Na így pár nappal a szülés előtt, más sem hiányzott nekem, mint egy jó kis hányás, hasemenés, lázzal megspékelve.
Minden szombat este kezdődött, onnantól kezdve azt hittem meghalok. Szinte semmi sem maradt bennem, egyfolytában ment a hasam, bár nem tudom mi volt a kiadás, mert már enni nem is bírtam. Sőt a vasárnapi születésnapi bulim jól el lett rontva, miattam mindenki készült, együtt volt a család Bálint szüleinél, én meg ott feküdtem és sírtam, hogy nem bírom ... nem is ettem szinte semmit sem a sok finom ennivalóból.
A hasam úgy fájt, hogy azt hittem megőrülök, szegény Blanka baba, ezerrel dolgozott odabent, mert ő sem értette mi lehet az anyukájával.
Ma kedd van, és nagyjából jobban vagyok, mondjuk úgy, hogy bágyadt úgy hogy ezután a húsileves után megyek is aludni. Lázam már nincs, hányinger nincs ... még hasmenés volt ma reggel is. A hasam nem az igazi, most azért imádkozom, hogy Blanka még 1-2 napot várjon a kibújással, még rendbe jövök, mert ilyen nyomin, fáradtan nem leszek képes végig csinálni egy szülést. Ahhoz erősnek, kipihentnek és egészségesebbnek kell lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése