Blancikával a héten belevetettük magunkat a karácsonyi készülődésbe. Elkészültek a nagyszülők ajándékai só-liszt gyurmából! Nagyon élveztem, hogy babucikával együtt gyurmázunk :-) Ja és egésznap karácsonyi zene szól, Mariah Carey All I want for Chirstmas is you szabályosan üvölt :-)) De a gyerek már imádja!
Kicsit nosztalgiáztam is, eszembe jutott mikor kicsi aztán nagyobb voltam és készültünk anyummal a karácsonyra. Mindig saját készítésű díszbe öltöztettük a lakást, minden ajtón fenyőág, az asztalon adventi koszorú, a bejárati ajtón is koszorú. Olajmécsesek teljesen belengték illatukkal a lakást. A karácsonynak valahogy mindig olyan finom illata volt/van. Azt szeretném, ha az én pici lányom isúgy nőne fel, hogy mindig emlékezzen a karácsony varázsára, a családi együttlétekre, étkekre, illatokra.
Na de visszakanyarodva a készülődésre:
A karácsonyi készületek kevésbé kellemes velejárója a nagytakarítás, ezt tettem tegnap. Rá kellett jönnöm, hogy gyerek és kutya mellet ez 1 napig tart. Így ma újból egy felmosással kezdtem a napot. Pedig még Blanka kicsi, nem tudom mi lesz ha csúszni-mászni, pakolászni kezd :-)
A másik fontos előkészület a nagybevásárlás, előre el kell majd dönteni, mely napokon leszünk itthon, és mely napokon megyünk majd el a szülőkhöz. Ugyanis főznöm kell, ha itthon maradunk. Már átnéztem a recepteimet, hogy miket lenne érdemes elkészíteni a két ünnepközött.
Ráadásul mivel már külön élünk, és külön családot alkotunk így a szenteste csak a miénk, már nem megyünk át a szülőkhöz, szóval szentestére is valami finomságot kellene főznöm.
Nos az idei bevásárlólista 2 oldalasra sikeredett :-) Pedig csak a legszükségesebbeket írtam össze. És még valószínűleg legalább 1x újra el kell menni az ünnepek előtt egy bevásárlásra, hiszen nem lesz nyitva semmi két napig.
Az ajándékok megvásárlása egy újabb fontos pont a karácsonyi készülődésben. Kicsit szomorú vagyok, mert én imádok adni, már elég korán (18 évesen) rákattantam arra, hogy a karácsonyi ajándékokat jó korán be kell szerezni, sok-sok ezer forintot költöttem a szeretteimre. Sajnos vagy nem sajnos, nem tudom, ma már erre nincs lehetőségem. Így bárki kérdezi, hogy mit kérünk, én csak egy semmit-tel válaszolok. Bár egy gépelt listát tudnék összeállítani, hogy mennyi mindenre lenne szükségem. De ha én egyszer nem tudom viszonozni, nem is várom el, hogy más költsön rám. Elég fura szerzet vagyok, mi?
Meg egy kicsit csömöröm is van attól, hogy ez a karácsonyi készülődés már nem szól másról csak a vásárlásról. A plázák annyira tele vannak, hogy parkolni nem tudunk a mélygarázsokba. Szerdán délelőtt a MOM-ban megtelt a parkoló. Értitek? Hétköznap délelőtt!!!!
Évről évre nem tudjuk/ nem tudom überelni a kitalált, megvett ajándékokat. Egyik évben laptopot vettem a férjemnek, a másik évben mit kellett volna? Egy plazmatévét? Idén pedig egy kocsit? Hmmm... ezt hosszú távon nem lehet csinálni, magam is tudom. Így Blankát arra szoktatom, hogy az ajándék NAGYON sokáig az ő kis keze munkája legyen. Szerintem menni fog, nem kell hozzá más csak a szülői segítkezés, ugyanis amire megtanítjuk ő azt fogja később természetesnek venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése