Mint ahogy, az előző bejegyzésemben írtam, szuper pár napot töltött együtt a család egy újabb minivakáción, Zalakaroson.
Előzményekről röviden:
Már sokszor írtam, hogy idén sajnos hosszabb nyaralásra nem futotta a családi kasszából, külföldi nyaralásra meg még inkább nem. Igaz a család összedobott egy szép kis összeget a szülinapomra, hogy menjünk el valahova. Egy ideig agyaltunk, hogy kettesben vagy hármasban utazzunk-e? És nem azért, mert nem akartunk Blankával menni, hanem akárhova én nem fizetek be egy csomó pénzt. Nekünk fontos, hogy a gyerekkel való nyaralás azért ne legyen egy tortúra, mi is pihenjünk, esténként ha már elmenni nem is tudunk, legalább legyen hova kiülni (terasz). Blanka külön szobában aludjon és tudjunk még ezt azt csinálni, ha már Blanka az igazak álmát alussza. Az ilyen nagyon exkluzív bababarát családi lakosztályos szállodák pedig az anyagiak miatt voltak kilőve.
Még nyáron szóltam
Claunak, hogy ha bármilyen ötlete van, bátran bombázzon vele, mert ő Magyarország nyaraló/üdülő, kiránduló helyeiben nagyon otthon van. Szinte már minden valamire való szállodát bejártak, fejből tudják, hova érdemes menni gyerekkel. Szóval tippek jöttek rendesen. Balatont kilőttük, mert tavaly ott voltunk és ha nagyon akartunk volna, idén is mehettünk volna ingyen is, ezért fizetni nem akartunk.
Aztán egy kis idő múlva, Clau küldött egy mailt, amiben egy Zalakarosi üdülési lehetőség volt mivel nekik üdülési joguk van, állandóan megtalálják őket ezek a nagyon kedvezményes ajánlatok.
Megnéztem az apartmanházat és rögtön tudtam, hogy nekünk ez nagyon megfelelő lenne 2 szintes, külön háló Blankának, külön nekünk. Lent a nappaliban van tévé, ha Blanka alszik mi még tudunk tévézni nem zavarjuk őt, kint saját terasz, kitudunk ülni esténként beszélgetni, iszogatni, vacsizni ... stb. Ára pont ideális és marad minden másra is pénzünk (kirándulni, múzeumba menni, étteremben enni, fürdőzni). Megbeszéltük apával és pikk-pakk lefoglaltuk a helyet, egy kikötés volt, hogy egy 20-30 perces beszélgetésen részt kell vennünk és csak szeptemberben mehetünk - de azt is mi választhattuk meg, hogy mikor szeptemberben.
Nos így jutottunk el oda, hogy szeptember 13-án megérkeztünk a
Szabadics Apartmanházba Zalakarosra. A szállásunk tényleg olyan volt mint az ajánlatban és a honlapjukon. Nagyon jól felszerelt, szuper kis házunk volt semmiben sem szenvedtünk hiányt, hotel színvonala volt ...
És ami a legfontosabb - ami miatt napokig izgultunk - tökéletes vénasszonyok nyara volt a 4 napban. Hogy ilyen mákunk legyen? komolyan nem hiszem el. Az idén 3x utaztunk el, és mindhárom alkalommal kifogtuk a nyarat. Olyan boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni.
Blanka végig egy tünemény volt, mindenki imádta, a szomszéd házban lakók mindig integettek neki, bárhova mentünk, legyen az fagyizó, étterem vagy fürdő mindenki őt bámulta, hogy milyen aranyos kislány és milyen szép ... megállás nélkül dumált, olyan mondatokat alkotott, hogy apával egyfolytában nevettünk :-))) úgy látszik igazi kis cserfeske lesz végül belőle!!!
Az első nap fele, sajnos az utazással telt, így a maradék időnkben feltérképeztük Zalakarost, voltunk a "híres" kilátót megnézni, kajáltunk a főtéren, sétáltunk a parkokban, fagyiztunk.
Másnap délelőtt volt a betervezett 20 perces beszélgetés, ahol 1 óra 15 percben(!) sem sikerült minket meggyőzni, hogy milyen remek befektetés az üdülési jog :-) Bálint elég szemtelen módon, de tök jogosan a végén beszólt az amúgy is erőszakos ügynökasszonynak, hogy nem tud minket meggyőzni és mennénk, a gyerek fáradt, éhes ... meg egyébként is, lejárta a rá szánt 20 percünk :-)
Talán csak ez az 1 óra volt az egyetlen olyan esemény, amikor kedvünk nem volt a toppon, mert még mi éreztük magunkat kellemetlenül, más bunkó viselkedése miatt.
De miután megérkeztünk a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumba, már semmi sem tudta elvenni a kedvünket. Egyébként is tiszta nyár kerekedett ... sütött a nap, együtt voltunk, jó levegőn, szép helyen, kell ennél több? Itt volt Blanka első igazán vicces dumája:
Blanka: Nézd Anya, látod? Oroszlán!
Én: Nem Kicsim, szürkemarha. :-))
A bivalyrezervátum után elmentünk ebédelni, majd ebéd után bejártuk a Kis-Balaton környékét. Szerencsére Zalakarostól kocsival minden nagyon hamar megközelíthető volt.
A Kis-Balatoni táj számomra olyan gyönyörűséges volt, romlatlan, csendes, fantasztikus élmény. Rengeteget sétáltunk, játszótereztünk ... így estére Blanka hulla volt. Egyébként sem kell esténként altatni, de itt épp hogy a teste elérte az ágyat, már aludt is :-)
A szerdai napot úgy terveztük, hogy egy kicsit messzebbre is ellátogatunk. Igazából nem akartunk teljesítménytúrát csinálni, de az egy helyben nyaralás nem igazán jellemző ránk. Vagyis medencében ücsörögni mi nem tudnánk, Blanka sem bírná, meghalna az unalomtól :-) Bálintról pedig ne is beszéljünk :-)
Szóval szerdán felkeltünk, reggeliztünk és indultunk Keszthelyre, de nem siettünk, nagyon komótosan élveztük ki a helyet. Megkávéztunk a Festetics kastély kapujában, majd végig jártuk bent a kastélyt, a végén pedig nagyot sétáltunk a több hektáros angolparkban. Nagyon szép volt, tényleg megérte.
Szerintem remekül időzítettünk mindent, mert Blanka alvásidejét, mindig az "üresjáratokban" oldottuk meg. Amikor aludt, gyorsan beültünk valahova enni, vagy éppen utaztunk egyik helyről a másikra.
A kellemes keszthelyi sétánk után, Kehidakustányba mentünk
fürdőzni. Nem mondom, hogy rossz volt, de semmi érdekes. Rájöttünk, hogy mi inkább nyáron a kánikulában szeretünk strandolni azt is inkább kint. Bálint 3-4x a sodrómedencében körözött, majd úszkált kicsit, de másfél óra múlva benyögte: Most kezdtem el unatkozni :-)))
Na mondom, tiszta szégyen, hogy fürdővárosba jöttünk "nyaralni" :-)) Persze ettől függetlenül jól éreztük magunkat, de ez a pár óra pancsolás pont elég volt, ez a nap is teljesen kivette minden erőnket és hullafáradtan mentünk haza.
Csütörtökön délelőtt kellett elhagyni a szállást, így a reggel már aktívabban telt, mint az előzőek. Valahogy pakolásban az utóbbi 1-2 évben nagyon profi lettem, magam is meglepődtem, de 1 óra alatt útra készen voltunk.
Az utolsó napra, a telepakolt autó miatt, nem nagyon terveztünk már kirándulást, de Bálint unokatestvért Adrit és a férjét Miklóst meglátogattuk Nagykanizsán. Kanizsa is csak 20 percre volt Zalakarostól.
Náluk is nagyon jól éreztük magunkat, finom süteményekkel vártak minket, majd elmentünk egy étterembe ahol megebédeltünk. Ebéd után, és Blanka látványos fáradtsága miatt, hamar búcsúztunk és hazafelé vettük az irányt. Ismételten jól időzítve, mert szinte végig aludta az utat.
Mindent összevetve remek nyaralás volt, nagyon rövid, tényleg csak mini:-) de élménydús és úgy érzem feltöltöttem a lelkem ... remélem kitart jövőnyárig :-))))))
Zalakaros:
