2. számú szabadság

Fura, mert számomra (ugyebár nem járok dolgozni, itthon vagyok Blankával) az jelenti igazán a szabadságot, ha apa is velünk van, nem dolgozik.

A szabija utolsó vasárnapját kb. ugyan olyan szomorúan viselem mint Ő. Sőt én előbb kezdek el nyöszörögni, hogy jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-)))))) Pedig neki kell felkelni, neki kell elindulni, ülni a dugóban aztán persze dolgozni. Fogadni a megszámlálhatatlan telefonhívást, dolgozni az s.o.s munkákon amiket az utolsó pillanatban találnak ki ... Mégis az újabb mókuskerék időszak nekem is ugyan olyan rossz, szerintem ezt a pasik fel sem fogják, azt hiszik üdülünk itthon :-))

Visszakanyarodva az eredeti témához, augusztus 14-ével apa szabadságolta magát, sajnos idén hosszú egybefüggő nyaralást nem engedhettünk meg magunknak, talán majd jövőre ... Így maradt a többször elmegyünk, 1-2 napra verzió. Amolyan barátokkal, családdal együtt pihenős, kirándulós fajta.

14-én szombaton anyumékhoz voltunk hivatalosak, mert a tesóimnak volt a szülinapja. Öcsém haza jött Hollandiából így végre láthattuk egymást és együtt ünnepelhettünk. Nagy nap volt ez mindkét tesónak (egyébként pont 10 év van a húgom és az öcsém között) de főleg a húgomnak, mert nagykorú lett. Leírni sem tudom, hogy várta ezt a napot. Végre 18 éves, tyűha :-)) és legálisan ellenkezhet az anyjával :-)
A fiatalok nagyon fáradtak voltak, ugyanis előző nap sok-sok barát társaságában buliztak ... így fordulhatott elő, hogy a szombati családi köszöntésen még aznaposak voltak ... mentségükre legyen mondva, délutánra már elég jól észhez tért mindkettő. Volt szép ünneplés, nagy tortázás, evés-ivás, Blankázás ... az ott maradt barátnők kézről-kézre adták a lánykánkat ... én meg persze hagytam (miket beszélek? örültem :-))

Másnap Nagymarosra voltunk hivatalosak Bálint szüleinek a barátai (erről egyszer már írtam) "ülést" (értsd: családi összejövetelt) tartottak, ahová ilyenkor a gyerekek és az unokák is hivatalosak. Sajnos mindenki nem ért rá, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Nekem személy szerint egy élmény a Dunakanyar környéke, imádom a kilátást (sajnos a képek nem adják vissza a látványt, mert délelőtt nagyon esett az eső így párás volt a levegő).
A helyszín, vagyis ez a nagymarosi nyaraló pedig egyszerűen meseszép, s talán mesébe illő is erdőközepén, hihetetlen Visegrádi vár panorámával. Komolyan mondom rossz volt hazajönni abból a nyugiból :-))) nekem tényleg az erdőben kellene élnem, egy csomó fa szomszédságában, mert ott érzem jól magam.

Hétfőn az öcsém látogatott meg minket, kedden pedig úgy döntöttünk, hogy hármasban elmegyünk kirándulni Dobogókőre. Mivel ott igazából csak túrázni, kirándulni lehet nem töltöttünk túl sok időt, megnéztük a kilátót, sétáltunk, megebédeltünk az út menti étteremben (Blankával már olyan könnyű étterembe menni, még mindig rátudok csodálkozni dolgokra. Nem ült etetőszékben, hanem a fél combom volt az emelvény, ő magától evett, én meg tudtam fogyasztani a saját ennivalómat. Nem hiszitek el milyen ügyes volt :-)) szóval miután kicsodálkoztuk magunkat Dobogókő nyújtotta látványban/tájban, a Szűz Anya kegyhelyénél is megtettük a tiszteletünket, majd Blanka lelkesen jól megkergetett egy fehér cicát az erdőben (szigorúan csak szeretetből) ... elmentünk a Római partra. Igazából nem volt egy erőltetett menet a nap, még is hullafáradtak voltunk estére. (Ti tudtátok, hogy a semmittevés fárasztó tud lenni? :-)))

Szerdán nagyszülős babanap volt, mi pedig apával kettesben töltöttünk egy napot, jól ki plázáztuk magunkat, majd kézen fogva andalogtunk a Citadellán ... talán 7 éve voltunk ott utoljára, szóval nagyon jó volt végre kettesben lenni és egymásra figyelni ...

A hosszú hétvégét amire nagyon vártunk Velencén töltöttük, Szilvi és Tomi barátunknál vendégeskedtünk. Nem ez volt az első mini nyaralás velük, így sejtettük, hogy minden rendben lesz. Blankát nagyon dicsérték, de még a szomszédoknak is :-)) milyen jó kislány, mennyire jól el van. Pedig a nagy igyekezet és pakolás hevében egy darab játékot nem vittünk neki (szó szerint) kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy mit fog szegénykém kezdeni magával. Azért nem fordultunk vissza az első sarokról pánikolva, mert tapasztaltból tudjuk, hogy Blanka egyáltalán nem játszik idegen helyen a játékaival. Az újdonság varázsa keríti ilyenkor hatalmába, és egy üvegmosó kefével is képes órákig el babrálni :-)) Az a bibi, hogy most elég szüretelős hangulatban volt, nem kímélte sem a büdöskéket, sem a paradicsomokat :-)) Igaz ezen csak én aggódtam, mert a házigazdákat egyáltalán nem zavarta. (Szilvi csak annyit kért Blancitól, hogy a piros paradicsomokat szedje :-))
Szóval összességében minden tervszerűen zajlott, voltak nagy röhögések, póker partik (végre én nyertem!!!) kajálások, séták, fürdés a tóban ... az utolsó nap még Dávid (Blanka keresztpapija) és Peti (fiúk barátja) is meglátogatott minket.
Este pedig szomorúan jegyeztem meg azt az észrevételemet, amivel kezdtem a postot:

Jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-))