Minivakáció előtt ...

Fantasztikus hosszú hétvégén vagyunk túl, bár lehet a "hét" kifejezés megfelelőbb lenne :-)

Már alig vártuk a péntek délutánt, több dolog miatt:
1.) Apa ismételten szabadságon lesz
2.) Lilikéhez mentünk vendégségbe Blankával
3.) a hétvége kezdete egyenlő azzal, hogy készültünk az idei 3. minivakációnkra

Péntek délután, Clauék elhívtak minket Lilihez, abból az apropóból, hogy Lili utolsó szülőmentes délutánját kicsit feldobjuk, vagyis eresszük össze a lányokat.
Lili és Blanka már sokat találkoztak, egészen picike koruk óta ismerik egymást. Igaz a nem túl sűrű találkozásnak csak egy oka van, hogy Claunak Lilike az unokahúga ...
Nos amikor Clauéknak gyerekezni támad kedvük akkor tudnak a lányok találkozni. Pedig a két kislány remekül érzi magát egymás társaságában. Igaz, ez mindig akkor derül ki amikor a búcsúzás veszi kezdetét, mert előtte úgy kell nekik könyörögni, hogy játszanak :-) Pedig azzal nem volt gond, hogy nincs mivel. Lilike babaarzenáljától Blanka tisztára felpörgött, és percenként váltott egyik játékról a másikra.

Miután kellően lefárasztották magukat - és minket - egy hosszabb lélegzetvételű búcsú vette kezdetét :-))))) míg látott minket Lili addig köszönt utánunk - a kert egyik végéből a másikba - hangos SZIASZTOK-ot kiabálva :-)) nagyon édes volt ...

Másnap jött húgom hozzánk, mert estére színházjegyünk volt és ő vigyázott Blankára. Fürdette, vacsiztatta és fektette is :-) És persze minden a legnagyobb rendben ment ... mint ahogy szokott :-))
Még a születésnapomra kaptam a barátoktól a Rebecca a Manderley-ház asszonya c. előadásra 2 jegyet. Ez egy musical, az Operett színház darabja.
Az elindulásunk elég nyögvenyelősre sikeredett, mert én sehogy sem tudtam eldönteni mit vegyek fel ... fura egy idő volt, szottyos, esős, borús, közben nem volt hideg. Apa pedig végig nyűglődte a készülődést, mert utálja a musicaleket. Az a baja, az összes ilyen "dalolós" színdarabbal, hogy utálja, hogy mindent énekelve mondanak, beszélnek meg :-)))))))) Hát igen, a musicalek már csak ilyenek :-)
Félóra parkolóhely vadászat után, végül sikerült időben beesnünk a színházba, ami felért egy csodával, mert egy árva hely sem volt a színház és környékén.
Na de nem erről akartam írni: a darabról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Szerintem nagyon jó volt, nekem legalábbis elnyerte a tetszésemet. Kicsit fenntartásaim voltak az elején, hogy vajon élvezni fogom-e az ismeretlen dalokat, de nagyon jó a zene (első hallásra is élvezhető, fülbemászó), van története, még izgi is - na jó a körmöm nem rágtam le :-)) - jók a színészek (Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán), a látvány, díszlet is szuper volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, főleg azoknak akik szeretik a romantikus történeteket.

A vasárnap azzal telt, hogy hazavittük húgomat Gödöllőre és Kamilla kutyánkat is anyumnál hagytuk megőrzésre. A minivakációnkra nem vihettük magunkkal. Majd pakoltam, csomagoltam estig és hétfőn reggel útnak indultunk ...
(folytatás következik)

Játékra invitáltak ...

Sziasztok!

Edit játékra hívott, én pedig élek a lehetőséggel és játszom, vagyis válaszolok a lent feltett kérdésekre :-) Igaz én sem rajongok az add tovább játékokért, körlevelekért (mint oly sokan) de itt a blogon ezekre szívesen mondok igent. Hiszen engem szólít meg a játék, rám kíváncsi, és hol máshol írhatnék őszintén magunkról, mint a naplónkban :-)

A kérdések:

1. Mi a kedvenc étele a házastársadnak?
Tészta

2. Mire szeret költeni a társad, ha költő pénze van?

DVD film, könyv

3. Mi a kedvenc időtöltése a társadnak?

Sok van: tévézés/dvd-zés, netezni, olvasni, családilag útra kelni és felfedezni újabb és újabb helyeket, fotózni ... a sorrend változó :-)

4. Mit szerettek együtt csinálni?

Legjobban? Az titok ;-))))))))))))

5. Mi segíti elő (nálatok) a jó kommunikációt?

A nyugodt légkör, csönd! Tévé mellett nem lehet beszélgetni. Általában ilyenkor csak kettesben vagyunk.
Pl.: esténként (mindennap) kiülünk az erkélyre miután letettük a Blankát aludni. Ilyenkor ez az 5-10 perc, nyáron akár órákon át is, csak azzal telik, hogy elmeséljük egymásnak a napi történéseket. Mindig mindent megbeszélünk!

6. Hogyan oldjátok meg a konfliktushelyzeteket?

Megbeszéljük! Apa elmondja az érveit, én is az enyémet, általában mindig közös nevezőre jutunk ... Na jóóó, az elején rendszerint morgok :-))

7. Mivel egészítitek ki egymást a házasságban?

Mindenben kiegészítjük egymást. Nem akarok közhelyeket írni, hogy én mosogatok és ő törölget, nem is lenne igaz! Talán azt sem boncolgatnám, hogy ő a nyugodtabb, türelmesebb, én pedig ugyanez csak pepitában :-))) örök elégedetlen, türelmetlen ... De az én "rossz" tulajdonságaim hajtják és viszik előre a kapcsolatunkat.
Szóval egyértelmű, hogy vannak dolgok amiben ő vállal nagyobb szerepet, van amiben én. Egy egészet alkotunk, és ez a lényeg.

8. Milyen gyakran mondjátok egymásnak: "szeretlek"?

Mindennap

Játékszabályok:
1. Válaszolhatsz megjegyzésben vagy a saját blogodon.
2. Válaszolj röviden, lényegretörően és építő módon.
3. Szólíts meg 4 blogbarátot, aki folytassa a játékot.

Akiket pedig meghívnék erre a játékra:

Andi
Adri
Claudia
Vera

Nagyon nehéz volt a választás, több mint 30 blogot olvasok, és próbáltam olyanokat választani akik aktívak az ilyen játékot illetően ... vagy azt gondolom, hogy azok :-))))

3 napos láz

Minket is utolért ez a "misztikus" betegség, idáig csak félfüllel hallottam róla, megmondom őszintén még arra sem vettem a fáradtságot, hogy utána olvassak, hogy mi is van a háttérben, milyen betegség ez, és hogyan lehet elkapni. Eddig ...

Szerencsére már túl vagyunk a nehezén. Blanka hősként, néha elviselhetetlen hisztérikaként, de tűrte a megpróbáltatásokat.
Még fáradékony, kimerítette Őt ez a lázas állapot, a rossz éjszakák. (minket is!) Most is alszik a kanapén, elnyúlt a tévé előtt. De hagyom, pihenjen.
Elméletileg már túl kell lennünk hivatalosan is ezen a víruson, de eddig még nem jelentkeztek rajtunk a betegség végét jelző pöttyök. Ám ahogy olvastam ez nem is minden gyereknél jön elő.

Hogy pontosan mi is ez a betegség, arra millió szakirodalmat lehet találni, a rövidebb verzió ez:

"Ártalmatlan, vírus okozta fertőző betegség, szinte kizárólag csecsemőben és kisgyermekben fordul elő. A betegség cseppfertőzéssel terjed. Három napig magas láza van a betegnek minden egyéb tünet nélkül, a láz hirtelen esik le a normálisnál akár valamivel alacsonyabb szintre és megjelenik a törzsön, végtagokon, ritkán az arcon a világos vörös kiütés. Ezzel a betegség véget is ér, szövődmény vagy maradandó károsodás nem szokott előfordulni, magas láz alatt néha lázas görcs jelentkezhet. Kezelést nem igényel. Lappangási ideje 1-2 hét. Elkülönítésnek nincs értelme. A betegség valószínűleg egész életre szóló védettséget hagy maga után."

Utólag azért ennél többre is kíváncsi voltam, amit megtudtam, hogy egy bizonyos herpeszvírus okozza, mely cseppfertőzéssel (nyállal) terjed. Egyik legáltalánosabb ok az anyukák bekapják (lenyalják) a gyerek cumiját. Na ránk/rám ez egyáltalán nem jellemző én ilyet soha nem tettem, nem is szimpatikus. Viszont Blanka igen csak rákapott a szájra puszilkodásra sajnos és valószínűleg ez lehetett az ok.

Én nem vagyok puszilkodós típus, más gyerekek esetében nem is tudom mit csinálnék. Nyilván a saját gyerekemre ráhagytam, meg jól is esett, hogy ennyire kifejezi mostanában a szeretetét.
S bár a jövőben védettsége lesz erre a betegségre, de apával megbeszéltük, hogy ezek után, megkérünk minden ismerőst, hogy ne hagyja és ne is kezdeményezzen szájra puszit nála. Jobb ezt talán most rövidre zárni.

Egyébként ez volt idáig a legfurább betegségünk, egyfelől tök jó dolog, hogy nem kell orrot szívni, nem köhög ... stb. Nincs más tünet, más felől viszont örökös aggódás az egész. Pár óra alatt 41 fokos lázat képes volt produkálni. Kora hajnali órákban kelt két éjszaka is. Egyik éjjel, 3-kor arra ébredtünk, hogy angolul számol, majd dumál mindenféléről :-) Mondtam apának: nézd meg, mert félrebeszél a láztól. :-) A vicc az volt, hogy tényleg akkor volt a legmagasabb láza. Rengeteget ivott, elég sok Nurofent és kúpot pumpáltam belé, még hűtő fürdőztük az egyik éjszaka.
Véleményem, hogy az első 24 órában a legmagasabb a láz, nála 40-41 fok között volt, és szinte alig lehetett lejjebb vinni. Második nap 39-40 fok között, harmadik nap 38 fok fölötti értékeket produkált.

Tegnap már egész jó kislány volt, anyumnál is aranyosan viselkedett, játszott egész nap a kertben, este már dumálva fürdött és mosolygott végre 3 nap után ...

up-date: délutánra tele lettünk pöttyökkel! hivatalosan is vége!

Megint bölcsi

Annyira foglalkoztat jelenleg ez a téma, hogy aludni is alig tudtam éjjel. Ezzel az egész bölcsődei dologgal álmodtam, majd 5-kor már keltem és a felettünk lakók reggeli készülődését hallgattam. :-) Blanka persze ilyenkor 7-ig alszik ;)

Azon gondolkoztam, hogy mit is írjak erről? Úgy döntöttem, úgy fogom megközelíteni a témát, hogy a most bölcsődén gondolkodóknak segítséget nyújtsak vele; persze a tegnapi eseményeket is beleszőve. Nos akkor kezdem:

Szerda reggel, felkerekedett a család és utunk egyenest a gazdagréti Napsugár Bölcsődéhez vezetett. Egy kis emlékeztető: Tavasszal, április végén többszöri telefonálás után abban egyeztünk meg a vezetőkkel, hogy szeptember 1-jén 9-12 óráig mehetünk intézni a bölcsődei jelentkezést, addig erre semmilyen mód nincs. Még zúgolódtam is, hogy már arra is várni kell, hogy az ember várólistára kerüljön :-)
Odaértünk, csöngetünk a bölcsi kapuján, kedves hölgy nyit ajtót, elmondjuk miért jöttünk, ő pedig elmondja, hogy egész szeptember hónapban, a kerület központi bölcsődéjében van mód a jelentkezésre. Tájékoztat, hogy pontosan hova kell menni, és hozzáteszi, ez az infó nekik is új tegnap jött faxon, és a központi bölcsi dönt jelenleg a gyerekek elosztásáról is (igaz csak szeptember hónapban van most így).
Bánatos mosollyal végig hallgattuk, majd köszöntünk és távoztunk, vagyis vissza az autóba, ahol apa közli, hogy neki már nincs ideje a Tétényi útra is bebumlizni, be kell érnie a munkahelyére, majd elintézzük máskor.
Nagymamáékhoz megyünk akik izgatottan fogadnak, majd beszámolunk ... kb. 10 percig azon morfondírozunk, hogy most mit csináljunk? Vagyis azt hamar eldöntöttük, hogy a nagypapával elmegyünk a központi bölcsibe, ha már neki vágtunk az ügyintézésnek akkor legalább folytassuk tovább.
Ami kardinális kérdés volt, hogy vigyük-e a gyereket magunkkal vagy sem? Ugyanis ma már a fenét sem érdekli, hogy az én kis lányom, milyen okos, helyes, milyen a ruha rajta, mennyire szépen köszön, mosolyog, integet ... stb.
Pusztán az egész adminisztráció és bürokrácia, így a fent említett 10 percben le-föl járkáltunk a nappaliban a következő ténymegállapításokkal:
JÓ viszem a gyereket, legalább látják! De ne vigyétek, minek? Senkit sem érdekel max. 5 perc papírmunka és kész. JÓ ok, nem viszem. Jaj de olyan szépen fel van öltöztetve, legalább lássák már milyen édes. Na jó vigyük a gyereket! :-)))) (kész kabaré volt, de komolyan)

Szóval a vigyük a gyereket, ne vigyük a gyereket ... agyalás után végre úgy döntöttünk visszük, aztán lesz ami lesz.
Mint sejtettem tényleg a bürokrácia fogadott minket - de csak látványra: váró-iroda-iroda- szembe újabb iroda. Szóltak, hogy foglaljunk helyet és máris szólnak a kolléganőnek. Innen átvezettek a bölcsőde aulájában, ahol egy hölgy éppen tárgyalásban volt már anyukákkal.

Majd nem túl hosszú várakozás után kedvesen üdvözöl a hölgy aki a jelentkezéseket intézi, elmondom miért jöttem, majd belekezd a valószínűleg sokadszorra elmondott tényekbe.

Szeptember 1-jétől változás van a bölcsődei felvétel rendjében, első és legfontosabb változás, hogy a jelentkezéssel egy időben 6 hónapra visszamenőleg jövedelemigazolást kell benyújtani az anyának és az apának. A szülők egy főre jutó jövedelme nem lehet több 80 ezer nettónál.

Majd többször hangsúlyozta, a bölcsőde szociális intézmény ami azt jelenti, csak szociálisan rászorulók vehetik igénybe ezt a szolgáltatás.
Kik is ők? Nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelő anyák és egyéb hátrányos helyzetűek.

Mivel elég sokan beleférnek a gyes rendkívül alacsony összege miatt a 80 ezres keretbe (gyed folyósításakor nem járhat bölcsibe gyermek) második körben, mielőtt eldől, hogy a gyereket felveszik-e vagy sem, kérnek az anyáktól újabb jövedelem igazolást. Ebben a várható jövedelmet kell igazolnia a munkáltatónak.
Ezért van a várólista (Edina kérdezted, hogy szociális intézmény, miért van várólista) mert azokra a gyerekekre esik a választás akiknek az anyukája ha vissza megy dolgozni várhatóan nem fog sokkal többet keresni, mint amikor otthon volt. Vagyis ha egy multiban dolgozó sok százezres jövedelmet igazoló anyuka és a egy minimálbéres jöv. rendelkező anyuka gyereke között kell majd választani akkor a minimálbérest fogják.
Hogy ez a változás mennyire jellemző minden kerületre, városra, falura, fogalmam sincs jelenleg abban a kerületben ahová mi szeretnénk, hogy Blanka bölcsibe, majd később óvodába járjon, ez a szabály vonatkozik. De mivel szoc.intézmény, valószínűleg ez van mindenhol.(???)

Nos fentebb már írtam, hogy mennyire bürokratikus ez az egész, pusztán számok, adatok fognak dönteni ... de mégis elmondhatom, hogy pozitívan csalódtam, azért nem véletlen, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, vagy értük dolgozik, azt csinálja amit csinál. Mindenki nagyon kedves volt, mindenki segítőkész, most nem részletezném pontról pontra a tegnapi beszélgetésemet, de adott a hölgy olyan tanácsokat amik nagyon hasznosak lehetnek nekünk. Személyre szabottan, próbált az anyukáknak tippekkel szolgálni. Mert minden család más és más, és mindenkinek más miért lenne jó dolgozni, otthon maradni ... stb.
Például az előttem lévő anyukát félfüllel kihallgattam és ő azért menne vissza dolgozni, mert a munkahelye igényt tart rá. Itt pl. mondott olyan lehetőséget, hogy a munkáltatónak nyilatkoznia kell, hogy az anyukára/munkavállalóra nagy szüksége van, "pótolhatatlan" a cégnek stb. ezek is nagyot nyomnak a latban, ha elbírálásra kerül majd a sor.
Nem beszélve még arról a pozitív tényről, hogy megdőlt a gyereket nem veszik észre álláspontom. Nagyon aranyos volt mindenki Blankával, a Napsugár kapujában, vagy a Tétényi úton, kedvesen fogadták, köszöntek neki, integettek neki ... és hát mindenki nagyon együtt érző, ami rá is fér a szülőkre szerintem.

Summa summárum jelentkezünk, én már beszereztem tegnap a bankszámlakivonataimat, apától is kell még jöv.ig. aztán majd várunk, hátha lesz üresedés (nem ígérik, de elképzelhető). Idén egyenlő a nullával az esély ... de legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk. Tavasszal pedig úgyis beiratkozunk az óvodába ... szóval a bölcsis karrierünk nem is tartana 2-3 hónapnál tovább :-)

Sokat rágtam magam, hogy mekkora hülye voltam, hogy nem tavaly kezdtem ez ügyben intézkedni, de ma már nem bánom. Egy percre sem adtam volna be Blankát sehova előbb, az életben nem leszünk ennyi időt együtt, legalább kihasználjuk ezt a lehetőséget.

Elmúlt napok eseményei ...

Az elmúlt hétről? ... Nos jöttek hozzánk, vagy mi vendégeskedtünk; vasárnap szavaztunk, hogy végre legyen a lakóparkunkban játszótér és akadt ismét ünnepelni való (4. házassági évfordulót tartottuk itt) ... most mégis inkább Blankáról mesélnék, mert úgy érzem az utóbbi időben nem kapott elég figyelmet saját blogjában :-)

Először is a legfontosabb infó vele kapcsolatban, hogy egy egész dalárda veszett el benne ... megállás nélkül énekel, ha fürdik azért, ha játszik azért, ha kocsiban utazunk azért. Imádom, olyan cuki miközben formázza azokat a nehéz bonyolult szavakat.
Az már tuti, hogy 100%-os a ritmusérzéke, még ha valami nem is megy úgy - itt a pontos szövegre gondolok - akkor is tökéletesnek hangzik az ének, mert minden: dallam, hajlítás, mély, magas hangok annyira a helyén vannak. Most már körvonalazódik, hogy Blanka a művészetek iránt mutat egyértelmű érdeklődést. Hogy ezen belül mi lesz az ami igazán érdekelni fogja a jó ég tudja, de a zene, a tánc, az ének, rajz nagyon felkelti a figyelmét.
Nem túlzok amikor azt mondom, hogy képeket, festményeket (néha elég absztraktokat is) próbál megfejteni. Szóval nála természetes volt, hogy az első szavak közé került: képek és a szobor szót. :-)) Minap néztük az X-Faktort és megmondom őszintén az elején ellenérzéseket váltott ki belőlünk. Túl nagy a felhajtás körülötte, apa mondta is: olyan ez nekem, mintha a torkomon akarnák ledugni a műsort.
Végül még is ott maradtunk ezen a csatornán és azt figyeltük, Blanka hogyan reagál :-) Vicces, de apa megjegyezte: A gyereknek abszolút hallása van, csak a jókat nézi, hallgatja végig :-))

Na, de kanyarodjunk vissza a beszédhez, szerintünk nagyon sokat beszél, egyre többet ... még nem igazi mondatokban, de szerintem hipersebességgel halad. Hogy mennyire dumás, azt majd megpróbálom a napokban videóra venni (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hangsúly a megpróbálni szón van, mert ha direkt kell produkálnia magát, vagy felvételre megy a dolog, megmakacsolja magát és megkukul).
Így voltunk ezzel szerdán, mikor Mayáék meglátogattak minket, én már úgy beharangoztam Blankát, hogy mennyit dumál, aztán kb. 1 óra kellett neki, mire feloldódott és végre kinyitotta a száját. Pedig Maya ugyanolyan finom lelkű kis lány mint ő és ismerik egymást ... még is az elején nagyon visszahúzódó tud lenni.

A szobatisztaság kérdéskört most hanyagolnám, mert ezzel jelenleg nem próbálkozunk, sok-sok sikertelen nap után úgy döntöttem, nem erőltetem a dolgot így a helyzet most változatlan ... de én ezt egyáltalán nem bánom. Várunk még egy kicsit.

Ami most újdonságnak számít nálunk az a sétálás rendes gyerek módjára normálisan kézen fogva :-) Már egy ideje gyakoroljuk és egész jó eredményeink voltak, csak néha gondolta úgy, hogy kihúzza a kezét és világgá akar szaladni. De csütörtökön a nagymamával hármasban mentünk az erdőbe sétálni és nagyon büszke voltam Blankára, mert olyan sokat és olyan ügyesen gyalogolt kézen fogva. A hétvégén próbaképpen megnéztük hogy zajlik ez a művelet az olyan figyelemelterelő helyeken is, mint a pláza. És büszkén mondhatom, egy-két kézkitépős próbálkozás után, ott is jött velünk normálisan kézen fogva. És olyan nagylányos volt, imádom :-))))))
Úgy hogy a hétvégén már csak nehezéknek volt velünk a babakocsink, mert Blanka sétált, vagy néha felkéredzkedett az ölünkbe. Tegnap a budakeszi vadasparkban is olyan sokat túrázott, hogy teljesen ki volt purcanva délutánra ...
(Félreértés ne essék, nem azzal volt idáig a probléma hogy nem akart a két kis lábán menni. Sőőőt. Leginkább csak futni szeretett volna, és úgy, és oda, ahova csak ő akar; a kezét pedig semmi áron sem engedte megfogni, mert akkor kitört a botrány.)

Könyvek szeretete ...
Hétvégén megengedtük neki, hogy a Libriben maga válasszon könyvet, a végén egy Noddysra esett a választás. Azt látni kellett volna, hogyan válogatott ... a földön ülve pakolgatott egy csomó könyvet és hangos dumával kommentárt fűzött mindegyikhez ... nézegette, lapozgatta a sok szép színes könyvet és élvezte a habzsi-dőzsit. Annyi gyerek könyv van, de a fele sem jó semmire. Nagyon kevés a jó, igazán értelmes darab. Viszont be kell látnom, hogy 1-1 általam preferált példányt leszámítva hagynom kell, hogy ő döntse el, már ilyen picinek is mit szeretne nézegetni(olvasni).
Az általa választott Noddys könyvet egyszerűen le sem teszi. Reggeltől estig ezzel rohangál.
Pont múlthéten panaszkodtam a barátnőmnek, hogy az én Blankám nem engedi, hogy úgy igazán olvassak neki. Tudjátok, a klasszikus felállásban: anyával összebújva ... anya olvas, gyerkőc hallgatja. :-) Idáig kitépte a kezemből a könyvet, ő akart lapozni, persze az olvasmány kellős közepén. Ez eléggé elszomorított, mert mást sem hall az ember, csak olvassunk sokat a gyereknek ... no de hogyan ha nem hagyja? Hát ezt az új könyvet, úgy olvastam el neki reggel - 2x - hogy bebújt mellém a paplan alá és figyelt, hallgatta és nem lapozgatta összevissza ...
Hmm ... fejlődünk kérem szépen :-))

Húúú mi van még? Pedig mindig megfogadom, hogy felírom ha valami aranyosat csinál vagy mond ... de nem teszem, ilyenkor pedig úgy kell megerőszakolnom magam, hogy mi is volt???
Ja igen, puzzle ... elkezdett eziránt is érdeklődni, de még csak ott tartunk, hogy én kirakom a háromnegyedét, ő pedig a végén besegít.
Aztán visszaszoktunk a főzelékevésre ... hónapokig nem evett főzött formában csak húst, krumplit és tésztát ... minden mást elutasított, én pedig mint olyan sok mindent ezt sem erőltettem (még szerencse, hogy nyár lévén volt elég gyümölcs amiből pótolhatta a vitamint).
Egyik alkalommal borsófőzeléket ettem előtte és jött kunyerálni, adtam belőle, úgy ette, mint aki éhezik. Így most végre újra főzhetek neki ilyen ebédet is.

Juj annyi mindent szerettem volna még írni, de már nem teszem ... talán még a legfontosabbról dologról 1 mondat. Szerdán, szeptember 1-jén megyünk intézni a bölcsis várólistát. Úgy izgulok, pedig nekünk még közel sem azt jelenti majd ez a szerda, mint azoknak a csöppségeknek akik életük egyik meghatározó mérföldkövéhez érkeznek ezen a napon :-)) Úgyhogy kéz és lábtörést minden kis barátunknak aki ovis vagy sulis lesz szerdától :-))

És hogy fotó nélkül ne maradjon senki :-)) egy újabb vasárnapi termés, a budakeszi vadasparkból:

2. számú szabadság

Fura, mert számomra (ugyebár nem járok dolgozni, itthon vagyok Blankával) az jelenti igazán a szabadságot, ha apa is velünk van, nem dolgozik.

A szabija utolsó vasárnapját kb. ugyan olyan szomorúan viselem mint Ő. Sőt én előbb kezdek el nyöszörögni, hogy jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-)))))) Pedig neki kell felkelni, neki kell elindulni, ülni a dugóban aztán persze dolgozni. Fogadni a megszámlálhatatlan telefonhívást, dolgozni az s.o.s munkákon amiket az utolsó pillanatban találnak ki ... Mégis az újabb mókuskerék időszak nekem is ugyan olyan rossz, szerintem ezt a pasik fel sem fogják, azt hiszik üdülünk itthon :-))

Visszakanyarodva az eredeti témához, augusztus 14-ével apa szabadságolta magát, sajnos idén hosszú egybefüggő nyaralást nem engedhettünk meg magunknak, talán majd jövőre ... Így maradt a többször elmegyünk, 1-2 napra verzió. Amolyan barátokkal, családdal együtt pihenős, kirándulós fajta.

14-én szombaton anyumékhoz voltunk hivatalosak, mert a tesóimnak volt a szülinapja. Öcsém haza jött Hollandiából így végre láthattuk egymást és együtt ünnepelhettünk. Nagy nap volt ez mindkét tesónak (egyébként pont 10 év van a húgom és az öcsém között) de főleg a húgomnak, mert nagykorú lett. Leírni sem tudom, hogy várta ezt a napot. Végre 18 éves, tyűha :-)) és legálisan ellenkezhet az anyjával :-)
A fiatalok nagyon fáradtak voltak, ugyanis előző nap sok-sok barát társaságában buliztak ... így fordulhatott elő, hogy a szombati családi köszöntésen még aznaposak voltak ... mentségükre legyen mondva, délutánra már elég jól észhez tért mindkettő. Volt szép ünneplés, nagy tortázás, evés-ivás, Blankázás ... az ott maradt barátnők kézről-kézre adták a lánykánkat ... én meg persze hagytam (miket beszélek? örültem :-))

Másnap Nagymarosra voltunk hivatalosak Bálint szüleinek a barátai (erről egyszer már írtam) "ülést" (értsd: családi összejövetelt) tartottak, ahová ilyenkor a gyerekek és az unokák is hivatalosak. Sajnos mindenki nem ért rá, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Nekem személy szerint egy élmény a Dunakanyar környéke, imádom a kilátást (sajnos a képek nem adják vissza a látványt, mert délelőtt nagyon esett az eső így párás volt a levegő).
A helyszín, vagyis ez a nagymarosi nyaraló pedig egyszerűen meseszép, s talán mesébe illő is erdőközepén, hihetetlen Visegrádi vár panorámával. Komolyan mondom rossz volt hazajönni abból a nyugiból :-))) nekem tényleg az erdőben kellene élnem, egy csomó fa szomszédságában, mert ott érzem jól magam.

Hétfőn az öcsém látogatott meg minket, kedden pedig úgy döntöttünk, hogy hármasban elmegyünk kirándulni Dobogókőre. Mivel ott igazából csak túrázni, kirándulni lehet nem töltöttünk túl sok időt, megnéztük a kilátót, sétáltunk, megebédeltünk az út menti étteremben (Blankával már olyan könnyű étterembe menni, még mindig rátudok csodálkozni dolgokra. Nem ült etetőszékben, hanem a fél combom volt az emelvény, ő magától evett, én meg tudtam fogyasztani a saját ennivalómat. Nem hiszitek el milyen ügyes volt :-)) szóval miután kicsodálkoztuk magunkat Dobogókő nyújtotta látványban/tájban, a Szűz Anya kegyhelyénél is megtettük a tiszteletünket, majd Blanka lelkesen jól megkergetett egy fehér cicát az erdőben (szigorúan csak szeretetből) ... elmentünk a Római partra. Igazából nem volt egy erőltetett menet a nap, még is hullafáradtak voltunk estére. (Ti tudtátok, hogy a semmittevés fárasztó tud lenni? :-)))

Szerdán nagyszülős babanap volt, mi pedig apával kettesben töltöttünk egy napot, jól ki plázáztuk magunkat, majd kézen fogva andalogtunk a Citadellán ... talán 7 éve voltunk ott utoljára, szóval nagyon jó volt végre kettesben lenni és egymásra figyelni ...

A hosszú hétvégét amire nagyon vártunk Velencén töltöttük, Szilvi és Tomi barátunknál vendégeskedtünk. Nem ez volt az első mini nyaralás velük, így sejtettük, hogy minden rendben lesz. Blankát nagyon dicsérték, de még a szomszédoknak is :-)) milyen jó kislány, mennyire jól el van. Pedig a nagy igyekezet és pakolás hevében egy darab játékot nem vittünk neki (szó szerint) kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy mit fog szegénykém kezdeni magával. Azért nem fordultunk vissza az első sarokról pánikolva, mert tapasztaltból tudjuk, hogy Blanka egyáltalán nem játszik idegen helyen a játékaival. Az újdonság varázsa keríti ilyenkor hatalmába, és egy üvegmosó kefével is képes órákig el babrálni :-)) Az a bibi, hogy most elég szüretelős hangulatban volt, nem kímélte sem a büdöskéket, sem a paradicsomokat :-)) Igaz ezen csak én aggódtam, mert a házigazdákat egyáltalán nem zavarta. (Szilvi csak annyit kért Blancitól, hogy a piros paradicsomokat szedje :-))
Szóval összességében minden tervszerűen zajlott, voltak nagy röhögések, póker partik (végre én nyertem!!!) kajálások, séták, fürdés a tóban ... az utolsó nap még Dávid (Blanka keresztpapija) és Peti (fiúk barátja) is meglátogatott minket.
Este pedig szomorúan jegyeztem meg azt az észrevételemet, amivel kezdtem a postot:

Jaj, holnap megint hétfő, újra munka! :-))