2010. november 9., kedd

Solymár

Hétvégén Apucika keresztszüleinél jártunk Solymáron. Éva és Marci már nagyon vártak minket, régen jártunk náluk.
Éva finomat főzött, így jókat ettünk, beszélgettünk, kicicáztuk és játszottuk magunkat és egy olyan szó szaladt ki a számon, amit már nagyon régen nem mondtam Blankára: demógyerek :-)

S milyen a demógyerekünk? = Egy angyal, jól viselkedő, nem hisztiző, nagy kanállal egyedül borsólevest evő. Mielőtt megkóstolta volna az ételt, már jelezte is, hogy milyen finom. Ettől kellőképpen olvadozott a házigazda a boldogságtól.





6 megjegyzés:

  1. Ez az utolsó kép nagyon szép!
    :)
    A többi is de ez nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  2. A demógyerek kifejezés már régen is nagyon tetszett! Kellenek demós napok is, bár Énmár régen éltem át ilyet, de a remény hal meg utoljára. Blanka egyre aranyosabb és az utolsó kép tényleg szuper!

    VálaszTörlés
  3. Kriszti! Nálunk is nagyon ritka a demógyerek viselkedés :-))) Gondolhatod, hogy örültem neki ... végre tud viselkedni, aranyos stb :-)))
    Bár mióta kijöttek a nagy rágói azóta viszonylag könnyebb vele.

    VálaszTörlés
  4. Jaj de cuki Blanka az utolsó képen a cicával :))))

    VálaszTörlés
  5. Nekem Blanci örökre demógyerek marad. :-)
    Az utolsó kép...hááát...mintha egy képeslap lenne. Gyönyörű!!

    VálaszTörlés
  6. Ez a "demógyerek" aranyos volt!
    Mikor Tamara megszületett, olyan tökéletes bébi volt, hogy mindenkinek azt mondtuk, sorozatgyártásra fogjuk. És így is lett... ;)

    VálaszTörlés