Se eleje, se vége ...

Az elmúlt héten írói válságba kerültem :-)) lenne miről írni, de annyira nincs kedvem hozzálátni ... mielőtt neki esem a laptopnak, általában egy porszívózás, vagy teregetés közben átgondolom, hogy miről is ... és hogyan írnék ...
Észrevettem, hogy nem csak kedvem nincs, de nem állnak össze a szavak, ahogy szeretném. Ezért nem is erőltettem a dolgot ...

Blankával az elmúlt 1 hétben amúgy sem történt olyan sok minden, a 11. és a 12. fogát várja (nagyon), szerintem napok kérdése, hogy áttörjenek. Az éjszakák úgy ahogy jók, persze megébred és mennem kell, akár többször is, de mostanában legalább visszarakható az ágyába. Ez nagy szó!

Újabb SZÓval bővült a szótára, amikor eszik hangosan mondja, hogy HAMM (apa tanította neki kb. 1 perc alatt, szóval most már 1000%, hogy ha akarna beszélne, de csak azt mondja ami tetszik neki), de most már akkor is ezt mondja, mikor eteti kutyát. Pl. ma reggel, egy falatot harapott a pogácsából majd Kami kutyának is odatartotta, és egy-egy harapás között hatalmas HAMM-okat mondott :-) Én pedig rászóltam, hogy ezt nem szabad. Hmmm, pedig legszívesebben levideóztam volna, mert mindkettő olyan cuki volt. Hiába, Kami kutya és Blanka imádják egymást, nagyon jó barátok :-)

Aztán múlthéten 6-osban voltunk játszóházban Mayával-Bettyóval és Claudiával-Danival, de jóóóóóóó volt. Sajnos most képpel nem tudok szolgálni; de nem rég írt egy postot Bettyó barátném róla, és remélem fórumos sorstársaim elolvassák, mert éppen arra akarom rávenni őket, hogy itt legyen a következő babatali :-)) Isteni egy játszóház, szerintem persze :-)) Ezért reménykedem, hogy a baba-mama találkozót is sikerül itt megszervezni, és akkor végre a picurokkal és az anyucikkal újra együtt lehetünk. Húúúú már milyen régen nem láttuk egymást. Legutóbb még mindenki bébihordozóban hozta a csöppségét, és egymásnak adták a kilincset a szoptatós szobán az anyucik. Kivétel persze mi voltunk, mert Blanka akkor is demo volt, elindulástól hazaérkezésig, végig aludta a találkozót. Oh ... régi szép idők :-)) abban biztos leszek, hogy ez már nem így lesz, valószínűleg az összes lurkó a fejünkön fog ugrálni ...

Jaj, gondolataim is össze-vissza ugrálnak ... aztán van még egy fontos mérföldkő nálunk, de ez inkább azt hiszem nálam. Elhatároztam magam! 2 hete megbeszéltük a nagyszülőkkel - akik már régóta szerették volna (értsd: rágták a fülem), csak én nem voltam képes megtenni az első lépést - hogy kinevezünk végre egy napot ami csak az övék. Vagyis Blankázhatnak reggeltől estig.
Nos ez a nap a SZERDA, és holnap lesz az első, amikor Blanka nagymamázni-nagypapázni fog, és innentől kezdve minden szerdán babanap náluk vagy nevezzem ovinak ? :-) Nekem pedig egy 12 órás szabadságom lesz, apa viszi el Blankát munkába menet, így reggel 7-től este 7-ig nem látom Babót.
Annyira furcsa, hogy végre rászántam magam erre, mert hosszú idő volt, mire levetkőztem az előítéletemet, hogy nem szimpatikus, ha valaki a nagymamára bízza a gyereket. Persze tudom nem ezzel van a gond, hanem a túlzott lepasszolással. Valahogy ettől mindig kiakadtam ...
Szóval, végre kimondtam, odaadom és rendszeresen, vagyis minden héten 1x a nagyszülőké Blanka. Görcs mindig lesz bennem, mert ugye csak akkor érzem Őt biztonságban ha velem van, pedig a nagymamáék százszor jobban vigyáznak rá, és már sokszor volt velük. És tudom Blanka szeret ott lenni, jól fogja érezni magát, csak ez a rendszeresség zavart, hogy én is olyan leszek mint azok akik ... de időközben, hogy "anya lettem szőröstől bőröstől" tudom, hogy ez egy nagy marhaság, mert igen is szüksége van minden anyukának szabadságra és feltöltődésre!
És én már minden picibabás ismerősömnek ezt mondom, hagyni kell, hogy segítsenek. Nem kell mártírkodni, hogy majd én mindent megtudok oldani egyedül. Ha újra kezdeném, többször engedném, hogy segítsenek ... Nem szabad nemet mondani, mert az ember olyan fásult lesz egy idő után ... nekem ez nagyon nehéz volt, mert világéletemben önálló voltam, mindent magam intéztem, ezért nem is várok segítséget, és nem is tudok segítséget kérni. De azért kezdek változni és ennek én magam is nagyon örülök.

Kezdek visszatalálni önmagamhoz, ami nagyon jó (pl. másfél év kihagyás után, sorra falom a könyveket nem voltam képes már régóta olvasni, mert amint letettem a fejem a párnára már aludtam, végre ez is elmúlt így a Twilight-saga 3 kötetét pár hét alatt elpusztítottam, és most sorra veszem a többi, már régóta az éjjeli szekrényen porosodó, regényeket is) ... arról pedig ne is beszéljek, hogy milyen izgalommal tölt el, hogy végre lesz egy szabadnapom a héten, és hogy ezt jól "megünnepeljük" Clauval, az első 2 hétben csak szépítkezni fogunk :-)) Ő rá egyáltalán, rám persze annál inkább rám fér, mert lassan 5 centis hajlenövéssel élek :-) Szóval köszönöm neki, hogy ő mindig próbál kirángatni a melankóliámból.

A másik nagy öröm nekem, hogy lassan benépesül a ház újabb kisbabákkal, idáig csak én voltam itthon picibabával - ez is olyan rossz volt - mert mi vagyunk az egyedüli kis gyerekesek. De az ünnepekre talán megérkezik hozzánk Balázs Bendegúz akiért most nagyon izgulunk, hiszen az anyukája rosszul lett múlt héten, és be kellett feküdnie a kórházba. Remélem minél hamarabb hazajönnek. A közvetlen szomszédok, Tündiék pedig márciusra várják a kis Mátét. Fiús baby boom :-))
Jaj már alig várom, hogy újszülöttet tarthassak a kezemben, és jó nagy cuppantóst adjak a pici lábukra :-))

Huuu ennyit az írói válságomról, megállás nélkül ütöm-verem a klaviatúrát, mert Blanka éppen reggelizik (értsd: ropit eszik ropival, mert most csak ez kell neki, én meg nem győzöm a sótól megszabadítani a ropi szálakat, és ha nem adok neki, hosszasan nyöszörög a konyhapultnak, hogy na mi lesz nem látod, hogy elfogyott!!!)

Utolsó bekezdésként, említést kell tennem a barátainkról - Meli, Atti, Brúnó és a keresztfiunk Samuci. Itt voltak szombaton, az már szerintem szót sem érdemel, hogy 5 perc alatt a feje tetején volt az egész lakás, és adtunk a szomszédoknak a gyerekzsivajból ... ne csak nekünk legyen jóóóó :-))
De én, hogy imádom ezt a két rosszcsont krapekot. Brúnó egyenesen a legszebb 5 éves fiú címért pályázhatna másfél centis szempilláit úgy tudja lesütni mikor puszit adok neki, hogy jaaaaaaaaaj ... mi lesz ebből a fiúból? Az tuti, hogy a lányok szétszedik később.

Úgy látom Blanka lesz az első nevező erre a tettre, már megint rajta lógott, vagyis ráfeküdt :-))), aminek az lett a vége, hogy véletlenül fejre esett, mert lecsúszott Brúnó hasáról ... és még szegény Brúnó állt büntiben, pedig igazából Blanci volt a bűnös :-)) Brúnó persze megijedt, hogy mi is megijedtünk, mert azért Blanka hiába a szőnyegen végezte egy icuri-picurit koppant ... de mintha mi sem történt volna egy könnycsepp sem hagyta el a szemét, sőt egy hang sem a száját.
Samu ... hát ő meg egy egyéniség, és mindig mosolyog, ha ránézek csak jó kedvem lesz. Ha pedig sír, vigyázni kell, hogy a denevérek be ne tévedjenek :-))) Na az utóbbi vendégeskedésről tudok szolgálni pár fotóval.

A koppanás előtti idill: