A történet szereplői a képzelet szülöttei, mindennemű hasonlóság a valósággal
a véletlen műve! ;-)
a véletlen műve! ;-)
Adott egy anyuka, akivel nagyon jó a viszonyom. Egyik nap átmentem hozzá, aki már sokadszorra panaszolta, hogy milyen foglalkozások vannak a G.k.o-ban. Tavaly télen kezdték, az akciós áron meghirdetett pár hónapos kurzust, pici fia még járni sem tudott rendesen.
Olyan feladatokat vártak el kapásból az újonnan jött gyerektől amit semmilyen előkészítés, magyarázat, segítség nélkül kellett végrehajtani. Az óra végén nem volt lehetőség az anyukának a fejlesztő pedagógussal beszélni. (még be sem fejezték az órát, a következő turnus ott toporgott az ajtóban)
A hely ahol az órák zajlanak ingerszegény (bár ennek biztos megvan az oka). Arra sincs lehetőség, hogy az első pár alkalommal a gyerek megszokja, hogy hol van rögtön belevágnak a dolgok közepébe. Így nagy üvöltéssel kezdődik az óra. Nem kell magyaráznom, hogy egyáltalán nem távoztak elégedetten az órákról.
Az anyuka ma már egyáltalán nem szereti ide hordani a gyerekét, 2-3 alkalom után nem is mentek többet. De januárban újra hívták telefonon, hogy van még pár alkalom, azt le kellene járni. Így persze újra nekivágtak, de a színvonal, hozzáállás minden a régi volt.
A feladatok pedig: (megér egy misét:-)
- kis székeket háttámlájukkal összetolni, majd a gyerekeknek végig kell menni a székeken, úgy hogy a támlákat átlépik.
- a kispadokon úgy kell végig kúszni, hogy a kezükkel kell előre húzniuk magukat.
- trambulinon ugrálni satöbbi, satöbbi, satöbbi ....
Mindezt alig 1 éveseknek!!!
Az anyukának már eleve azzal gondja volt, hogy a gyerekének még olyan rövid a lába, hogy nem is tudja átlépni a széktámláját, a padon kúszástól pedig üvöltött a gyerek. (mi ilyet általános iskola alsó tagozatában csináltunk tesiórán)
Még az ugrálás sem tetszik neki. És miért is? Mert ezek a feladatok nem neki valók, talán Blankámnak is pont elegendőek lennének, nem egy másfél évvel fiatalabb gyereknek, aki még azzal küzd, hogy labilis mozgását egyfolytában koordinálja.
Az ugrálás szerintem kifejezetten 2 éves kor után jelentkezik a gyerekeknél. Blanka most tud tökéletesen páros lábbal ugrálni. Egy ugrálóvár lenne most a legnagyobb ajándék :-))
Kérdeztem az anyukát, van-e olyan 1 éves aki a fent leírt feladatokat megtudja csinálni? Azt mondta, igen, de a kislány 2 hónapos kora óta a G.k.o-ba jár.
Hmm ... és akkor mi van? Ettől az a gyerek sokkal okosabb, mert előbb tudott átmászni egy széken? Vagy kézzel tudja húzni magát a padon?
Választ nem kaptam, mert az ismerősöm sem kapott ...
De a végére tartogattam a gyöngyszemet :-) megkapták a "bizonyítványt" vagyis egy kétoldalas tanulmányt, egyéni fejlesztési tervvel. Besz@rtam/tunk a röhögéstől, hogy mit várnak el egy ilyen kis gyerektől, hogy gyakoroljon/tudjon. (kíváncsi leszek a véleményetekre)
A teljesség igénye nélkül, néhány kiragadt példa vagyis fejlesztési gyakorlat:
- térd felhúzása a hashoz, kézzel átkulcsolás (háton fekve)
- támasz a test mögött, babzsák a talpak alatt. Bekarmolt lábujjakkal babzsák csúsztatása előre-hátra, jobbra - balra.
- támasz a test mögött, babzsák a lábfejek előtt. Babzsák körbejárása a lábujjakkal.
- támasz a test mögött, babzsák a bekarmolt lábujjak között. Az egyik láb felemelése, integetés a babzsákkal. Lábcsere.
és a top:
- támasz a test mögött, egyik lábbal, bekarmolt ujjakkal babzsák felvétele, majd átadás a másik lábnak, kéz nem segíthet!
Nem gondolom, hogy lehetetlenség lenne megtanulni a fenti mozgáskoordinációs feladatokat. De szerintem egy alig több mint 12 hónapos gyereknek totál fölösleges. Ezzel is azt érik el, hogy az egyébként is túl parázó, "teljesítési", "megfelelési" kényszerben szenvedő anyuka még inkább feszültebb, szorongóbb lehet. (A lehúzásról, piszkos anyagiakról ne is beszéljünk! :-))
Ha véletlenül elfeledtük volna, emlékeztetőül egy videó, hogy az 1 éves gyerek hogyan jár.
Olyan feladatokat vártak el kapásból az újonnan jött gyerektől amit semmilyen előkészítés, magyarázat, segítség nélkül kellett végrehajtani. Az óra végén nem volt lehetőség az anyukának a fejlesztő pedagógussal beszélni. (még be sem fejezték az órát, a következő turnus ott toporgott az ajtóban)
A hely ahol az órák zajlanak ingerszegény (bár ennek biztos megvan az oka). Arra sincs lehetőség, hogy az első pár alkalommal a gyerek megszokja, hogy hol van rögtön belevágnak a dolgok közepébe. Így nagy üvöltéssel kezdődik az óra. Nem kell magyaráznom, hogy egyáltalán nem távoztak elégedetten az órákról.
Az anyuka ma már egyáltalán nem szereti ide hordani a gyerekét, 2-3 alkalom után nem is mentek többet. De januárban újra hívták telefonon, hogy van még pár alkalom, azt le kellene járni. Így persze újra nekivágtak, de a színvonal, hozzáállás minden a régi volt.
A feladatok pedig: (megér egy misét:-)
- kis székeket háttámlájukkal összetolni, majd a gyerekeknek végig kell menni a székeken, úgy hogy a támlákat átlépik.
- a kispadokon úgy kell végig kúszni, hogy a kezükkel kell előre húzniuk magukat.
- trambulinon ugrálni satöbbi, satöbbi, satöbbi ....
Mindezt alig 1 éveseknek!!!
Az anyukának már eleve azzal gondja volt, hogy a gyerekének még olyan rövid a lába, hogy nem is tudja átlépni a széktámláját, a padon kúszástól pedig üvöltött a gyerek. (mi ilyet általános iskola alsó tagozatában csináltunk tesiórán)
Még az ugrálás sem tetszik neki. És miért is? Mert ezek a feladatok nem neki valók, talán Blankámnak is pont elegendőek lennének, nem egy másfél évvel fiatalabb gyereknek, aki még azzal küzd, hogy labilis mozgását egyfolytában koordinálja.
Az ugrálás szerintem kifejezetten 2 éves kor után jelentkezik a gyerekeknél. Blanka most tud tökéletesen páros lábbal ugrálni. Egy ugrálóvár lenne most a legnagyobb ajándék :-))
Kérdeztem az anyukát, van-e olyan 1 éves aki a fent leírt feladatokat megtudja csinálni? Azt mondta, igen, de a kislány 2 hónapos kora óta a G.k.o-ba jár.
Hmm ... és akkor mi van? Ettől az a gyerek sokkal okosabb, mert előbb tudott átmászni egy széken? Vagy kézzel tudja húzni magát a padon?
Választ nem kaptam, mert az ismerősöm sem kapott ...
De a végére tartogattam a gyöngyszemet :-) megkapták a "bizonyítványt" vagyis egy kétoldalas tanulmányt, egyéni fejlesztési tervvel. Besz@rtam/tunk a röhögéstől, hogy mit várnak el egy ilyen kis gyerektől, hogy gyakoroljon/tudjon. (kíváncsi leszek a véleményetekre)
A teljesség igénye nélkül, néhány kiragadt példa vagyis fejlesztési gyakorlat:
- térd felhúzása a hashoz, kézzel átkulcsolás (háton fekve)
- támasz a test mögött, babzsák a talpak alatt. Bekarmolt lábujjakkal babzsák csúsztatása előre-hátra, jobbra - balra.
- támasz a test mögött, babzsák a lábfejek előtt. Babzsák körbejárása a lábujjakkal.
- támasz a test mögött, babzsák a bekarmolt lábujjak között. Az egyik láb felemelése, integetés a babzsákkal. Lábcsere.
és a top:
- támasz a test mögött, egyik lábbal, bekarmolt ujjakkal babzsák felvétele, majd átadás a másik lábnak, kéz nem segíthet!
Nem gondolom, hogy lehetetlenség lenne megtanulni a fenti mozgáskoordinációs feladatokat. De szerintem egy alig több mint 12 hónapos gyereknek totál fölösleges. Ezzel is azt érik el, hogy az egyébként is túl parázó, "teljesítési", "megfelelési" kényszerben szenvedő anyuka még inkább feszültebb, szorongóbb lehet. (A lehúzásról, piszkos anyagiakról ne is beszéljünk! :-))
Kizárt dolognak tartom, hogy bárki 2 hónaposan már járjon. Fizikai képtelenség! Ez nem zseniség kérdése, erre 2 hónaposan még teljesen alkalmatlan az emberi test!
VálaszTörlésAz Én kicsi lányom 16 hónapos, de nem tudnám megcsináltatni vele egyik feladatot sem. Nem azért, mert ügyetlen, hanem egyrészt meg sem értené, mit akarok tőle, másrészt a picurka, párnácskás lábán a miniatűr ujjacskáival fel sem tudná csippenteni a babzsákot.
Inkább ne legyen zseni gyerekem, mint hogy ennyi idősen még ne azt játssza, amit Ő akar...
Elképesztő az egész!!!
Egyébként most visszaolvastam azt a mondatomat és tényleg félreérthető ;-) kijavítom ...
VálaszTörlésEdit!
VálaszTörlésNem 2 hónapos korától jár, vagy csinálja ezeket, hanem 2 hónapos kora óta viszik a szülei ide :-)))
Egyébként szerintem is durva az egész. Én csak röhögök rajta. Régen még eljátszottam a gondolattal, hogy elviszem Blankát valami játékos-fejlesztős helyre, de ma már 1 fillért sem adnék érte.
A feladatok között van, ami nekem még ma sem menne,)
VálaszTörlésén csak annyit mondtam a gyereknek: Lilikém, most karmold be szépen a lábadat! És ez a buta gyerek meg csak néz rám... asszem be is íratom gyorsan egy zseniképzőbe... hogy lesz így teljes értékű élete?!?! :-))
VálaszTörlésApucika, majd gyakorolunk :-))
VálaszTörlésEdinám, lájkolom a hozzászólásodat :-))
Anyummal pont most beszéltem telefonon erről, (Ebből diplomázott!)és millió érvet sorolt fel arra, hogy milyen személyiség zavarral küzdhet egy gyerek később, akire ráerőltetik az olyan "fejlesztő" feladatokat amik még nem nekik való. (Megfelelési kényszer hatására lehet akár belőle még kitűnő tanuló is, de majd nem tudja megállni a helyét a világban felnőttként.) Agyban érnek meg először mindenre. A lényeg, hogy a gyerek játsszon, kiránduljon, kis barátok között legyen, izgalmas, inger gazdag környezetben éljen! És normálisan megélje a gyerekkorát!
:DDD
VálaszTörlésÉn milyen traumákon mentem keresztül, hogy pont így értelmeztem??? :)
Pedig pont tegnap mondta a pszichiáterem, hogy többet már nem kell mennem hozzá... ;)
:-))
VálaszTörlésÖmm szégyellem magam hogy 18! évesen ilyet kérdezek, de konkrétan mi is az a lábujj bekarmolás? :O Igen tudom látszik hogy nem jártam játszóházba, és most valószínű hogy ennek a levét iszom, de még életemben nem halottam róla :D
VálaszTörlésPanna
Pannuskám, majd megmutatom neked :-)))
VálaszTörlésHát mit mondjak elég zaklatott éjszakát okozott ez a bejegyzés... Azt álmodtam, hogy Marcit azért nem veszik fel a bölcsibe, mert nem tud átlépni a széktámlákon... pedig mááár majd 6 hónapos :) persze reggel jót röhögtem magamon :) De ez tényleg egy hülyeség, mert ezeket a dolgokat képtelenség megtanítani nekik. Inkább legyenek "nemzsenik" (mint Zozi vagy akár Blanka) de boldogok.
VálaszTörlésÁginak:
VálaszTörlés:-))))
Úúúúúúúú ez extragáz!! Én Bálint "beszólását" lájkolom :-)!
VálaszTörlésNyilván van valami összefüggés a mozgáskoordinációs gyakorlatok és az agy különböző területeinek fejlődése között, de ez a ráerőltetős stílus nagyon durva! És hogy egy évesen ugráljon a trambulinon... Glóriát nyáron (2 évesen) párszor befizettük ugrálóvárba, de inkább csak mászkált rajta és most kezdett el ugrabugrálni nemrég (az ágyon leginkább). Egy évesen pedig legnagyobb öröme az volt, ha sétáltunk az utcán (negyedórás út 1 óra alatt) és minden utcai virágládánál megállhatott, ahol a virágokat megszemlélhette...
Szerintem nem szabad erőltetni semmit a gyereknél, főleg nem ilyen kicsi korban, mert az később (ahogy Timi te is írtad) balul üthet ki...
Eszter! Úgy látom egy véleményen vagyunk :-)
VálaszTörlésMint a postban írtam, a sztorit elmesélés alapján írtam. Nem gondolom, hogy nem így történtek a dolgok; az anyuka mindig magától kezdte el - többször és nyomatékosan - mesélni, hogy mennyi olyan feladatot végeztetnek a gyerekekkel amik jobbára nem a koruknak megfelelők. Egyébként az ő ötlete a post is, mert kíváncsi volt, hogy tapasztaltabb szülők mit szólnak ehhez :-)) De ebből a pár kommentből azért le lehet szűrni, hogy mi az általános vélemény. Ez a túl korai fejlesztés egy nagy baromság. A mai világban mindent úgy siettetnek!
Szia!
VálaszTörlésAzt hiszem, Nálunk még az ovis kiscsoportban sem engedik a gyerekeket az összetolt kisszékek háttámláját átlépdelni... nem is értem, hogy egy két hónapos gyereket, vagy egy másfél éves gyereket minek mászkáltatnak a széken, miért kúsztatnak (ami tényleg alsó tagozatos iskolai emlék nekem is) a padon, trambulin??... ez még nem nekik való, veszélyes. Játékosan földön babzsákkal is lehet fejleszteni a gyereket...
Beus!
VálaszTörlésIgen, úgy látom sok anyukával egyetértek, hogy ezek a dolgok nagyon durvák.
Bár nyilván nem 2 hónapos korban ugráltatják és léptetik át a székháttámláján a gyerkőcöket. Az említett kislány, akit 2 hónapos korától viszik a szülei a fejlesztésre, folyamatosan látja, hogy mit csinál a többi gyerek. Hamarabb megtanulta ezeket a szerintem egyáltalán nem létfontosságú feladatok. Főleg ilyen kis korban.
Az fent leírt feladatokat 1 éves gyerekektől várják el. De az a véleményem, hogy még ez is korai!