Elmúlt napok eseményei ...

Az elmúlt hétről? ... Nos jöttek hozzánk, vagy mi vendégeskedtünk; vasárnap szavaztunk, hogy végre legyen a lakóparkunkban játszótér és akadt ismét ünnepelni való (4. házassági évfordulót tartottuk itt) ... most mégis inkább Blankáról mesélnék, mert úgy érzem az utóbbi időben nem kapott elég figyelmet saját blogjában :-)

Először is a legfontosabb infó vele kapcsolatban, hogy egy egész dalárda veszett el benne ... megállás nélkül énekel, ha fürdik azért, ha játszik azért, ha kocsiban utazunk azért. Imádom, olyan cuki miközben formázza azokat a nehéz bonyolult szavakat.
Az már tuti, hogy 100%-os a ritmusérzéke, még ha valami nem is megy úgy - itt a pontos szövegre gondolok - akkor is tökéletesnek hangzik az ének, mert minden: dallam, hajlítás, mély, magas hangok annyira a helyén vannak. Most már körvonalazódik, hogy Blanka a művészetek iránt mutat egyértelmű érdeklődést. Hogy ezen belül mi lesz az ami igazán érdekelni fogja a jó ég tudja, de a zene, a tánc, az ének, rajz nagyon felkelti a figyelmét.
Nem túlzok amikor azt mondom, hogy képeket, festményeket (néha elég absztraktokat is) próbál megfejteni. Szóval nála természetes volt, hogy az első szavak közé került: képek és a szobor szót. :-)) Minap néztük az X-Faktort és megmondom őszintén az elején ellenérzéseket váltott ki belőlünk. Túl nagy a felhajtás körülötte, apa mondta is: olyan ez nekem, mintha a torkomon akarnák ledugni a műsort.
Végül még is ott maradtunk ezen a csatornán és azt figyeltük, Blanka hogyan reagál :-) Vicces, de apa megjegyezte: A gyereknek abszolút hallása van, csak a jókat nézi, hallgatja végig :-))

Na, de kanyarodjunk vissza a beszédhez, szerintünk nagyon sokat beszél, egyre többet ... még nem igazi mondatokban, de szerintem hipersebességgel halad. Hogy mennyire dumás, azt majd megpróbálom a napokban videóra venni (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hangsúly a megpróbálni szón van, mert ha direkt kell produkálnia magát, vagy felvételre megy a dolog, megmakacsolja magát és megkukul).
Így voltunk ezzel szerdán, mikor Mayáék meglátogattak minket, én már úgy beharangoztam Blankát, hogy mennyit dumál, aztán kb. 1 óra kellett neki, mire feloldódott és végre kinyitotta a száját. Pedig Maya ugyanolyan finom lelkű kis lány mint ő és ismerik egymást ... még is az elején nagyon visszahúzódó tud lenni.

A szobatisztaság kérdéskört most hanyagolnám, mert ezzel jelenleg nem próbálkozunk, sok-sok sikertelen nap után úgy döntöttem, nem erőltetem a dolgot így a helyzet most változatlan ... de én ezt egyáltalán nem bánom. Várunk még egy kicsit.

Ami most újdonságnak számít nálunk az a sétálás rendes gyerek módjára normálisan kézen fogva :-) Már egy ideje gyakoroljuk és egész jó eredményeink voltak, csak néha gondolta úgy, hogy kihúzza a kezét és világgá akar szaladni. De csütörtökön a nagymamával hármasban mentünk az erdőbe sétálni és nagyon büszke voltam Blankára, mert olyan sokat és olyan ügyesen gyalogolt kézen fogva. A hétvégén próbaképpen megnéztük hogy zajlik ez a művelet az olyan figyelemelterelő helyeken is, mint a pláza. És büszkén mondhatom, egy-két kézkitépős próbálkozás után, ott is jött velünk normálisan kézen fogva. És olyan nagylányos volt, imádom :-))))))
Úgy hogy a hétvégén már csak nehezéknek volt velünk a babakocsink, mert Blanka sétált, vagy néha felkéredzkedett az ölünkbe. Tegnap a budakeszi vadasparkban is olyan sokat túrázott, hogy teljesen ki volt purcanva délutánra ...
(Félreértés ne essék, nem azzal volt idáig a probléma hogy nem akart a két kis lábán menni. Sőőőt. Leginkább csak futni szeretett volna, és úgy, és oda, ahova csak ő akar; a kezét pedig semmi áron sem engedte megfogni, mert akkor kitört a botrány.)

Könyvek szeretete ...
Hétvégén megengedtük neki, hogy a Libriben maga válasszon könyvet, a végén egy Noddysra esett a választás. Azt látni kellett volna, hogyan válogatott ... a földön ülve pakolgatott egy csomó könyvet és hangos dumával kommentárt fűzött mindegyikhez ... nézegette, lapozgatta a sok szép színes könyvet és élvezte a habzsi-dőzsit. Annyi gyerek könyv van, de a fele sem jó semmire. Nagyon kevés a jó, igazán értelmes darab. Viszont be kell látnom, hogy 1-1 általam preferált példányt leszámítva hagynom kell, hogy ő döntse el, már ilyen picinek is mit szeretne nézegetni(olvasni).
Az általa választott Noddys könyvet egyszerűen le sem teszi. Reggeltől estig ezzel rohangál.
Pont múlthéten panaszkodtam a barátnőmnek, hogy az én Blankám nem engedi, hogy úgy igazán olvassak neki. Tudjátok, a klasszikus felállásban: anyával összebújva ... anya olvas, gyerkőc hallgatja. :-) Idáig kitépte a kezemből a könyvet, ő akart lapozni, persze az olvasmány kellős közepén. Ez eléggé elszomorított, mert mást sem hall az ember, csak olvassunk sokat a gyereknek ... no de hogyan ha nem hagyja? Hát ezt az új könyvet, úgy olvastam el neki reggel - 2x - hogy bebújt mellém a paplan alá és figyelt, hallgatta és nem lapozgatta összevissza ...
Hmm ... fejlődünk kérem szépen :-))

Húúú mi van még? Pedig mindig megfogadom, hogy felírom ha valami aranyosat csinál vagy mond ... de nem teszem, ilyenkor pedig úgy kell megerőszakolnom magam, hogy mi is volt???
Ja igen, puzzle ... elkezdett eziránt is érdeklődni, de még csak ott tartunk, hogy én kirakom a háromnegyedét, ő pedig a végén besegít.
Aztán visszaszoktunk a főzelékevésre ... hónapokig nem evett főzött formában csak húst, krumplit és tésztát ... minden mást elutasított, én pedig mint olyan sok mindent ezt sem erőltettem (még szerencse, hogy nyár lévén volt elég gyümölcs amiből pótolhatta a vitamint).
Egyik alkalommal borsófőzeléket ettem előtte és jött kunyerálni, adtam belőle, úgy ette, mint aki éhezik. Így most végre újra főzhetek neki ilyen ebédet is.

Juj annyi mindent szerettem volna még írni, de már nem teszem ... talán még a legfontosabbról dologról 1 mondat. Szerdán, szeptember 1-jén megyünk intézni a bölcsis várólistát. Úgy izgulok, pedig nekünk még közel sem azt jelenti majd ez a szerda, mint azoknak a csöppségeknek akik életük egyik meghatározó mérföldkövéhez érkeznek ezen a napon :-)) Úgyhogy kéz és lábtörést minden kis barátunknak aki ovis vagy sulis lesz szerdától :-))

És hogy fotó nélkül ne maradjon senki :-)) egy újabb vasárnapi termés, a budakeszi vadasparkból:

2. számú szabadság

Fura, mert számomra (ugyebár nem járok dolgozni, itthon vagyok Blankával) az jelenti igazán a szabadságot, ha apa is velünk van, nem dolgozik.

A szabija utolsó vasárnapját kb. ugyan olyan szomorúan viselem mint Ő. Sőt én előbb kezdek el nyöszörögni, hogy jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-)))))) Pedig neki kell felkelni, neki kell elindulni, ülni a dugóban aztán persze dolgozni. Fogadni a megszámlálhatatlan telefonhívást, dolgozni az s.o.s munkákon amiket az utolsó pillanatban találnak ki ... Mégis az újabb mókuskerék időszak nekem is ugyan olyan rossz, szerintem ezt a pasik fel sem fogják, azt hiszik üdülünk itthon :-))

Visszakanyarodva az eredeti témához, augusztus 14-ével apa szabadságolta magát, sajnos idén hosszú egybefüggő nyaralást nem engedhettünk meg magunknak, talán majd jövőre ... Így maradt a többször elmegyünk, 1-2 napra verzió. Amolyan barátokkal, családdal együtt pihenős, kirándulós fajta.

14-én szombaton anyumékhoz voltunk hivatalosak, mert a tesóimnak volt a szülinapja. Öcsém haza jött Hollandiából így végre láthattuk egymást és együtt ünnepelhettünk. Nagy nap volt ez mindkét tesónak (egyébként pont 10 év van a húgom és az öcsém között) de főleg a húgomnak, mert nagykorú lett. Leírni sem tudom, hogy várta ezt a napot. Végre 18 éves, tyűha :-)) és legálisan ellenkezhet az anyjával :-)
A fiatalok nagyon fáradtak voltak, ugyanis előző nap sok-sok barát társaságában buliztak ... így fordulhatott elő, hogy a szombati családi köszöntésen még aznaposak voltak ... mentségükre legyen mondva, délutánra már elég jól észhez tért mindkettő. Volt szép ünneplés, nagy tortázás, evés-ivás, Blankázás ... az ott maradt barátnők kézről-kézre adták a lánykánkat ... én meg persze hagytam (miket beszélek? örültem :-))

Másnap Nagymarosra voltunk hivatalosak Bálint szüleinek a barátai (erről egyszer már írtam) "ülést" (értsd: családi összejövetelt) tartottak, ahová ilyenkor a gyerekek és az unokák is hivatalosak. Sajnos mindenki nem ért rá, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Nekem személy szerint egy élmény a Dunakanyar környéke, imádom a kilátást (sajnos a képek nem adják vissza a látványt, mert délelőtt nagyon esett az eső így párás volt a levegő).
A helyszín, vagyis ez a nagymarosi nyaraló pedig egyszerűen meseszép, s talán mesébe illő is erdőközepén, hihetetlen Visegrádi vár panorámával. Komolyan mondom rossz volt hazajönni abból a nyugiból :-))) nekem tényleg az erdőben kellene élnem, egy csomó fa szomszédságában, mert ott érzem jól magam.

Hétfőn az öcsém látogatott meg minket, kedden pedig úgy döntöttünk, hogy hármasban elmegyünk kirándulni Dobogókőre. Mivel ott igazából csak túrázni, kirándulni lehet nem töltöttünk túl sok időt, megnéztük a kilátót, sétáltunk, megebédeltünk az út menti étteremben (Blankával már olyan könnyű étterembe menni, még mindig rátudok csodálkozni dolgokra. Nem ült etetőszékben, hanem a fél combom volt az emelvény, ő magától evett, én meg tudtam fogyasztani a saját ennivalómat. Nem hiszitek el milyen ügyes volt :-)) szóval miután kicsodálkoztuk magunkat Dobogókő nyújtotta látványban/tájban, a Szűz Anya kegyhelyénél is megtettük a tiszteletünket, majd Blanka lelkesen jól megkergetett egy fehér cicát az erdőben (szigorúan csak szeretetből) ... elmentünk a Római partra. Igazából nem volt egy erőltetett menet a nap, még is hullafáradtak voltunk estére. (Ti tudtátok, hogy a semmittevés fárasztó tud lenni? :-)))

Szerdán nagyszülős babanap volt, mi pedig apával kettesben töltöttünk egy napot, jól ki plázáztuk magunkat, majd kézen fogva andalogtunk a Citadellán ... talán 7 éve voltunk ott utoljára, szóval nagyon jó volt végre kettesben lenni és egymásra figyelni ...

A hosszú hétvégét amire nagyon vártunk Velencén töltöttük, Szilvi és Tomi barátunknál vendégeskedtünk. Nem ez volt az első mini nyaralás velük, így sejtettük, hogy minden rendben lesz. Blankát nagyon dicsérték, de még a szomszédoknak is :-)) milyen jó kislány, mennyire jól el van. Pedig a nagy igyekezet és pakolás hevében egy darab játékot nem vittünk neki (szó szerint) kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy mit fog szegénykém kezdeni magával. Azért nem fordultunk vissza az első sarokról pánikolva, mert tapasztaltból tudjuk, hogy Blanka egyáltalán nem játszik idegen helyen a játékaival. Az újdonság varázsa keríti ilyenkor hatalmába, és egy üvegmosó kefével is képes órákig el babrálni :-)) Az a bibi, hogy most elég szüretelős hangulatban volt, nem kímélte sem a büdöskéket, sem a paradicsomokat :-)) Igaz ezen csak én aggódtam, mert a házigazdákat egyáltalán nem zavarta. (Szilvi csak annyit kért Blancitól, hogy a piros paradicsomokat szedje :-))
Szóval összességében minden tervszerűen zajlott, voltak nagy röhögések, póker partik (végre én nyertem!!!) kajálások, séták, fürdés a tóban ... az utolsó nap még Dávid (Blanka keresztpapija) és Peti (fiúk barátja) is meglátogatott minket.
Este pedig szomorúan jegyeztem meg azt az észrevételemet, amivel kezdtem a postot:

Jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-))