Elmúlt napok eseményei ...

Az elmúlt hétről? ... Nos jöttek hozzánk, vagy mi vendégeskedtünk; vasárnap szavaztunk, hogy végre legyen a lakóparkunkban játszótér és akadt ismét ünnepelni való (4. házassági évfordulót tartottuk itt) ... most mégis inkább Blankáról mesélnék, mert úgy érzem az utóbbi időben nem kapott elég figyelmet saját blogjában :-)

Először is a legfontosabb infó vele kapcsolatban, hogy egy egész dalárda veszett el benne ... megállás nélkül énekel, ha fürdik azért, ha játszik azért, ha kocsiban utazunk azért. Imádom, olyan cuki miközben formázza azokat a nehéz bonyolult szavakat.
Az már tuti, hogy 100%-os a ritmusérzéke, még ha valami nem is megy úgy - itt a pontos szövegre gondolok - akkor is tökéletesnek hangzik az ének, mert minden: dallam, hajlítás, mély, magas hangok annyira a helyén vannak. Most már körvonalazódik, hogy Blanka a művészetek iránt mutat egyértelmű érdeklődést. Hogy ezen belül mi lesz az ami igazán érdekelni fogja a jó ég tudja, de a zene, a tánc, az ének, rajz nagyon felkelti a figyelmét.
Nem túlzok amikor azt mondom, hogy képeket, festményeket (néha elég absztraktokat is) próbál megfejteni. Szóval nála természetes volt, hogy az első szavak közé került: képek és a szobor szót. :-)) Minap néztük az X-Faktort és megmondom őszintén az elején ellenérzéseket váltott ki belőlünk. Túl nagy a felhajtás körülötte, apa mondta is: olyan ez nekem, mintha a torkomon akarnák ledugni a műsort.
Végül még is ott maradtunk ezen a csatornán és azt figyeltük, Blanka hogyan reagál :-) Vicces, de apa megjegyezte: A gyereknek abszolút hallása van, csak a jókat nézi, hallgatja végig :-))

Na, de kanyarodjunk vissza a beszédhez, szerintünk nagyon sokat beszél, egyre többet ... még nem igazi mondatokban, de szerintem hipersebességgel halad. Hogy mennyire dumás, azt majd megpróbálom a napokban videóra venni (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hangsúly a megpróbálni szón van, mert ha direkt kell produkálnia magát, vagy felvételre megy a dolog, megmakacsolja magát és megkukul).
Így voltunk ezzel szerdán, mikor Mayáék meglátogattak minket, én már úgy beharangoztam Blankát, hogy mennyit dumál, aztán kb. 1 óra kellett neki, mire feloldódott és végre kinyitotta a száját. Pedig Maya ugyanolyan finom lelkű kis lány mint ő és ismerik egymást ... még is az elején nagyon visszahúzódó tud lenni.

A szobatisztaság kérdéskört most hanyagolnám, mert ezzel jelenleg nem próbálkozunk, sok-sok sikertelen nap után úgy döntöttem, nem erőltetem a dolgot így a helyzet most változatlan ... de én ezt egyáltalán nem bánom. Várunk még egy kicsit.

Ami most újdonságnak számít nálunk az a sétálás rendes gyerek módjára normálisan kézen fogva :-) Már egy ideje gyakoroljuk és egész jó eredményeink voltak, csak néha gondolta úgy, hogy kihúzza a kezét és világgá akar szaladni. De csütörtökön a nagymamával hármasban mentünk az erdőbe sétálni és nagyon büszke voltam Blankára, mert olyan sokat és olyan ügyesen gyalogolt kézen fogva. A hétvégén próbaképpen megnéztük hogy zajlik ez a művelet az olyan figyelemelterelő helyeken is, mint a pláza. És büszkén mondhatom, egy-két kézkitépős próbálkozás után, ott is jött velünk normálisan kézen fogva. És olyan nagylányos volt, imádom :-))))))
Úgy hogy a hétvégén már csak nehezéknek volt velünk a babakocsink, mert Blanka sétált, vagy néha felkéredzkedett az ölünkbe. Tegnap a budakeszi vadasparkban is olyan sokat túrázott, hogy teljesen ki volt purcanva délutánra ...
(Félreértés ne essék, nem azzal volt idáig a probléma hogy nem akart a két kis lábán menni. Sőőőt. Leginkább csak futni szeretett volna, és úgy, és oda, ahova csak ő akar; a kezét pedig semmi áron sem engedte megfogni, mert akkor kitört a botrány.)

Könyvek szeretete ...
Hétvégén megengedtük neki, hogy a Libriben maga válasszon könyvet, a végén egy Noddysra esett a választás. Azt látni kellett volna, hogyan válogatott ... a földön ülve pakolgatott egy csomó könyvet és hangos dumával kommentárt fűzött mindegyikhez ... nézegette, lapozgatta a sok szép színes könyvet és élvezte a habzsi-dőzsit. Annyi gyerek könyv van, de a fele sem jó semmire. Nagyon kevés a jó, igazán értelmes darab. Viszont be kell látnom, hogy 1-1 általam preferált példányt leszámítva hagynom kell, hogy ő döntse el, már ilyen picinek is mit szeretne nézegetni(olvasni).
Az általa választott Noddys könyvet egyszerűen le sem teszi. Reggeltől estig ezzel rohangál.
Pont múlthéten panaszkodtam a barátnőmnek, hogy az én Blankám nem engedi, hogy úgy igazán olvassak neki. Tudjátok, a klasszikus felállásban: anyával összebújva ... anya olvas, gyerkőc hallgatja. :-) Idáig kitépte a kezemből a könyvet, ő akart lapozni, persze az olvasmány kellős közepén. Ez eléggé elszomorított, mert mást sem hall az ember, csak olvassunk sokat a gyereknek ... no de hogyan ha nem hagyja? Hát ezt az új könyvet, úgy olvastam el neki reggel - 2x - hogy bebújt mellém a paplan alá és figyelt, hallgatta és nem lapozgatta összevissza ...
Hmm ... fejlődünk kérem szépen :-))

Húúú mi van még? Pedig mindig megfogadom, hogy felírom ha valami aranyosat csinál vagy mond ... de nem teszem, ilyenkor pedig úgy kell megerőszakolnom magam, hogy mi is volt???
Ja igen, puzzle ... elkezdett eziránt is érdeklődni, de még csak ott tartunk, hogy én kirakom a háromnegyedét, ő pedig a végén besegít.
Aztán visszaszoktunk a főzelékevésre ... hónapokig nem evett főzött formában csak húst, krumplit és tésztát ... minden mást elutasított, én pedig mint olyan sok mindent ezt sem erőltettem (még szerencse, hogy nyár lévén volt elég gyümölcs amiből pótolhatta a vitamint).
Egyik alkalommal borsófőzeléket ettem előtte és jött kunyerálni, adtam belőle, úgy ette, mint aki éhezik. Így most végre újra főzhetek neki ilyen ebédet is.

Juj annyi mindent szerettem volna még írni, de már nem teszem ... talán még a legfontosabbról dologról 1 mondat. Szerdán, szeptember 1-jén megyünk intézni a bölcsis várólistát. Úgy izgulok, pedig nekünk még közel sem azt jelenti majd ez a szerda, mint azoknak a csöppségeknek akik életük egyik meghatározó mérföldkövéhez érkeznek ezen a napon :-)) Úgyhogy kéz és lábtörést minden kis barátunknak aki ovis vagy sulis lesz szerdától :-))

És hogy fotó nélkül ne maradjon senki :-)) egy újabb vasárnapi termés, a budakeszi vadasparkból: