Hétvégéről, névnapozásról, v-day-ről, blogról ... satöbbi

Február 14 ... van aki számára semmit sem jelent, giccses, átvett mű-ünnep. Asszem valahogy én is így voltam ezzel, úgy 7 évvel ezelőttig. Aztán megismertem Bálintot, és a névnapja miatt is fontos lett ez a dátum :-) Aztán 5 évvel ezelőtt ezen a napon kérte meg a kezem, így újabb jelentőséggel bír ez a nap. És milyen furcsa, de pont 2 éve írom a blogomat is, pont 2008. február 14-én nyitottam a pocakosnaplót. (erről még később)

Szóval erre a hétvégére már készültem egy ideje. Igazi meglepetést szerettem volna Bálintnak. Először is nagy volt a szervezkedés, mert egy olyan napot terveztem kettőnknek, amikor kettesben is vagyunk, szórakozunk és a végén még pihenni is lehet ...

Hetekkel ezelőtt pont kapóra jött Claudia ajánlata, mert színházjegyes ismerősétől remek ajánlatot kapott, így február 12-én pénteken egy szuper darabra vittük el közösen a fiúkat (Tháliába). A legjobb az volt, hogy egyik fiú sem sejtett semmit a meglepetésből. Bálint még azt sem tudta, hogy Blanka nem lesz itthon, ha hazajön. (Külön köszönet a nagyszülőknek, akik ügyesen próbáltak füllenteni) Annyit mondtam Bálintnak, hogy 17 órára mindenképpen érjen haza, mert meglepi lesz :-)
1. számú meglepetés az volt, hogy kettesben voltunk ... bár hozzá kell tennem, amikor belépett a lakásba, csak a gyereket kereste: A gyerek? Hol van a gyerek? Kinél van a gyerek?
Amikor azt mondtam: anyukádéknál van, akkor nyugodott meg:-)) Persze örült, meg minden, de annyira furcsa volt, tényleg kezd teljesen, ízig-vérig apává változni :-)))
2. számú meglepetés a színházjegy volt, amit az orra alá dugtam, Páratlan páros c. darab a Tháliában.
3. számú meglepetés - ezt csak a színházban két felvonás közt árultuk el - hangulatos vacsora egy jó kis étteremben :-))

Hát szerintem fantasztikusra sikerült az este, legalábbis én nagyon jól éreztem magam. A színdarab hatalmas volt, ennyit nem nevettem színházban, a könnyem is hullott közben, és a 850. jubileumi előadás volt, most már értem, hogy élhet meg egy darab ilyen hosszú életet. Vicces, szórakoztató és nem mellékesen jók a színészek, 1985 óta játsszák, aki teheti nézze meg!
Vacsorázni a Jókai utcába mentünk a Dzsungel/Crazy Caféba ahol már voltunk egyszer Clauval a lánybúcsúján. Mivel jó emlékeink voltak a helyről, most is valami furcsa öröm ült az arcunkon. Asszem egyszerűen csak boldogok voltunk. Én legalábbis nagyon, annyira vártam már ezt a napot, és örültem, hogy Bálint is jól érzi magát. :-))

Ezt követő események már top secret kategória :-) hmm a randizós korszakunkat idézte, és először aludtunk úgy otthon kettesben, hogy reggel 7-kor nem kellett Blankához szaladni, nem keltünk Bachra, Mozartra vagy Beethovenre. Furcsa is volt, tudom ez már nem az első, hanem a 3. ilyen éjszaka nélküle, de az első hogy otthon vagyunk, otthon ébredünk, nem kell sietnünk haza, nem kell időben felkelni ... hiányzott Bogyó, de nagyon jó volt pihenni. Annyira fel voltunk dobva, nem hittem volna, de rengeteg energiát ad egy ilyen "házas-hétvége". :-)

Szombat délelőtt a nagymamáékhoz mentünk, ott ünnepeltünk tovább :-) persze már reggel hívtuk őket, hogy mi volt éjszaka, Blanka hogy viselkedett ... ???
A válasz: egy angyal volt. Este 8-kor lefektették, és reggel 7-ig a hangját sem hallották :-) Király! Úgy látszik csak minket boldogít a hajnali ébredéssel :-))

Mivel ebédre mentünk, még dunakeszin beültünk egy jót kávézni a kedvenc éttermünkbe, a Part Café-ba ahová szintén csak szökőévben egyszer jutunk el :-)
Mire megérkeztünk budára, a nagyszülők már vártak minket - Blanka a délutáni sziesztáját töltötte - apa névnapi köszöntése nagyon jó hangulatban telt, volt finom hami, persze tésztás, apa fogára való és fincsi torta. A vasárnap már nyugisabb, Blankásabb volt, együtt voltunk, pihentünk, vásároltunk ... stb. ja és megsütöttem a vatikáni szerencsekenyeret ami szerintem isteni finom lett :-))

És akkor a blogolásról, az online naplónkról ha már a 2. szülinapja van :-))

Avagy ami felgyülemlett bennem két év alatt :-)) (sértődékenyeknek nem ajánlom)

Szeretek blogot írni ... bár közel sem érzem olyan lelki szemetesládámnak, mióta nem az Nlcafé-n írok. Ott valahogy sokkal őszintébben tudtam írni. Nem tudom miért, de így érzem. Sok embert ismerhettem meg a blogolás által, de azt hiszem túl sokat olvasok. Anyukám mondta mindig, mikor Blankát vártam: NE OLVASS ANNYIT! és milyen igaza volt. Minél többet olvasok annál jobban érzem, nem tudok semmit, rossz, béna anya vagyok nem vagyok képes a gyereknek bizonyos dolgokat megtanítani ... időben. :-)) Mostanában kezdek másképp viszonyulni ehhez a blogolás dologhoz is, már csak egy jó időtöltés, hobby ... amire ha van időm jó, ha nincs nem érdekel ...
A blogolás miatt sok mindent másképp láttam, sőt megfelelési kényszerem is volt ...
Rá kellett jönnöm Blanka más, mint ahogy minden gyerek más .... és pokolba a nevelési elvekkel, könyvekkel és a sok hülye ezt kell tudni a gyereknek ennyi-annyi hónaposan cikkel. Blanka egy önálló személyiség ... olyan amilyen és ilyennek szeretem.

Más dolgok is voltak amelyek nem tetszettek a blogban pl: hogy nyilvánvalóan hazudnak egyes emberek azért, hogy írhassanak valamit, vagy a semmit feltupírozzák, ötleteket lopnak vagy szándékosan bántják egymást. Soha nem kommentelem ezeket a bejegyzéseket, úgy vagyok ezekkel, hogy semmi közöm sincs hozzá, így hát nem alkotok véleményt. Persze van véleményem, mert a barátokkal szóban megbeszéljük és egyértelműen azon az állásponton vagyunk: akinek nincs önálló gondolata az ne írjon blogot! A másik bajom sokáig az volt, hogy mindenféle véleményt, magamra vettem: állatgyilkos,- környezetszennyező,- erdőirtó, gyermeknevelés és anyaság tekintetében pedig egyáltalán nem illek bele a mostani trendekbe ...
Aztán a blogolás örökös kérdése: nyitott vagy zárt? Bár hazudnék, ha az én fejemben nem futott volna át ilyen gondolat. Volt, hogy zavart, hogy mennyi idegen olvas. Erre apa, mint általában a hülye eszmefuttatásomra csúnyán reagál, de ő már csak ilyen. "aki kurvának áll, az ne sírjon ha ba...ák". Először mérges voltam, komolyan ez a véleménye? De igaza volt. Nem a francia kockás spirál füzetben írogatok, ilyen az INTERNET, bizony más is olvassa.
Ha pedig nekem nem tetszik valami nem olvasnom el. Olyan mint a tévé, ha nem érdekel a műsor ott is tovább kapcsolok :-))
Minden negatívuma mellett szeretem a blogot, bloggert, mert nagyon felhasználóbarát, szuperul szerkeszthető, élvezem készíteni a fotómontázsokat, a videókat. Szeretek Blankáról írni ... őszintén! Ami nagyon jó, hogy olyan családtagokkal tarthatom ezáltal a kapcsolatot akik messze élnek tőlünk és nem láthatnak mindennap!

u.i: a hétvégéről képek később :-))