Sok minden nem történt velünk az elmúlt 1 hétben, egyszerűen nem tudunk úrrá lenni az influenzán. Legalábbis apa 1 hete - hőemelkedéssel vagy néha annál többel - küzd. (Ma reggel eljutottunk arra pontra, hogy belátta meg kell látogatni a háziorvost munka után!)
Mi - Blanci és én - már viszonylag jobban vagyunk, igaz a fejem - és ezzel apa is így van - nem igazán akar kitisztulni. Blankánál volt egy hőemelkedéses visszaesés pénteken, de csak 1 napos volt, azóta sincs semmi baja kivételt képez ez alól: az orrfolyás, ami már nem akut, és az a bizonyos péntek éjszakai alvás, vagy inkább nem alvás.
Előjáróban elmondanám, hogy átálltunk a nappali egy alvásra. Hurrááááá!!!! Hogy ez milyen Isteni :-), igaz kicsit fárasztó volt az elején. (Főleg Blankának aki nem mindig bírta és egyszerűen elaludt a kanapén. kép lent) De ennyire kiszámítható nappalaink még nem voltak. Igazából 12-ig kell valahogy kihúzni (+, - félóra), de most már ez sem olyan vészes mint az elején, ekkor ebédelünk egy kicsit. És itt a lényeg a kicsi szón van, mert mivel extra fáradt nem eszi meg az egész ebédet, ez a módi furcsa volt az ő evési szokásaiból kiindulva. Most már egyáltalán nem bánom, 5-6 kanál főzelék után, irány az ágy. Kerek 3 óra alvás után pedig megeszi a maradék ebédet. Nekem így is jó :-))
Nos akkor az a péntek éjjel: Hát nem is tudom hol kezdjem :-)) először is senkinek sem kívánom azt az éjjelt ... a másnap reggel viszont igazi rémálom volt, úgy éreztem magam mit akit egész éjjel ütöttek.
Igazából már megszoktam, hogy este 11 körül néha megébred Blanka, ilyenkor azonnal ott vagyok - nálunk nem divat sírni hagyni a gyereket, hiába nem velünk alszik, a nyekkenését is meghallom. Azonnal szaladok, látom ül az ágyban, nyekereg.
Ki kell vennem, magamhoz ölelnem, dédelgetnem, ringatnom, kicsit megitatom, bekenem az ínyét ... stb. És már tehetem vissza az ágyába. Igazából szinte alszik míg ezt a rituálét végig csinálom. Talán ezért sem teher az éjszaka középén ugrani.
Ám most nem csak 1x fordult elő, hanem 11x. Kezdődött éjjel11-kor, majd mentem, fél12-kor, majd éjféltől-2-ig járkáltam a szobája és a mi szobánk között. Minden létező fegyvert bevetettem, de nem ment. Kettőtől az ágyunkban aludt ... hahaha, ha aludt volna, de még csak nem is imitálta. Konkrétan ebben a pár órában tökéletesen tovatűnt az álom a szeméből, sőt énekelt, megállás nélkül beszélt, járkált a fejünkön. Mi persze úgy tettünk mintha aludnánk, mintha nem érdekelne minket, hogy lássa milyen késő van, éjszaka van, sötét van ... stb. Ám ez nem vált be. Elmondtam neki, hogy mindenki fáradt, alszik, alszanak a játékai, Kamilla kutya, a szomszédok még az erkélyajtóba is kiálltam vele, hogy megnézze milyen korom sötét éjszaka van. De semmi sem hatott. Persze akkor már untuk az előadását. Esélytelen volt a köztünk való alvás, nem is tud, fél éves kora óta nem képes rá. Nem tudjuk miért? Pedig picinek még szoptattam úgy, hogy közöttünk aludt (fekve szopiztattam). Szóval a sok kötődéssel kapcsolatos nevelési tanács, miszerint magunk mellett altassuk a gyereket satöbbi ... nálunk nem állja meg a helyét, litániákat tudnék mesélni róla, hogy az a 6 napos újszülött (értsd: Blanka) aki éppen, hogy hazakerült a kórházból nem volt hajlandó elaludni a szülei mellett, pedig én a kórházban "megszokott" közelség, tapasztalatlanság miatt jobban örültem volna, ha ott alszik mellettem. Ezzel szemben, amit betettük az ágyába egy szó nélkül aludt ... én mindent megtettem ... de el kell fogadnom, vannak ilyen gyerekek is.
Visszakanyarodva a pénteki vagy is már szombat hajnali különszámához; ha se az ágyában, se köztünk nem megy az elalvás, akkor jöjjön a nappali, vagyis a kanapé. Mert egy ilyen kicsi gyereknek hajnali fél3-kor aludni kell! Oda feküdtem mellé, összebújtunk, persze átölelni nem lehet, csak azt szereti, ha a combom az ő lába alatt van, mert akkor van mit rugdosni. :-)) Közben beszélgetett, énekelt, hümmögött hangosan, néha felült mászkált az ágyon, piszkálta a szemem (akarom mondani majdnem kinyomta) Így valahogy, nehezen de elaludt. Fél4 után vittem be a szobájába, és tettem be az ágyába. Egy percet sem aludtam aznap éjjel, én naiv azt hittem, majd legalább reggel tovább alszik, de negyed9-kor már kuvikolt.
Viszont ezt a remek éjszakázást azóta sem ismételte, hála az égnek...
A nappalok sem olyan egyszerűek mostanában, nagyon zsivány lett Bogyóka, alig lehet vele bírni. A wc-be dobálja a játékait, vagy a cipőjét. Mindig mindent kipakol-lepakol, kitapasztalta, hogy melyek azok a fiókok amiket nem szabad, bár kitud húzni, mert nem gyerekzáras, ami viszont gyerekzáras, azzal már nem is próbálkozik. Minek ugyebár? :-)) Mindenbe belemászik, az etetőszék zsákjába, a dobozokba, puff aljába (vajon kitől örökölte??? kép lent) ... Bár tudom, ez nem rosszaság, de betegen elviselni azért nehezebb :-(( Kicsit egyébként is nyűgösebb vagyok a megszokottnál, türelmetlenebb és mindig azokat bántom meg akiket a legjobban szeretek.
Akinek az utolsó mondat szól, az tudja miről beszélek!
Mi - Blanci és én - már viszonylag jobban vagyunk, igaz a fejem - és ezzel apa is így van - nem igazán akar kitisztulni. Blankánál volt egy hőemelkedéses visszaesés pénteken, de csak 1 napos volt, azóta sincs semmi baja kivételt képez ez alól: az orrfolyás, ami már nem akut, és az a bizonyos péntek éjszakai alvás, vagy inkább nem alvás.
Előjáróban elmondanám, hogy átálltunk a nappali egy alvásra. Hurrááááá!!!! Hogy ez milyen Isteni :-), igaz kicsit fárasztó volt az elején. (Főleg Blankának aki nem mindig bírta és egyszerűen elaludt a kanapén. kép lent) De ennyire kiszámítható nappalaink még nem voltak. Igazából 12-ig kell valahogy kihúzni (+, - félóra), de most már ez sem olyan vészes mint az elején, ekkor ebédelünk egy kicsit. És itt a lényeg a kicsi szón van, mert mivel extra fáradt nem eszi meg az egész ebédet, ez a módi furcsa volt az ő evési szokásaiból kiindulva. Most már egyáltalán nem bánom, 5-6 kanál főzelék után, irány az ágy. Kerek 3 óra alvás után pedig megeszi a maradék ebédet. Nekem így is jó :-))
Nos akkor az a péntek éjjel: Hát nem is tudom hol kezdjem :-)) először is senkinek sem kívánom azt az éjjelt ... a másnap reggel viszont igazi rémálom volt, úgy éreztem magam mit akit egész éjjel ütöttek.
Igazából már megszoktam, hogy este 11 körül néha megébred Blanka, ilyenkor azonnal ott vagyok - nálunk nem divat sírni hagyni a gyereket, hiába nem velünk alszik, a nyekkenését is meghallom. Azonnal szaladok, látom ül az ágyban, nyekereg.
Ki kell vennem, magamhoz ölelnem, dédelgetnem, ringatnom, kicsit megitatom, bekenem az ínyét ... stb. És már tehetem vissza az ágyába. Igazából szinte alszik míg ezt a rituálét végig csinálom. Talán ezért sem teher az éjszaka középén ugrani.
Ám most nem csak 1x fordult elő, hanem 11x. Kezdődött éjjel11-kor, majd mentem, fél12-kor, majd éjféltől-2-ig járkáltam a szobája és a mi szobánk között. Minden létező fegyvert bevetettem, de nem ment. Kettőtől az ágyunkban aludt ... hahaha, ha aludt volna, de még csak nem is imitálta. Konkrétan ebben a pár órában tökéletesen tovatűnt az álom a szeméből, sőt énekelt, megállás nélkül beszélt, járkált a fejünkön. Mi persze úgy tettünk mintha aludnánk, mintha nem érdekelne minket, hogy lássa milyen késő van, éjszaka van, sötét van ... stb. Ám ez nem vált be. Elmondtam neki, hogy mindenki fáradt, alszik, alszanak a játékai, Kamilla kutya, a szomszédok még az erkélyajtóba is kiálltam vele, hogy megnézze milyen korom sötét éjszaka van. De semmi sem hatott. Persze akkor már untuk az előadását. Esélytelen volt a köztünk való alvás, nem is tud, fél éves kora óta nem képes rá. Nem tudjuk miért? Pedig picinek még szoptattam úgy, hogy közöttünk aludt (fekve szopiztattam). Szóval a sok kötődéssel kapcsolatos nevelési tanács, miszerint magunk mellett altassuk a gyereket satöbbi ... nálunk nem állja meg a helyét, litániákat tudnék mesélni róla, hogy az a 6 napos újszülött (értsd: Blanka) aki éppen, hogy hazakerült a kórházból nem volt hajlandó elaludni a szülei mellett, pedig én a kórházban "megszokott" közelség, tapasztalatlanság miatt jobban örültem volna, ha ott alszik mellettem. Ezzel szemben, amit betettük az ágyába egy szó nélkül aludt ... én mindent megtettem ... de el kell fogadnom, vannak ilyen gyerekek is.
Visszakanyarodva a pénteki vagy is már szombat hajnali különszámához; ha se az ágyában, se köztünk nem megy az elalvás, akkor jöjjön a nappali, vagyis a kanapé. Mert egy ilyen kicsi gyereknek hajnali fél3-kor aludni kell! Oda feküdtem mellé, összebújtunk, persze átölelni nem lehet, csak azt szereti, ha a combom az ő lába alatt van, mert akkor van mit rugdosni. :-)) Közben beszélgetett, énekelt, hümmögött hangosan, néha felült mászkált az ágyon, piszkálta a szemem (akarom mondani majdnem kinyomta) Így valahogy, nehezen de elaludt. Fél4 után vittem be a szobájába, és tettem be az ágyába. Egy percet sem aludtam aznap éjjel, én naiv azt hittem, majd legalább reggel tovább alszik, de negyed9-kor már kuvikolt.
Viszont ezt a remek éjszakázást azóta sem ismételte, hála az égnek...
A nappalok sem olyan egyszerűek mostanában, nagyon zsivány lett Bogyóka, alig lehet vele bírni. A wc-be dobálja a játékait, vagy a cipőjét. Mindig mindent kipakol-lepakol, kitapasztalta, hogy melyek azok a fiókok amiket nem szabad, bár kitud húzni, mert nem gyerekzáras, ami viszont gyerekzáras, azzal már nem is próbálkozik. Minek ugyebár? :-)) Mindenbe belemászik, az etetőszék zsákjába, a dobozokba, puff aljába (vajon kitől örökölte??? kép lent) ... Bár tudom, ez nem rosszaság, de betegen elviselni azért nehezebb :-(( Kicsit egyébként is nyűgösebb vagyok a megszokottnál, türelmetlenebb és mindig azokat bántom meg akiket a legjobban szeretek.
Akinek az utolsó mondat szól, az tudja miről beszélek!
Blanka a "nappal 1x alszunk" korszak kezdetén:
A mindenbe belemászó gyerek, anyja lánya:
Igazi kisasszony lett Blankából.
VálaszTörlésDrága Timi :)
VálaszTörlésTudom, milyen érzés fejbevertnek lenni, sajnos én is átélem... Biztos az időváltozás hat így Blancira, remélem, minél hamarabb minden a régi lesz az esti alvásokkal kapcsolatban.
A kipakolással kapcsolatban a keresztlányom is ugyanilyen: imádott bemászni a játékosdobozába úgy, hogy mindent kirámolt belőle, de még a szekrény fiókjába is becsücsült... Íme a bizonyíték:
http://rorsika.multiply.com/photos/album/3/Orsi
Puszi
Húúú, hát ezt az éjszakát nem irigylem. Én kikészülök attól, ha tudom, hogy mindenki alszik, csak én nem tudok valamiért. Szerencsére nem fordul elő sűrűn, hogy Blancika így alszik. A csínytevései nagyon cukik, ettől még maradhat a "demo" jelző! :)
VálaszTörlésAdri: köszike :-))
VálaszTörlésVera: Orsika, nagyon cuki :-))
Clau: Blanka csak vendégségben demo :-))
Remélem hamar meggyógyultok! Azt nem írtad (vagy én olvastam felületesen?), hogy miért kelt fel Blanci éjjel 12x? Nagyon tuti a kép rólad a vödörben :-)!!! Igen az egy alvásraátállás nálunk is elég durva volt, a nyár második fele gyakorlatilag ezzal telt. És a kajálással kapcsolatban meg annyit, hogy nálunk az ebéd alvás után van (általában Glória déltől 2-ig alszik), mert egyszerűen a délelőttbe nem fér bele nekem, hogy akkor főzzek (bevásárlás, posta, játszótér), így nálunk tápi, reggeli és 2 kisebb tízórai van ekkor. Aztán jöhet az ebéd, amit meg el tudok készíteni, míg alszik! Sok puszi!
VálaszTörlésSzia Eszter!
VálaszTörlésAnnyiszor kelt Blanka, hogy végén, már nem volt álmos, egyszerűen kiment az álom a szeméből. Egyébként fogzik, ez egy másik post lesz ugyanis ma vettem észre, hogy már 10 fogunk van, a felső két rágónk áttört. Az egyik már látszik is :-)) Szóval mi 1 kemény éjszakával megúsztuk, de még hátra van egy pár fogunk :-))))))