Visegrád

Szinte fellélegeztünk szombat reggel, hogy nincs az a kánikula, így apának nem kellett nagyon győzködnie, hogy kirándulni menjünk. Végre ki mehet az ember napközben anélkül, hogy hőgutát kapna.

Dobogókő - Visegrád - Esztergom között vacilláltunk, végül Visegrád mellett döntöttünk.

Gyönyörűséges vidék, szerelmes lettem a környékbe, főleg Leányfaluba:). Ezer éve nem voltam Visegrádon, elég nosztalgikus élmény volt. A Fellegvárba vezető út, házak, hegyek-dombok stb. a nagyszüleim falujára emlékeztetett ...

Klassz program volt, nagyon jól éreztük magunkat. Blanka jó kislány volt, ügyesen gyalogolt kézen fogva! a baromi meredek és girbe-gurba utakon + lépcsőzött :-)
Vittünk ugyan babakocsit, de csak nehezéknek, mert Blankával együtt lehetetlenség volt tolni, azaz igazság, hogy bele sem gondoltunk, hogy a várba vezető gyalogút nem babakocsi-barát :-)
A másik meglepetés rögtön ez után következett, a kapuban a pénztár előtt tömött sorban turisták. Fogalmam sem volt, hogy fizetős a várlátogatás ... legutóbb Egerben volt szerencsénk várat látogatni, de a várban úgy emlékszem ingyen sétáltunk körbe.
Bálint először azt mondta, hogy ne álljunk sorba a gyerekkel, de meggyőztem, hogy gyorsan halad és Blanka tényleg nyűglődés nélkül várta ki a sorunkat. :-)
Belépő jegyünkkel - 3400 Ft/2 felnőtt - minden tárlatot - panoptikum, fegyvertörténeti, vadászati - meg lehetett tekinteni, nem akarok most nagyon anyagiasnak látszani, de szerintem tiszta lehúzás ennyi pénzt kérni egy ilyen várlátogatásért. Belegondoltam, hogy egy több tagú család hány ezer forinttal lesz szegényebb, ha kifizeti ... minden látványosság ma már csak a külföldieknek szól, na mindegy. Igaz minden sarokba nem néztünk be, de szerintem ehhez a belépőjegy árhoz elég kevés/szegény volt ez a kiállítás és rövid.
Viszont egyáltalán nem távoztunk rossz szájízzel, végig jól éreztük magunkat. Blanka még ilyen okosan nem viselkedett, talán ez volt a legnagyobb meglepetés ezen a napon, és ettől baromi boldog voltam. Panoptikumban nagyon sokat dumált, mutogatta a kiállított viaszbabákat, nem szaladt el egyszer sem. Tetszett neki, hogy annyit meséltem neki a királyokról és a királynőkről, kifelé jövet egyfolytában királyozott ő is :-))
A kilátás, a Dunakanyar látványa tényleg gyönyörűség volt, ezért a szépségért, látványért meg is érte a belépőjegy. :-))
Mindent összevetve remek napunk volt, jól lefáradtunk. Blanka a visszaúton végig aludt, úgy ki volt pukkadva.

Haza felé - még Visegrádon - beugrottunk egy étterembe fagyizni, kávézni és tényleg király dolgunk volt, mert amint megette Blanka a fagyiját beereszthettük a játszóházba ... mi pedig nyugodtan tudtunk kávézni :-)