Haverok, Buli, Blanka :-))

Na ez jó béna cím, de semmi más nem jutott eszembe :-)) Kiestem a gyakorlatból :-)

Régen nem írtam már, lefoglaltak az itthoni dolgok, tanulok. Voltunk taknyosak, ez inkább Blankát kezdte ki, főleg a sok orrszívás, nekem csak a torkom bánta a hideg idő beköszöntét.
Aztán jöttünk-mentünk, megfordultunk zsúron, moziban és mindezeket megspékelte Blankám, hogy a dackorszaka legnehezebb időszakába lépett :-) Utóbbitól pedig mindent lehetett, csak nem blogot írni. Így fordulhatott elő, hogy a héten 4 napig a számítógép sem volt bekapcsolva. Tiszta elvonás ... Nem?
Igaz mára tudom, hogy nem csak a gyermekkori dacolás okozta Blankánál a nagyon fárasztó/idegesítő hisztiket.
Kibújt ugyanis a 17., 18. és a 19. foga :-) A 20-dik még várat magára, legalábbis nem lehet látni. (Egyébként olyan cuki, ha kérem, hogy mutasd meg a szép fogaidat, hagy nézzem meg, hogy nőnek, akkor olyan hatalmasra tátja a száját :-)))
Szóval míg erre véletlenül nem jöttem rá, addig elég nehéz volt elfogadni, hogy a játszótérről a hazavezető út, csak könyörgéssel és hisztizéssel tehető meg. (értsd=utolsó métereken szinte a földön húztam hazáig :-))) Aztán a délutáni alvások a lehető legminimálisabbra csökkentek - 30 percre. Vaaagy ... úgy felidegesíti magát semmiségeken, mint pl. nem áll meg a játék a lábán, hogy a földön fetrengve dühöng.
Megmondom őszintén nem igazán tudtam hirtelen, hogy reagáljak ezekre a dolgokra. Olyan hirtelen kezdődött. Ha leszidtam, csak olaj volt a tűzre, ha ráhagytam, akkor bepánikolt, hogy nem foglalkozom vele. Valahol a kettő közötti út jön be nála. De az elején muszáj nem tudomást vennem róla, mert annál jobban belelovalja magát. Ha nem veszem a lelkemre, nem foglalkozom úgy vele, hamarabb túl vagyunk rajta. Ma pl. apával csináltunk egy "tesztet" amit régen egy videón láttunk. Hát apa már nem tudta, hogy rejtse el Blanka elől az arcát, mert úgy nevettünk. Ugyanis Babó dettó így reagált. Vagyis járkáltunk egyik szobából a másikba, ő meg követett minket és ahol voltunk ott hanyatt vágta magát és bömbölt. És mi az ok? A baba hajába rossz helyre tettem a csattot! Hmm ... ezt a felelőtlenséget kérem szépen :-))))

Szóval, ha lenyugszik, akkor már lehet vele beszélni. A mi történt?, mi a baj? semmi baj! - mondatok nagyon bejönnek neki. Ugyanis ezek elhangzanak a kedvenc meséjében, a Csingilingben. Ezek után, magának is elkezdi mondani, hogy: Semmi baj, nincs baj, nem szabad hisztizni. És ezt sokszor elismétli, mint egy mantrát ... így hamar megnyugszik.
Még nem vagyunk túl ezen a nehéz időszakon, de könnyebben kezelem, bánok vele, és csak reménykedni tudok Moncsi néni véleményében, hogy lehet nála intenzív lesz a dackorszak, de RÖVID :-)) Amen.

Na és akkor jöjjön egy kis pajti téma :-)) Múlthétvégén zsúron voltunk, Maya barátnőnk 3 éves szülinapi bulijára voltunk hivatalosak. Jaj Istenem, szavakkal leírni nem lehet, hogy milyen cukik voltak a gyerkőcök. Imádtam őket. Mindegyik törpike, még a legkisebb is, ült a megterített asztalkánál és várta a finom tortát :-) És olyan jól viselkedtek, nem volt türelmetlenség, nyafogás, édesen kivárták, hogy a gyertya elfújása után kapjanak a tortából. Annyira jó hatással vannak egymásra a gyerekek. (szerintem)
Mivel játszóházban volt a zsúr, volt hol és mivel játszani, szerintem nagyon élvezték. Mi felnőttek pedig igyekeztünk kihasználni az időt és beszélgetni kicsit, s a legfontosabbat tenni gyerekeinkben gyönyörködni, akik olyan hamar megnőnek/megnőttek, hogy az valami hihetetlen.

Az elmúlt másfél hétben Blanka nagyszülőzött is párszor, a héten még ott is aludt egy napot. Így volt egy szabad esténk csütörtökön apával, amit jól ki is használtunk. Igaz nem volt előre tervezett szabadság, de jól jött :-))) Attól a filmforgalmazótól kaptunk mozijegyet akiknek apa dolgozik. Apucika pedig figyelmes volt, és emlékezett rá, hogy én ezt a filmet megszerettem volna nézni, szóval jelezte, hogy élünk a lehetőséggel. Az egy cseppet sem érdekelt, hogy kritikusok lehúzták, számomra ez nem fontos szempont. És nem is bántam meg, hogy elmentünk megnézni nekem nagyon tetszett. Végre valami kikapcsolt és máshová tereltem a gondolataimat. A másik, hogy csodálatos helyeken forgatták a filmet, most már csak Balira kell valahogy eljutnunk :-))))))) Aki szereti a romantikus filmeket, nem csak a szokványosakat, akitől a spirituális gondolkodás nem áll távol, ajánlom. Eat, pray, love :-))

Holnap pedig Néder családozunk ... de ez már egy másik post lesz :-)

Végezetül néhány kép a zsúrról, az ünnepeltről és persze Blankáról :-)