzunk :-))

Másnap Claudia néni jött le vendégségbe (pletyizni, kávézni) és együtt kidekoráltuk a szobámat. Ugyanis anyucikám rábeszélte apukámat és vettek egy csomó matricát a szobám falára. Most olyan barátságos lett. :-)) Bár anyukám úgy érzi, még nincs itt a vége ... szóval apa készülj, mert még fogunk ragasztgatni :-))

Szombati játszózás Mayával:

Köszönjük a képeket Bettyó néninek :-)

Keresztszülők lettünk :-))

Jelentem nem tűntünk el, csak annyi teendők volt/van/lesz :-) hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Ráadásul Blanka lányom, egyszerre 2 fogat növeszt és baromi hisztérika lett. Néha úgy érzem, megkattanok :-) Persze csak úgy mondom, azért nem kell megijedni :-)

Na, de most nem Blancikámról írnék, azt majd egy következő postban teszem.

Keresztszülők lettünk és tudom, hogy magasztos, meg elcsépelt ezt mondani; de nagyon megtisztelő dolog, hogy érdemesnek és felelősségteljesnek tartanak bennünket arra, hogy ezt a tisztséget megkapjuk, ha úgy tetszik a szülők gyermeküket bízták ránk, ha képletesen is ...

Legjobb barátaink Ők, bár én ezt a jelzőt nem szeretem használni, hogy legjobb barát, mert sok barátunk van és mind értékes barátság, de bizton állíthatom, hogy a legrégibb barátságból született most egy KOMA viszony :-)) Vidéken ugyanis így hívják az ilyen kapcsolatot :-) Bálint 6 éves kora óta ismeri Attilát és Melindát. Együtt jártak általános iskolába (és itt csak Bálint tudná hitelesen folytatni a történetet, de asszem élményekben gazdag barátság van a hátuk mögött ... és még lesz is) ...
2003-ban ismerkedtünk meg Bálinttal és az elsők között ismertem meg Attiékat. Szeretjük őket, jó velük lenni, bár a távolság miatt (ők Diósdon, mi Dunakeszin lakunk) ritkábban tudunk már találkozni.

Talán azért döntöttek úgy, hogy második szülött fiúknak, Samunak a keresztszülei leszünk, mert nagyobbik gyermekük Brúnó nagyon szeret minket. Mindig rohant elénk, ha mentünk hozzájuk. Főleg Bálinthoz ragaszkodik és vele képes volt órákig bezárkózni a gyerekszobába és együtt játszani, tévézni. Bálint fürdethette is ... szóval nagy volt a bizalom. :-))

Egyértelmű volt, hogy a felkérésnek nem mondunk nemet, és tényleg megtiszteltetés, hiszen egy ilyen szép barátságot még inkább összeköt majd ez a kapcsolat. Csak egy dologtól félek, hogy a távolság miatt nem fog minket úgy szeretni Samu, mint Brúnó. De tudom, ez csak rajtunk múlik, hiszen ígéretet tettünk, hogy vigyázunk rá, szeretjük és ránk mindig számíthat. Így asszem ha "engedik" :-)) és menetünk sokat fogunk még a nyakukra járni :-)) Annak azért örülök, hogy ha meglát minket Samu mindig mosolyog, így nem vagyunk számára ellenszenvesek :-))))

Samukát pünkösd hétfőn - a Szentlélek eljövetelének napján - keresztelték meg. A keresztelő extra gyors volt, kb. 15 perc mindenféle bemutatkozással, köszöntéssel, gratulációval együtt. Bár mivel két 1 éves gyerekről beszélünk (Samu unokatestvérét Lilit is most keresztelték), így bőven elég is volt nekik ennyi. Ráadásul alvásidőben történtek az események, így szegénykék több mint fáradtak voltak. Szerencsére olyan étteremben volt, a szertartás utáni ebéd, ahol van játszóház, így a gyerekek tudtak hol "randalírozni" és nem kellett egyhelyben gubbasztani.
(Megjegyzem ki sem bírták volna, így sem volt könnyű a szülőknek. Konkrétan én úgy lefáradtam ez után, az ebéd után, hogy amint hazaértünk már zuhantunk ágyba és aludtunk egy órát.) Áldom magam, hogy nem vittük Blankát, bár mikor megtudtam, hogy lesz játszóház az étteremben és szinte mindenki hozza a gyerekét, kacérkodtam a gondolattal. De aztán jobb volt így, Blanci ki sem bírt volna ennyit alvás nélkül. Nagymamáékkal pedig klasszul eltöltötte a délelőttöt, ők meg kibabázták magukat.

Úgy érzem, megint nagyon hosszúra sikeredtem :-) így inkább jöjjenek a képek:

A büszke szülők :-))

Sasa

Keresztpapival :-)

figyelem a skacokat :-)