Blanka 1 éves

Végre végre elérkezett ez a nap is :-) Pontosan egy évvel ezelőtt 21:15 perckor Blancikánk, apa és anya Bogyókája, megszületett!
Életünk - és itt most szerintem beszélhetek apa nevében is - gyökeresen megváltozott. Egy kis "csomagot kaptunk" akiről ettől a perctől kezdve soha sem lehet megfeledkezni. Imádjuk, szeretjük ... érte élünk! De nem csak mi, nagyszülei élete is megváltozott, új értelmet kapott, hiszen Ő az első unoka a családban :-)
A maga 3400 grammjával és 54 centijével kivívta a jogot, hogy csak körülötte forogjon a világ, bármilyen ünnepről, családi összejövetelről is legyen szó, ő lett a középpontban vele foglalkozott és foglalkozik mindenki.
Hihetetlen változáson ment keresztül ezalatt az egy év alatt. Aki rendszeres olvasója blogomnak, az nyomon követhette Blanka fejlődését, ezért ezeket most nem részletezném.
Inkább - engedjétek meg - csak nosztalgiáznék:

Tisztán emlékszem mindenre, a születése napja olyan számomra, mintha tegnap lett volna. Fura, mert fájdalomra egyáltalán nem emlékszem, persze voltak, de nem tudok borzalmas élményekről mesélni. Minden olyan gyorsan történt, utólag esett le a tantusz, hogy több mint 5 órán keresztül voltam bent, de nekem egyáltalán nem tűnt ennyinek.
Soha sem felejtem el azt a pillanatot, amikor az arcát megláthattam. Olyan gyönyörű volt, egyáltalán nem volt nyúzott, gyötört. Felemelte az orvosom, és azt mondta: Nézze Timi! Én pedig rögtön elbőgtem magam, ez egy leírhatatlan érzés. Blanka nem sírt, talán csak egy picit. Ezért kapott 8/9-es apgar értéket, pedig csak azért nem bömbőlt, mert látta ha anya sír akkor neki már nem kell :-) (Azóta sem sírós! szóval kikérjük magunknak ezt az alul osztályzást :-))
Amikor visszahozták nekem letisztogatva, kisruhában lelassult a világ, odarakták a fejemhez és nézett rám, pihegett ... én csak azt hajtogattam, hogy mennyire szeretem, könnyem hullott mint a záporeső ...
A kórházi napok viszonylag gyorsan elteltek, és néhány alapismerettel, jó pár könyv kiolvasásával, a Kismama magazinok rendszeres tanulmányozásával a hátam mögött neki láttam gyakorlatban is anyának lenni.
Nem titok, voltak nagyon nehéz napok, és volt mennyország is. Mindig azt mondom, hogy egyre könnyebb és ez így igaz. De az eleje semmihez sem fogható, a kezdetek kezdetén, mikor icipici volt a vele való együttlét teljesen más, bensőséges állapot volt. Minden olyan nyugodt, minden olyan csöndes, szinte szimbiózisban voltunk, csak "belőlem" táplálkozott. Most is bensőséges, csak másképp, most már van ricsaj, hiszti, szétpakolás, jövés-menés, nasizós kunyizás ... satöbbi.
Mindig arra vágytam, hogy csináljon már valami újat a gyerekem, de amit megtanulja már is félelem fog el, hogy most innentől kezdve mi lesz? Ha már tud forgolódni akkor nem fog úgy maradni az ágyban ahogy letettem, ha már tud ülni akkor már nem fog feküdni este, ha már tud állni, akkor már állva fog várni az ágyban?! Ha már megtanult mászni nem fog egyhelyben ülve játszani és onnantól kezdve egy perc nyugtom sem lesz?!
Nagy kérdések és igazságok ezek, de a gyerekkel eltöltött X hónap mindig felkészít egy újabb állomásra, ahogy én nevezem.

Blanka még mindig egy töpörtyű, de elkezdte önállósítani magát, mióta megy mást sem csinál mint le- föl járkál a lakásban egy kockával - vagy amit talál - a kezében. Élvezi a lépkedés/járás adta szabadságot. Egyre jobban kinyílik a világ neki és remélem, hogy csak tágulni fog és minél több élményben lesz része amíg csak él.

Ma édeskettesben leszünk, játszunk, de nagypapáék délután beugranak Hozzá :-), hétvégén a családdal fogunk ünnepelni.
Sokat gondolkoztunk, hogy miképpen tartsuk/ünnepeljük Bogyóka első szülinapját és úgy döntöttük, hogy idén csak családi körben, jövőre pedig baráti társaságban is bulizunk. Bogyóka még picike, számára ez a nap is olyan mint a többi, ez most még nekünk, és a nagyszülőknek igazi nagy esemény, ünnep.
Élménybeszámolóval, képekkel a hétvégi ünnepelésről mindenképpen fogunk jönni :-)))

u.i.: Ezúton is köszönöm, hogy a "nyaralásos" bejegyzésemhez olyan sokan írtatok. Hasznos tanácsokat kaptam és előjáróban csak annyit, hogy az infókat már sikerült felhasználnunk :-)) Egy csodálatos élményekben gazdag Tihanyi pihenésen vagyunk túl és Blanka szerintem - de én elfogult vagyok :-)) - olyan jó gyerek volt, hogy egyáltalán nem volt kínszenvedés vele a nyaralás!
Az elmúlt napok eseményeiről, a hétvégéről beszámoló később!

Drága Blancikánk ezúton is kívánunk; apa és anya, nagymamák és nagypapák
Nagyon Boldog Születésnapot!

Akkor:

Most: