Keresztszülők lettünk :-))

Jelentem nem tűntünk el, csak annyi teendők volt/van/lesz :-) hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Ráadásul Blanka lányom, egyszerre 2 fogat növeszt és baromi hisztérika lett. Néha úgy érzem, megkattanok :-) Persze csak úgy mondom, azért nem kell megijedni :-)

Na, de most nem Blancikámról írnék, azt majd egy következő postban teszem.

Keresztszülők lettünk és tudom, hogy magasztos, meg elcsépelt ezt mondani; de nagyon megtisztelő dolog, hogy érdemesnek és felelősségteljesnek tartanak bennünket arra, hogy ezt a tisztséget megkapjuk, ha úgy tetszik a szülők gyermeküket bízták ránk, ha képletesen is ...

Legjobb barátaink Ők, bár én ezt a jelzőt nem szeretem használni, hogy legjobb barát, mert sok barátunk van és mind értékes barátság, de bizton állíthatom, hogy a legrégibb barátságból született most egy KOMA viszony :-)) Vidéken ugyanis így hívják az ilyen kapcsolatot :-) Bálint 6 éves kora óta ismeri Attilát és Melindát. Együtt jártak általános iskolába (és itt csak Bálint tudná hitelesen folytatni a történetet, de asszem élményekben gazdag barátság van a hátuk mögött ... és még lesz is) ...
2003-ban ismerkedtünk meg Bálinttal és az elsők között ismertem meg Attiékat. Szeretjük őket, jó velük lenni, bár a távolság miatt (ők Diósdon, mi Dunakeszin lakunk) ritkábban tudunk már találkozni.

Talán azért döntöttek úgy, hogy második szülött fiúknak, Samunak a keresztszülei leszünk, mert nagyobbik gyermekük Brúnó nagyon szeret minket. Mindig rohant elénk, ha mentünk hozzájuk. Főleg Bálinthoz ragaszkodik és vele képes volt órákig bezárkózni a gyerekszobába és együtt játszani, tévézni. Bálint fürdethette is ... szóval nagy volt a bizalom. :-))

Egyértelmű volt, hogy a felkérésnek nem mondunk nemet, és tényleg megtiszteltetés, hiszen egy ilyen szép barátságot még inkább összeköt majd ez a kapcsolat. Csak egy dologtól félek, hogy a távolság miatt nem fog minket úgy szeretni Samu, mint Brúnó. De tudom, ez csak rajtunk múlik, hiszen ígéretet tettünk, hogy vigyázunk rá, szeretjük és ránk mindig számíthat. Így asszem ha "engedik" :-)) és menetünk sokat fogunk még a nyakukra járni :-)) Annak azért örülök, hogy ha meglát minket Samu mindig mosolyog, így nem vagyunk számára ellenszenvesek :-))))

Samukát pünkösd hétfőn - a Szentlélek eljövetelének napján - keresztelték meg. A keresztelő extra gyors volt, kb. 15 perc mindenféle bemutatkozással, köszöntéssel, gratulációval együtt. Bár mivel két 1 éves gyerekről beszélünk (Samu unokatestvérét Lilit is most keresztelték), így bőven elég is volt nekik ennyi. Ráadásul alvásidőben történtek az események, így szegénykék több mint fáradtak voltak. Szerencsére olyan étteremben volt, a szertartás utáni ebéd, ahol van játszóház, így a gyerekek tudtak hol "randalírozni" és nem kellett egyhelyben gubbasztani.
(Megjegyzem ki sem bírták volna, így sem volt könnyű a szülőknek. Konkrétan én úgy lefáradtam ez után, az ebéd után, hogy amint hazaértünk már zuhantunk ágyba és aludtunk egy órát.) Áldom magam, hogy nem vittük Blankát, bár mikor megtudtam, hogy lesz játszóház az étteremben és szinte mindenki hozza a gyerekét, kacérkodtam a gondolattal. De aztán jobb volt így, Blanci ki sem bírt volna ennyit alvás nélkül. Nagymamáékkal pedig klasszul eltöltötte a délelőttöt, ők meg kibabázták magukat.

Úgy érzem, megint nagyon hosszúra sikeredtem :-) így inkább jöjjenek a képek:

A büszke szülők :-))

Sasa

Keresztpapival :-)

figyelem a skacokat :-)