Hisztiről és a hétvégéről :-)

Nagyon jó hétvégén vagyunk túl, megint sok-sok élményben volt részünk.
Szombaton Ikea projekt volt ... amit apa annyira nem élvezett, nem úgy mint mi. Na jó, csak én :-)) Sajnos Blankám is elvesztette a végén a lelkesedését :-) Aztán siettünk haza, mert készülni kellett, egy újabb esküvői meghívásnak tettünk eleget. Bálint, régi barátjának voltunk az esküvőjén igaz csak a szertartás végéig maradtunk, mert Blankával éjszakába nyúló buliba nem maradhatunk. Nem is akarunk, és nem is lehet, ha fáradt és éhes nagyon nyűgös, hisztis tud lenni. Az is lett!

Ja, igen ... hisztikorszakról pár szót szólnék:
Nem olyan régóta boldogít ezzel minket, de már most félek, hogy ez még 1-2 évig így lesz :-)) Hogy lehet ezt hosszú távon elviselni??? :-)))))
Bár nem hagyjuk rá, mert én nagyon nem szeretem, ha egy gyerek földhöz vágja magát és hisztivel kiharcol mindent ... stb.
Szóval, ha ilyenkor otthon vagyunk, szépen beültetem a szobájába és közlöm vele, hogy gondolkodjon el. :-))) Majd magára hagyom, de nem zárom rá a szobát, vagy ilyesmi ... Idáig bevált, mert ahogy otthagytam a szobájában, a hisztizést mintha elvágták volna. Szóval erősen próbálkozik a drágám :-)) Még arra nem jöttünk rá, hogy ha idegen helyen vagyunk akkor hogyan tudunk a hiszti ellen hatékonyan fellépni, mert az a kényesebb helyzet.
Akinek tippje van, ne kíméljen :-)))))

Nos azért nem ilyen borús a helyzet, mert az esetek többségében, nagyon jó gyerek. Tényleg Demo! :-))
Mindenesetre anno úgy "álltam neki" a gyereknevelésnek, hogy az én kislányom a játékszabályokkal mindig legyen tisztában. Tudja, mit szabad, mit nem, tudja hol a határ és a legfontosabb legyen egy rendszere!

Szóval tudtam nem fogom Blankára hagyni ezt a hisztivel kiharcolok mindent akaratosságot. Bár baromi nehéz és erre csak akkor jön rá az ember amikor benne van, gyereke van ...

Nagyon könnyű azt mondani, hogy jó majd leszidom. Hmmm :-)) sokszor semmit sem érsz vele, mert rád néz és folytatja csibészes mosollyal a rosszalkodást. Pl: tépni a virágok leveleit, vagy bele törli az LCD tévébe a vajas kenyeret. Ha megfogom a kezét és elviszem onnét, na akkor jön a balhé, mert beleavatkoztam az Ő kis önálló magánszámába.
Úgyhogy komoly meccsek elé nézünk még ... Ám kedves gyermeket váró barátaim, és még csak most tervezők, a jó hír, hogy ez csak addig volt rémisztő számomra is, míg nem volt gyerekem, most ez a világ legtermészetesebb állapota :-))))))

Fura de eljutottam arra pontra, hogy már sokszor lepereg rólam mit is csinál. Egy anyukával beszéltem múltkor és ő azt mondta, ő már csak azt figyeli, ne legyen életveszélyben a gyereke :-))

Azon pedig már egyáltalán nem csodálkozom, ha egy anyuka torkaszakadtából üvölt a gyerekével (régen úgy felháborodtam, hogy jaj milyen szülő az ilyen?) ma már egyszerűen csak együtt érzek vele :-)))))))) Tudom, még mindig jobb egy hangosabb rászólás, mint hogy odamenjek és jól elverjem a fenekét. Akkor inkább 100x kiabálok. Nem vagyok híve a gyerekverésnek. Sőt egyenesen utálom, ha valaki az erejét a nála kisebben, gyengébben és jóval fiatalabbon próbálgatja. Bár hozzáteszem, most nem arról a jól irányzott anyai pofonról beszélek, - én is megkaptam anno - meg is érdemeltem!

Nos jól elkanyarodtam :-)) lényeg, hogy egy új életszakaszba lépett Blanka és ez nagyon érezhető a viselkedésén. Most nyílik ki igazán a kis világa.

Arra most nem is nagyon térnék ki, hogy kezdődik a nem akarok aludni napközben, vagy ha nem szórakoztattok, feltűnően unatkozni fogok :-) Ő aki imádott autóban ülni, most ha nem Halász Judit szól a kocsiban, 10 perc múlva megunja az egészet és nyavalyogni kezd.

Mint már fent írtam, azért nem ilyen szörnyű a helyzet ... vendégségben még mindig ő a kicsi, cuki, csöndes, jó gyerek.
Így megosztanám veletek a vasárnapi csobánkai nosztalgia bulin készült fotókat. Blanka a gyerekek kedvence volt, mindenki vele akart játszani, a legeslegkisebbel - Barna Kendével - még nem lehetett mert, nagyon picike, még csak 4 hónapos :-)

Erről a buliról azt kell tudni, hogy Bálint szüleinek a barátainál voltunk a csobánkai nyaralóban. Ez a baráti társaság - 3 család - a mai napig nagyon jó viszonyt ápol, összejárnak; lassan 40 éve barátok.
A mai világban ez irigylésre méltó ... hiszen úgy megyünk el sokszor egymás mellett és annyira nem foglalkozunk a másikkal. :-(
Ők abban a szellemben nevelték fel a gyerekeiket - aki már mind felnőttek, lásd férjem- hogy a barátság fontos dolog, egy kincs és vigyázni ápolni kell, így a gyerekek is megmaradtak barátoknak. Sőt most a gyerekek gyerekei az unokák is együtt játszottak. :-)) Szóval ez már a harmadik generáció aki a csobánkai nyaralóban bulizott. A gyerekek - Virág, Bence, Dorka és Blanka - annyira jól érezték magukat, hogy táncoltak, futkároztak. Blankával pedig megállás nélkül babázták, emelgették, sétáltak vele, pátyolgatták. A nagyszülők pedig csak nosztalgiáztak, és nosztalgiáztak ... jó volt őket hallgatni :-))))