Sziasztok!
Régen nem írtunk, akár kettőnk szemszögéből is jöhetne egy-egy beszámoló, hiszen az elmúlt hétvégét Blanka és én másképp éltük meg, de nem így lesz!
Csütörtöktől Bálint szüleinél voltunk, mert apukájának a születésnapját ünnepeltük, aztán pénteken kiruccantunk Claudiáékkal Ausztriába. Nagy izgalom előzte meg a kirándulást, hiszen Blankát először hagytam egyedül 1 napra! a nagyszülőkkel. Persze tudtam, hogy biztonságban lesz a gyerekem, de annyi mindenről kellett gondoskodnom előre ... egésznapra való tejjel/táppal/teával, ruhával, játékkal, pelenkával és még sorolhatnám.
Leginkább azon izgultam, hogy fogják bírni egymást. Hiszen Blankának minden rezdülését ismerem, tudom egy nézéséből, ha már nyűgös, fáradt, vagy éhes. Hiába látják a nagyszülők sűrűn a gyereket, azért még sem tudják rögtön, hogy mi a baja.
Na, mondanom sem kell aggodalmam csak akkor múlt el amikor este hazaértünk és láttam, hogy édesen alukál.
Reggel, vagyis hajnalban mikor megébredt és megszopiztattam, láttam hogy olyan boldog, és annyira örül nekünk, még apa is felkelt hozzá, hogy megpuszilgassa ... mert a nagymama szerint egy nyikkja sem volt egésznap sőt ... ha látták, hogy dörzsöli a szemét letették aludni, szépen elaludt, nem sírt. Cumisüvegből elfogadta a kajcsit, nem balhézott. Bár sosem szokott!
Állítólag nagyon jó baba volt, és ők végre teljesen kiélvezhették az unokázást. Persze úgy mentünk el otthonról, hogy a nagymama 2 db A/4-est írt tele, mikor mit kell tenni Blankával, mikor kell etetni, altatni. Mivel kialakult végre egy megszokott menetrendünk hála az égnek ezt is szépen előre tudtam vázolni. Így anyucika nélkül, de mégis hiányt nem szenvedve szépen eltelt a nap.
Ausztria szép volt, főleg a bécsi Advent-i hangulat, ami hasonló a budapestihez, de az itthoni nem ilyen nagyszabású. Egy pici szépséghibája volt az egésznek, hogy piszkosul drága Ausztria/Bécs. Nem a mi pénztárcánknak szabták az árakat. Na, de karácsony közeledtével erről ne is beszéljünk :-) Egyébként azt leszámítva, hogy hiányzott Blanka, nagyon jó volt kimozdulni, élveztem, hogy más közegben lehetek.
Pár kép Bécsről:
Hétfőn a másik nagyinál töltöttük napot, nagyon jó volt, mert banyapartiztunk, húgom sem ment suliba, hogy végre Blankázhasson :-) Délután pedig ők vittek el minket az ortopédiára és a legjobb hír: végre „meggyógyult” a lába így a gyógycipőt elfelejthetjük és csak akkor kell visszamennünk kontrollra, ha már biztosan áll/jár a lábán :-)
húúú, irigyellek!!! Így kimozdultál! Én épp most kezdek begolyózni! És gondolom a legjobb érzés az volt, amikor hazaértél és láttad, hogy Blanka édesen alszik :-)! De jó! És örülök, hogy sikeres volt az ortopédiai kiruccanás is!
VálaszTörlésMami is nagyon irigykedik.Mi decemberben Apahiánytól szenvedünk,mert Apuci minden nap dolgozik.Úgyhogy esélytelen a bécsi advent:(
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésHát tényleg jó volt kimozdulni, és talán ez volt az egész bécsi útban a legjobb! Adventi vásár, nagyon szép volt és hazudnék ha azt mondanám, hogy a város nem ... de egyáltalán nem volt olyan érzésem, mintha külfödön lennék. Teljesen olyan a belváros, mint pest. Ugyanazok a boltok, éttermek, multik (már itthon is minden megkapható, de olcsóbban) ... és még azon sem lepődtünk meg, hogy időnként magyarul beszélő emberek szólaltak meg mellettünk. Bécs előtt beugrottunk Parndorfba, de nekem az nem tetszett, jobbra számítottam, a Biatorbágyi outlet szerintem sokkal jobb!
A legjobb az egészben a kimozdulás volt, a kirándulás. Nagyon szeretek hosszú útra kocsival elindulni, olyan jó feelingje van :-))
Eszter, neked írtam egy "hosszút" a blogodra a kimozdulással kapcsolatban.
Marcipán, remélem nem sokára apucika otthon lesz veletek és nem fog dolgozni. Gondolom nagyon várod már a Jézuskát, hogy hozza a szép karácsonyfát és a sok ajándékot!