Az alvás újra a régi ...

Még régebben írtam, hogy eléggé eldurvultak az éjszakáink és nem tudom az okát, keresem a miérteket. Akkor azt mondtam, ha tudok gyógyírt majd megírom.
Mindez november környékén kezdődött ... Blanka a szokásos egyszeri ébredésekor nem volt hajlandó visszafeküdni az ágyába, hanem csak állt és nagy szemekkel nézett rám ... amint kitettem a lábam a szobájából már ordított (szó szerint).
Nem tudtam hova tenni, gondoltam biztos rosszat álmodott (mert a foga helye bekenve, megitatva, cumi szájban, tigrise a kezében) máskor mindez megoldott minden problémát.
Ma már tudom, hogy se sírni nem akartam hagyni, de kellően fáradt és lusta voltam ahhoz, hogy végig csináljak vele egy nyavalygós estét és fogtam átvittem közénk. Ez kb. december végig teljesen jól működött, ha felkelt átvittem közénk negyedóra - félóra után már vihettem is vissza. Megnyugodott, jól esett neki köztünk utána aludt tovább a kiságyában. Kezdetben még el sem aludt úgy is visszavihettem. A félórák később órák lettek, majd volt hogy fél éjszakát köztünk szenvedett, de már félálomban sem tudtuk visszavinni a helyére. Januárban szinte nem is volt egy normális éjszakánk, már minden csodaszert kipróbáltunk. A végén már nekem volt elegem, hogy a gyereket feleslegesen tömöm a baromi drága homeopátiás cuccal ... feleslegesen.

Summa summárum teljesen elfajult a helyzet, nem hogy nem aludt el köztünk, de hajnal 4-ig csinálta a fesztivált, rúgkapált, járkált a fejünkön, énekelt ... apa minden éjjel kiszorult a kanapéra, hátha az a baj, hogy Blankának kicsi a hely köztünk, legalább a gyerek aludjon el. Nem aludt.

Február elején úgy láttuk ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell. Ez senkinek sem jó, Blanka nem alszik éjszaka, nappal is hulla fáradt. Már késő délután dülöngélt a fáradtságtól (ennek például egyik eredménye az lett, hogy egy másik fogából is letört egy darabka, mert két lépést nem tudott elesés nélkül tenni ... akkor nagyon kiborultam, igaz nem a gyerek előtt, de jól kibőgtem magam, hogy miért velünk történik mindez, annyira sajnáltam a fogait, a világ legrosszabb érzése, hogy ha a gyerekeddel történik valami).

Ma már tudom féltem nekiállni a visszaszoktatásnak ... féltem hogy sírni fog, féltem az éjszakáktól, nem akartam hogy a fél ház azt hallja hogy a gyerekem ordít. Féltem, hogy türelmetlen leszek, ideges mert fáradt vagyok és órák óta küzdünk ... Egyszerűbb volt gyorsan átszaladni, kikapni az ágyból és betenni közénk, ezt én rontottam el ... a jó alvó gyereket rászoktattam valamire ami senkinek nem volt jó!

Öröm az ürömben, hogy az egész alvás probléma 2 éjszaka után megoldódott, ha ezt tudom, már sokkal hamarabb neki álltunk volna. Hiszen Blanka újszülött kora óta csak az ágyában alszik, ott tud jól aludni, köztünk, most is be bizonyosodott, nem tud. Ami nekem nagy segítség volt, hogy Bálint végig kint ült velem a nappaliban (hajnali 2-3 körül), ez sok erőt adott, jó érzés hogy a férjem ugyanúgy kiveszi a részét a feladatokból. Megmarad a türelem, ha felváltva mehetünk a gyerekhez. A kontrollált sírás módszerét követve amit rengetegszer mutattak a tévében (LifeNetwork-Babaszoba) problémás családoknál, problémás nem alvó gyerekeknél ... mi is kipróbáltuk. (Elképzelhető, hogy ezzel nem mindenki fog egyetérteni, mindegy leírom :-))) Ennek a lényeg, hogy nem hagyod hosszan sírni a gyereket, folyamatosan bejárkálsz, bizonyos időközönként (1, 2 percenként) ebből a gyerek tudja, hogy a közelben vagy, mert ha hív mész. Fontos, hogy ne vedd ki a kiságyból úgy vigasztald meg. Az első éjjel 1 óra után aludt el Blanka, a második éjjel 15 perc után. Most már 3. hete egyszer sem kelt fel pedig a 14-15. foga is áttört (ma reggel vettem észre). Se Nurofent nem kap éjszakára, se Viburcol kúpot. Azóta aludt már a nagymamáéknál - valentin napkor - náluk szintén végig aludta az éjszakát.
Sokáig vártam vele, hogy megírjam, mert nem akartam elkiabálni, hogy végre 11-12 órákat alszunk egyhuzamban, de úgy láttam most már megosztom másokkal is.