Nyaralás Balatonlellén II. rész

Vakációnk második felében Balatonon pihentünk, augusztus 23-án vasárnap mentünk át Lellére.

Bálint nagynénjétől és nagybátyjától - Marikától és Pistától - kaptuk kölcsön a nyaralót. Ezúton szeretném még egyszer megköszönni nekik, mert egy feltankolt hűtővel és egy hétre elég pékárúval, "fagyipénzzel" hagyták ott nekünk a nyaralót!

Egy szuper kis "lakosztály", szépen berendezett, felújított lakrész, Lelle központjában álló apartmanházban. Kb. úgy kell elképzelni, mint egy hotelszobát, 1 nagyszoba, fürdővel, erkéllyel, plusz egy főzőfülke. Anno 5 évvel ezelőtt mi már nyaraltunk itt Bálinttal édes kettesben, és remekül éreztük magunkat ... így nagyon vártuk már a balatoni 1 hetet, bár sejtettük ez most egészen más lesz ...

Első számú félelmem az esték voltak!
Blanka megszokta, hogy külön szobában alszik, így ha együtt is aludtunk valahol, legalább arra az időre míg elaludt, magára hagytuk. Szóval olyan még nem volt, hogy ha letettük az ágyába, ott maradtunk mellette :-)
Félelmem beigazolódott, ehhez a gyerek egyáltalán nem volt szokva, elkezdett sírni, hogy mi a fenét csinálunk ott mellette, ha ott vagyunk akkor minimum, hogy vegyük ki a kiságyból!
Vígjátékba illő jelenetben volt részünk, mert ültünk egy sötét szobában apával az ágyon, egy nyavalygó gyerek mellett és megmoccanni, hangosan lélegezni sem mertünk, hogy végre elaludjon :-)) Összenéztünk és egyikünk viccesebb képet vágott mint a másik, apa feltűnően számolta a sarkokat a szobában. Na ez így ment kb. 5 percig aztán azt mondtam ... elég volt, ezt nem fogom egy hétig csinálni, mondtam kapcsolja be a tévét. Ha már ott vagyunk mellette akkor legyen egy alapzaj. Jól döntöttem, 2 percen belül már aludt ... és onnantól kezdve minden este gyönyörűen elaludt, nem zavarta, hogy ott vagyunk, jövünk megyünk, megy a tévé, persze halkan és a kiságyát is eltakartuk egy pléddel, de a továbbiakban nem volt sírás este.

Mivel a legnagyobb nehézséget megoldottuk már nem aggódtam ... igaz reggel nem volt lustálkodás, Blanka első dolga volt, miután kipattant a szeme, hogy fél7-kor hozzánk intézett egy beszédet, ami egyértelműen azt jelentette, VEGYETEK KI AZ ÁGYBÓL!
Még szerencse, hogy le cipzározható az ágy oldala, így még az ágyból sem kellett kikelnem, hogy szabadjára ereszthessem a szobában.

A reggelek és az esték kb. egy hétig így teltek. A nappalok, szinte mindennap strandolással, sok-sok sétával. Blanka napközbeni alvása egytől egyig a babakocsiban történt, az ágyban félóránál többet nem volt hajlandó, babakocsiban pedig kb. 2 órán keresztül aludt.
Persze kényelmi okai is voltak a babakocsiban altatásnak, nem kellett egy alvás miatt mindenhonnan hazarohannunk.
Mintha Blanka tudta volna ezt, a strandon is - persze pár kör tologatás után - de szépen aludt. Ekkor volt időnk picit napozni, fürödni, olvasni. A Balatonlellei strand - mi a fizetősre jártunk, mert az nagyon bababarát - homokos partját imádják a gyerkőcök, a tó vize itt nagyon sokára mélyül, szóval az első 1-2 nap után már nem is vittük magunkkal az úszógumit. Blanka egyedül jött ment a Balaton vizében. Volt élménymedence is, több csúszdával, mi csak a gyerekmedencét próbáltuk ki. Érdekes volt, hogy Blanci a mélyebb vizű medencét élvezte inkább, tetszett neki a sok gyerek ahogy ugrál, meg belecsúszdázik a vízbe.

Blanka nagyon jól érezte magát, imádja a vizet, a Balaton is tetszett neki - már alig várom, hogy menjen úszni, nem babaúszni hanem rendesen úszni tanulni!
Szóval Ő az a fajta gyerek, akit 6 lóval is alig bírtunk a plédre visszaparancsolni, hisztizett, hogy ő még a parton akar maradni, vagy a vízben, vagy a homokban ... mindegy csak ne kelljen egy helyben ülni. És baromi önálló lett, nem akarta hogy fogjuk a kezét, állandóan megakart lépni előlünk, és mindig mások strandfelszerelése és játéka volt a legérdekesebb. A földön fekvő, alvó, napozó emberek zaklatása egyenesen a legjobb mókának tűnt a szemében.

Hát a nyugodt, pihenős, keresztrejtvényfejtős strandolásról évekre lemondtunk! Még a lángost is úgy kellett enni, hogy egyik kezünkbe a tálca, másikkal fogjuk a gyereket és valahogy ettünk, már nem is tudom, hogyan, de sikerült :-) Néha apa fogta Blancit, néha én! Ha a tálca a földre került, Blanka beletaposott a lángos kellős közepébe! :-)

Áááááááááá, még így is nagyon jó volt, ez a hét nem szólt másról mint a lazításról és arról hogy hármasban vagyunk: fagyiztunk, sütiztünk, finomakat ettünk klassz éttermekben, megünnepeltük a 3. házassági évfordulónkat, pezsgőztünk, jó sokat strandoltunk, megállás nélkül homokvárat építettünk, saraztunk, sétáltunk ... gyalogszerrel feltérképeztük Balatonlellét, volt hogy apát már majdnem levittem a "térképről" ...

Egyik nap meglátogattuk barátainkat, Petrát és Zolit Szántódon, velük is kellemes délutánt töltöttünk. Ők voltak számunkra a hét "gyerekmentesítői", nagyon gyerekszeretők és élvezték, hogy járkálhatnak Blanka után. Blanci pedig szokásához híven barátságosan viselkedett - vendégségben DemoGyerek - sokat dumált, nevetgélt :-)

A hét bővelkedett vicces szitukban, legtöbbször saját magunkon nevettünk:
Apa nagyon kávézós, nem válogatós, de szereti, ha egy kávé jó erős és rövid. Néha még az sem jó amit én otthon főzök :-( Szóval ha lehet espresso macchiato legyen, így az első nap el is indultunk kávézni a mólóra, ahol annak idején jókat kávéztunk, reggeliztünk. Ám csodálkozva tapasztaltuk, hogy a Balaton parti éttermek/kávézók zöme nem reggel 9 körül nyit, hanem mint a kiszemelt Mango kávézó 11-kor :-))
Fel voltunk háborodva, aztán jót nevettünk, hogy ezek a helyek nem a gyerekes hajnali kelőkért vannak :-) Így általában nyitásra mentünk szinte mindenhova :-))
Aztán voltak zavaró helyzetek is, amin ma már röhögünk, de akkor nem tetszett. Rá kellett jönnünk, öregszünk, nem bírjuk a hajnalig tartó zenebonát, vagy a hangos üvöltözést ...
Kutyabagos tücsökciripelős csendje után, fura volt a balatoni dínom-dánomba csöppenni. Egyik este koncert volt a főtér mellett és azt mi zárt ajtós/ablakos szobánkban végig élvezhettük. Egy ideig csöndben bírtuk, egyszer csak Bálint hangosan megszólal: elegem van Flipper Öcsiből ... persze én nem bírtam röhögés nélkül. Igaz, nem a szegény megboldogult Flipper Öcsi zenélt, hanem valami rock'n'roll koncert volt, ám apa annyit ért a rock'n'roll-hoz mint én az autószereléshez :-)

Szóval szép volt, jó volt, de már nagyon vágytunk a végén haza. 15 napos nyaralás, az otthonunktól távol sok volt, még egyikünk sem nyaralt ennyit egyhuzamban és éreztük a hét közepén, hogy fáradunk. Augusztus 29-én szombaton jöttünk haza, és nagyon örültünk, hogy átléphetjük a lakásunk küszöbét. Blankát pedig még nem láttam ennyire örülni a szobájának és a játékainak :-))

Blanka, apa és anya legjobb pillanatai Lellén:

Blanka első csókját ettől a Boti nevű kisfiútól kapta :-))