Anyák napja és egyebek

" Ugyebár barátom, nem kell ahhoz számtan,
hogy megszámlálhassam, hány édesanyám van.
Tudhatom, láthatom ugyebár, hogy hány van,
egyetlen-egyetlen-egyetlen anyám van.
Ó, jóságos Isten hogy kell rá vigyáznom!
Másikat nem kapok sehol e világon."

Ez a hosszú hétvége most nagyon mozgalmas és egyben "fárasztó" volt. Rengeteget mentünk, apucika annyit vezetett, innen is millió csók neki, hogy ilyen ügyes és mindig vigyáz ránk.

Pénteken anyuhoz mentünk anyák napját ünnepelni Gödöllőre, aki már nagyon várt bennünket. Azért pénteken, mert sajnos ő szombattól vasárnap reggelig dolgozott. Kertben bográcsban főzte a finom gulyáslevest. Úgy volt, hogy kerti party lesz, de pont ebédidőben kezdett el szakadni a jégeső. Így bent fogyasztottuk el a finom falatokat. Jól éreztük magunkat, Blanka szokásához híven aranyos kislány volt. Még az idegenekkel is barátkozott, mindenkire mosolygott. Hazafelé megnéztük Dunakeszin miújság Majális terén, de inkább a sütizést választottuk helyette. :-)

A szombat a névnapom jegyében telt, étterembe mentünk, csavarogtunk, shoppingoltunk, apucikától kaptam egy szuper ajándékot (Crocs papucsot :-))) délután/este pedig Claudiáékkal bandáztunk egy kicsit. :-)

Vasárnap reggel, pedig egy nagyon hosszú út várt ránk. Harkányba készültünk.

Bálintom szerette volna felköszönteni az édesanyját, de ő most Harkányban egy 3 hetes kezelésen vesz részt, amibe - anyukája legnagyobb szomorúságára - pont beleesett az anyák napja is. (Sajnos psoriasisa van, ez egy bőrbetegség és sok év után kapott végre beutalót egy "fullos" kezelésre ahol már 1 hét alatt csodálatos változásokon ment keresztül :-)).
Sokat töprengtünk, hogy elmerjünk-e indulni ilyen hosszú útra, hiszen OK, hogy Blanka jó baba, de azért órákig még ő sem ült soha kocsiban.
Közben tudtuk, hogy ha Bálint anyukája, meglát minket a legszebb anyák napi ajándékban lesz része, ugyanis titokban mentünk, meglepetés volt.

Szóval ott tartottam, hogy vasárnap reggel Harkánynak vettük az irányt. Még soha sem jártam ott, egy szép, tiszta gyógyfürdő város és annyira nagy a nyugi :-) 230 kilométerre van tőlünk, szinte a Horvát határig kell autózni. Blanka miatt 2x álltunk meg, és volt még egy kisebb pihi, de ez még az elején, a Váci úton, mert ittunk egy kávét és reggeliztünk. Blanka a második megállás előtt lett nyűgösebb, valószínűleg akkor szakadt el nála a cérna. Pedig készültem egy csomó mindennel játékkal, ennivalóval, innivalóval. De semmi sem volt jó, csak az anya cicije. Ez pedig nyugtatólag hatott rá, mert Harkányig már fel sem kelt.
Mikor megérkeztünk, felhívtuk a nagypapát - ő is lement pár napra - és őt beavattuk, hogy itt vagyunk, de ne szóljon, hogy itt vagyunk! Persze pár perc múlva nagypapa boldogan jött le a parkolóba, nagy volt az öröm. Elmentünk egy közeli étterembe ebédelni, mert még a nagymamának hátra volt egy kezelése. Blanka az étteremben, összebarátközött a pincérnővel aki kézbe vette és még a konyhára is bevitte :-) (Legalább mi tudtunk nyugodtan enni :-))
Mikor megebédeltünk nagypapával felmentünk a kórházba, de inkább nevezném hotelnek, mert minden hiperszuper, új, csilivili. Plazma tévé a kórteremben és hagy ne soroljam :-))
Itt vártuk a nagymamát, aki amikor benyitott és meglátott minket, már az ajtóban sírva fakadt annyira örült nekünk :-)
Nagy volt a boldogság, és így utólag még a hosszú út sem volt olyan hosszú :-)), mert nagyon jó érzés volt, hogy ilyen örömet szereztünk.
Közben megérkeztek Dávidék is (Bálint öccse és a barátnője, róluk tudták, hogy jönnek), és átugrott az egész család Siklósra anyósom nővéréhez a szőlőbe akik már vártak minket finomságokkal, saját borral, forró rétessel :-))

Nagyon jól éreztük magunkat, Blanka egy tündér volt, nem azért, mert az én gyerekem, de ilyen nyugdot gyereket még nem láttam. :-))) Haza úgy indultunk el, hogy előtte tisztába tettem, kapott hamit. Pécsnél aludt el (Siklóstól kb. 15 perc) és nem hazudok, hazáig - Dunakesziig - aludt, házunk előtt kelt fel. Apa persze egyfolytában őt nézte az úton, hogy ha felkel akkor rögtön félre húzódik és akkor kap szopikát. De egyszer sem kellett megállni.
Amikor haza jöttünk, volt vacsizás, de még egy háromnegyed órát fent volt velünk, majd mikor láttam rajta, hogy fárad leraktam az ágyába és szónélkül elaludt.

Hétvége élményeiről képek, szinte csak Siklóson készültek:

Harkányi étteremben

Nagypapával Siklóson:

Nagymamával:

Marika nénivel:-)

A szőlőben