Blanka nyíló világa

Munkára visszatérve!

Igaz ez egy más téma ... de azért ezt is megosztom veletek. Ez egy olyan történet amit senkinek nem merek elmondani, így elmondom inkább mindenkinek :-)

Tipikus példája annak, hogy az ad tanácsot nekem aki életében nem volt terhes ... soha nem élte át milyen is reggel felkelni nagypocakkal ... állni a tükör előtt és arra gondolni, hogy a hátam közepére sem kívánom már az elindulást ... érezni ahogy hajnalban a babarúg, vagy felkelni éjszaka többször pisilni mert a hólyagod szétreped :-)) Látni magad egyre nagyobbnak, megélni, hogy már a szexelni sem tudsz úgy mint régen. És még sorolhatnám, hogy mennyi minden változott az életemben ez alatt a rövid idő alatt ...

Előljáróban, szeretem a munkahelyem, a munkám ... tök jó hogy olyan környezetben dolgozom ahol minden másra is van még időm. Nálunk nem gáz ha netezel munka mellett, e-maileket küldesz, ha késel, vagy ha korábban mész el. Mindemellett azért van mit csinálni, és sokszor elég sok mindent is kell. De nem panaszkodom, én jobban szeretek dolgozni mint ücsörögni. Hoppá, ücsörgés ... hát igen ülő munkám van, de ez a terhességnek és ráadásul az aranyérnek nem olyan jó barátja. Nyomom a pocakom és lógatom a lábam, egésznap ülök a fenekemen ez mind-mind nem tesz jót.

Na már most bele kezdek a történetbe ... tegnap felhívott - a történetet elferdítem ezért az írom, hogy - egy barátnőm - ám aki ismer annak majd elmondom KI - és kérdezi, hogy meddig fogok még dolgozni 1-2 hónap? Én meg szóhoz sem jutottam hirtelen, csak annyit mondtam, hogy ááááá dehogy inkább 1-2 hét. Erre közölte velem, hogy mit fogok én otthon még csinálni 2 hónapig. Meg fogok otthon reccseni a 4 fal között, mert idézőjelben mondva elvagyok zárva a külvilágtól ... ugyebár én vidéken lakom, most már fél éve és ott nem úgy járnak buszok mint ahol addig laktunk budán. Említett helyen a ház előtt megáll a BKV 8-as kékrettenet 10 percenként, és pl: 15 perc alatt lent vagyok a Moszkva téren. Jóóó mondom, neki én ezzel tisztában vagyok, hogy a közlekedés nem a legjobb Dunakeszin, de már dolgozom az ügyön, hogy hova és merre kell elindulnom ha éppen dolgom van. Közölte velem, hogy neki azért könnyebb, mert bár ő is otthon van ... de ő csak beül a kocsiba ha menni akar és irány a város, én még egy bababoltba sem fogok tudni elmenni. Nem kell mondjam ... olyan rosszul esett mint a franc. Nem tudom mit gondol, hogy én hol élek ... elzártan a világvégén? Próbáltam észérvekkel meggyőzni, hogy miért is nem jó az utolsó pillanatig dolgozni és mennyi mindenre tudnék otthon időt fordítani, pl. arra, hogy pihenek, mert az egész terhességet úgy csináltam végig, hogy 1 percet sem pihentem ... én soha nem alszom hétvégén sem! Erra válasza az volt, hogy ok, de én ülő munkát végzek, nem egy boltban, vendéglátóiparban állok. Én erre is tudtam ellen példát mondani, hogy az ülőmunka sem az igazi a végefelé ... na de mindegy!

Azt tudni kell, hogy a felhozott dolgok nem az ő fejéből pattantak ki, már én is sokat fillóztam rajta, hogy miképp is legyen majd ha itthon maradok. Szóval nekem ez épp elég lelkiproblémát okoz az amúgy is érzékeny állapotos lelkemnek, kurvára nem vágyom arra, hogy más is ilyen tapintatlanul vájkáljon ebben a témában. Aztán ott van az amúgy is kényes téma ... hogy csak azért dolgozom még, hogy könnyebb legyen a megélhetésünk, nem pedig azért mert nincs jobb dolgom. A hátamközepére sem kívánom már a munkahelyemet ... nincs már türelmem sokszor bizonyos emberekhez ... és még is megyek mert tudom, hogy amíg nincs nagy baj menni kell!

Persze olyan dolgokba már bele sem kezdtem, hogy millió ötletem van amit otthon fogok csinálni ... elsősorban, otthon könnyebben fog menni a diéta megoldása, a főzöcskézést nem kell este fáradtan hazaérve a munkából 7-8-9 hónapos terhesen még holnapra főznöm. Aztán szeretnék képkereteket festeni a babaszobába, és csinosítgatni a babaszobát, mert még sehogy sem áll. A kisruhákat ki kell válogatnom, ki kell mosnom, vasalnom, rendszereznem.

Végre kitakarítani norálisan, mert a hétvégén csak ilyen gyors ahol a papok táncolnak takarítást szoktam eszközölni ... de most nem akarok magyarázkodni, mert úgy gondolom felesleges is lenne.

De a legvérforralóbb vélemény az még is az volt, hogy összehasonlított egy könyvelővel aki az irodából ment szülni. Hát erről csak annyit mondok, hogy a saját cége, és akkor ment be és haza amikor ő akart, konkrétan soha sem volt bent. Mivel főnök a beosztottjai mindent megcsináltak helyette! Így könnyű? Meg ugyebár lehet, hogy hónapok óta táppénzen volt, de a saját cégébe bejárt amikor az érdeke úgy kívánta ... meg nem is annyit keres mint én ... szóval No comment!