Piktorkodós, kirándulós víkend ...

Korán kezdődött a szombatunk ...
Blankáért már reggel jöttek a nagymamáék, elvitték a hétvégére, hogy ne legyen "láb alatt" a nagy felfordulásban. Ugyanis úgy döntöttük ki festjük a nappalit, egészen pontosan átfestjük a narancssárga falakat. 2 év alatt nagyon meguntam ezt az erős színt a nappaliban s mivel szinte napi 24 órában ezt néztem, valami szemkímélőbbre, nyugisabbra vágytam. Egyébként mennyire sokat számít, hogy milyen színeket használ az ember otthon, amikor "fiatalabbak" voltunk, vagyis gyermektelenek akkor még imádtam a narancssárgát, de ma már nem kell nekem a plusz vibrálás, ezt megkapom Blankától is ha kell, ha nem :-))
Emellett Melinda barátnőm már lassan profi festő lesz ;) olyan ügyesen festi át az előszobát, ha úgy van kedve, szóval ő is nagyon biztatott bennünket, hogy ne féljünk neki állni.
Így a szombati nap festéssel, takarítással, ablakpucolással, portörléssel, függönymosással, meg ilyen nyalánkságokkal telt. De olyan jó érzés volt este hullafáradtan elterülni az "új" szobánkban.

Munkaközi:

és az eredmény:

Egy cseppet sem lazsálós szombat után, jött a kirándulós vasárnap, amit szintén Melinda szervezett - vagyis ő az úti cél értelmi szerzője :-). Idén márciusban nyílt a Puchner kastély szomszédságában a Bikali Élménybirtok, ami a középkori Magyarországot kelti életre és mutatja be az ide látogatónak. Meli felkeltette a hellyel az érdeklődésünket, így nem volt kérdés, hogy velük tartunk.
Szóval az úti cél meg volt, az útvonal is nagyjából :-), így vasárnap reggel siettünk Blankáért a nagymamáékhoz, hogy valamivel 11 óra előtt útnak indulhassunk ...

Az élménybirtok sajnos nincs a szomszédban, ez egy egész napos kirándulás, nem rövid autóúttal ... szóval érdemes úgy készülni, hogy jó pár órát ott tölt az ember. Mi nagyon jól éreztük magunkat, kifejezetten élménydús családbarát program (mi 3 és fél órát töltöttünk a birtokon és nem unatkoztunk, nagyobb gyerekkel és kézműves foglalkozások kipróbálásával egész napot el lehet itt tölteni) ...
Középkori útviszonyok miatt nem babakocsis hely :-)) mi nem is vittük be miénket, Blanka ügyesen jött kézen fogva, szinte nem is kellett rászólni semmiért, ha néha elfáradt akkor azt egyértelműen jelezte, hogy vigyük egy kicsit a popóját.
Ami számomra mindig pozitívum, ha ellátogatunk valahová, hogy az ott dolgozó emberek miként viselkednek, milyen a kiszolgálás ... stb. Lehet itt munkaköri előírás, hogy mindenkinek kedvesnek kell lenni, de ezek az emberek bármit is kérdeztünk, kértünk mindig nagyon szívélyesek és barátságosak voltak. Pedig szinte egész nap korhű ruhában kell középkori hagyományoknak megfelelően dolgozniuk (állatokat etetni, csacsifogatot vezetni, a malomban mesét mondani a betévedt vándoroknak, verni a vasat a kovácsnak, varrni a szabónak, mézeskalácsot készíteni, gyertyát önteni és fát faragni a mestereknek ... stb.)
Igyekeztem mindenhova bekukkantani, mert nem mindennapi látvány volt és ha voltunk olyan szerencsések, hogy időben látogattunk el - vagy aki előrelátó feliratkozott - egy-egy kézművesházba akkor még ki is lehetett próbálni a mesterségeket. (én vajat szerettem volna köpülni, meg agyagozni, de már indultunk haza és sajnos nem volt egy fertály óránk arra, hogy várjunk - ilyen szöveggel ellátott táblák voltak :-)
A birtok egyébként úgy épül fel, ahogy az a középkorra jellemző volt, falu veszi körbe az óvárost, itt folyik az állattartás, lovagi tornák, madaras műsorok, szintén a városon kívül található főtér-katonai tábor ahol az íjászatot, lándzsadobást, lovaglást lehetett kipróbálni utóbbiak 1 fabatkáért :-)). Nekem az óváros tetszett a legjobban, nagyon hangulatos látványt nyújtott, szép házakkal, kikövezett úttal, tóval. Itt volt lehetőség gólyalábon járni, amit a fiúk nem hagyhattak ki :-) (a legkisebbek sem, lásd Samukát a képen :-)))
Továbbá fogadók várták a városban s azon kívül, a megfáradt vándorokat, vagyis minket. Mi az óvárosban a Fogadó a Fehér Hattyúhoz nevűben pihentünk meg és töltöttük tele a hasunkat. Az ételek nagyon finomak voltak, de nem update :-).
Tényleg nagyon jól éreztük magunkat, a gyerek nagyon jól viselkedtek ... mi pedig megbeszéltük, hogy ebben a korban csak is királyok - na jó én megelégedtem volna egy udvarhölgy élettel is :-))) - lettünk volna mert elég strapás lehetett a pórnép élete. :-)
Sajnos a lovagi tornát már nem vártuk meg, mert a gyerekek kókadoztak, de a madaras színpadon lévő műsort végignéztük és az valami fantasztikus volt. Tényleg testközelből csodálhattuk meg a madarak (sólyom, héja és bagoly) tudását. A bagoly úgy repült el fejünk felett, hogy a lába koppant az objektívünkön. A műsor előtt elmondták, hogy végig a helyünkön kell maradni, felállni nem lehet. Először nem is értettem miért, meg aggódtam, mert nem tudtam Blanka képes lesz-e végig ülni egy fél órás műsort. Ám mihelyt elkezdődött, már nem is volt kérdés, miért nem lehet bóklászni (és a gyerekeket is lekötötte) ... ezek a madarak, villámsebesen száguldoztak a nézők feje felett, a sorok között ... tényleg csak centikkel mellettünk. Már emiatt érdemes volt elmenni ide, mert ilyet én még sosem láttam azelőtt. (Köszönet Attinak a legjobb madaras képekért)
A napunk végén még egyet csacsi fogatoztunk, ami klassz,- de nem egy kényelmes élmény, a középkorban jól jött volna egy kis lengéscsillapító :-)

Mindent összevetve maradandó élményt nyújt ez a hely és szerintem még visszafogunk térni ide :-)