Blanka nyíló világa

Még mindig 37. hét!

De már nem sokáig :-) Hiszen szerdán a 38. hétbe lépek :-) Vagyis lépünk Blanka babával közösen.

Ma túl vagyunk egy extrém hosszú vizsgálat sorozaton. Valami brutálisan sokat csúsztunk reggel. 8:45 és 9:00 között kaptam időpontot ctg-re ehelyett 10-kor jutottam be ... Bálint már konkrétan ki volt borulva. Az volt a baj, hogy én hiába mentem kb. időre, mikor előttem bepofátlankodtak ... sokan azt hiszik, hogy a ctg, nem időpont szerint van, hanem érkezési sorrend szerint. Bálint meg oda tuszkolt az ajtó elé, hogy álljak oda, mert akkor észrevesznek. :-) Mondtam neki, nem azzal a van a gond, hogy nem akarnak észrevenni, mert rajtam kívül még 5 kismama kispapástúl ott tolongott a folyóson ... hanem azzal, hogy nagyon sokáig tartott 1 pocakos vizsgálata, az egyik gép egyébként is rossz volt, vagy nem tudom mi volt vele, mert levolt takarva, szóval a vizsgálat is sokkal hosszabbra nyúlt mint szokott.

Ráadásul, hogy ne legyek annyira nyugodt, Blanka annyira bealudt, hogy meg sem moccant, előtte míg kint álltam a folyosón és kapucsínóztam és kekszet ettem mozgott de amint gépre kerültem konkrétan 1-et rugott azt is a végén. Bár a szülésznő szerint a ctg-m teljesen jó. Ezután persze a dokimat kellett üldöznöm, mert ő meg eltűnt a ultrahangból. Még jó, hogy megtaláltam a műtő előtt :-) Aztán csinált gyorsan egy uh-t és teljesen rendben van/volt a bébi. Lepényem II. érettségű, magzatvízem normális mennyiségű lett :-), bébickének a méretei is elég átlagosak most 2990 gramm. Én már olyan nagy babának gondoltam, de a dokim is mondta, hogy se túl nagy ... se túl kicsi olyan átlagos.

Aztán még egy vizelet leadás várt rám, amit nagy nehezen sikerült megejteni, mert kb. 3x próbálkoztunk mire ott találtuk az asszisztenst. 11 óra elmúlt mire kikeverdtünk a kórházból. :-(

Bálint persze megnyugodott a végére ... meg a dokim mindig nagyon kedves vele, szinte most is csak vele beszélgetett, hogy nem kell velem rohanni, szépen ráérősen készüljünk majd ha beindulnak a fájások ... stb. Úgyhogy, már nem kellett őt nyugtatgatnom a végén. Csak hát nem gondolta volna, hogy így elfog késni a munkából.

Ezért szeretem őt ennyire, mert mondtam végig neki, hogy menjen el, majd haza megyek egyedül ... de nem akart otthagyni, hogy ebben a kánikulában nem buszozhatok és vonatozatok, nem engedi. :-)

Jó kis aggódós apucika lesz :-)