Poloska támadás

Ebéd után lementünk egy kicsit játszani a kertbe, labdázni, motorozni ... stb. Mikor úgy láttam alvásidő van; felkaptam a motort, a labdát, a kulcscsomót, itatót, Blankát és indultunk fel az 1. emeletre. Blanka, önállóságát megint tudtomra adta, nem akart ölben jönni, hanem lépcsőzni szeretett volna. Örömmel hagytam neki, így a felszabadult egyik kezemmel csak az ő kis kezét kellett fognom és lépegettünk felfelé. Ám miközben ő is segített magának a kezével, a lépcsőn felfedezett egy bogarat. Először észre sem vettem mi az, csak azt láttam, valamit megfog és utána már csak a szagot éreztem. Akkor már sejtettem mi az! Persze rögtön rászóltam, hogy nem szabad, ne piszkálja azt a fránya poloskát. De már késő volt, mert abban a pillanatban a "bogaras" kezével elkezdte piszkálni az arcát, és csak sírt és sírt ... nem tudtam mi történhetett, megcsípte? örökkévalóságnak tűnt felérni azon a félemeleten. Rohantam vele a fürdőbe, szappanos kézmosás, arcmosás.
Az eredmény: az egész szeme, szája környéke, orra nagyon piros lett. Valószínűleg a poloska leve nem éppen bababarát löttyi, csípte szegénykémet ahol csak érte.
Bekentem krémmel az egész arcát ...

Most így nézünk ki:

Ez a felfedezős korszak keményebb lesz, mint gondoltam; most éppen a kutyát piszkálja. Szegény Kamilla kutya hagyja magát, de néha úgy oda morog neki. Most még az hiányzik, hogy összevesszenek és megkapja. Nem rég már a kistesó gondolatával foglalkoztam, múlt héten apát úgy engedtem el dolgozni, hogy majd beszéljünk erről, ő is gondolja át mit szeretne, mi lenne a jó, mikor jöjjön ... stb. Hát most úgy érzem, ráérünk még erre :-)))